Muszlimok között laktam Berlinben, és épségben jöttem haza 

Muszlimok között laktam Berlinben, és épségben jöttem haza

Sőt, még a napszemüvegemet is otthagytam az egyik boltjukban. És visszaadták! Ideje eldönteni, hogy a Lázár Jánosoknak hiszünk, vagy a saját szemünknek.
 
 

Muszlimok között laktam Berlinben, és épségben jöttem haza

Sőt, még a napszemüvegemet is otthagytam az egyik boltjukban. És visszaadták! Ideje eldönteni, hogy a Lázár Jánosoknak hiszünk, vagy a saját szemünknek.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Muszlimok között laktam Berlinben, és épségben jöttem haza

Sőt, még a napszemüvegemet is otthagytam az egyik boltjukban. És visszaadták! Ideje eldönteni, hogy a Lázár Jánosoknak hiszünk, vagy a saját szemünknek.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter bécsi kamurettegése a sötétebb bőrű emberek miatt örökzöld sztori lesz. Pedig ha Lázár János tudta volna, hogy a németek fővárosában tízezerrel több arab lakik, mint egész Ausztriában együttvéve! Féltenénk is, hogy egy random berlini utcán talán egyenesen szívszélhűdésben rogyna össze, annyi fejkendő fordul be a sarkon egyetlen óra leforgása alatt. Nekem volt szerencsém már többedik alkalommal is egy olyan kerületben laknom itt rövid ideig, ahol a közel-keleti közösségek a leglátványosabban vannak jelen. Elmondom, mit éltem át.

Átlagos napokat éltem át. Azaz kicsivel jobb napokat az átlagosnál, mert szeretem a gyomromat, és a közel-keleti népek igazán tudják, hogyan kell kedvezni annak a szervnek.

A levantei konyhaművészet a világ kulináris mikrobirodalmainak egyik legragyogóbbika, és még akkor is az, ha ételeiket amolyan európai módon gyorséttermesítik - Berlinben egy kebabtál is olyan élmény bír lenni, hogy az ember hajlamos lesz felírni a büfé nevét, és a következő látogatásakor ugyanoda visszamenni.

Ottléteimet egyébként Neukölln egyik erősen török-lakta szegletében éppúgy megejtettem már, mint a külvárosi (értsd: szombathelyi viszonylatban mondjuk zanati, budapesti kontextusban mondjuk rákospalotainak számító) Pankow-ban, mindkét környéken éreztem már kaukázusi önmagamat kisebbségben, de ez egy arasznyi félelmet sem ültetett el belém. Ez nyilván a habitusom része is, de annak is szól, hogy erre senki nem szolgáltatott okot.

Teljesen emberi, azaz normális, mindennapi jeleneteket annál inkább kaptam vissza ettől a nálam sötétebb bőrű közegtől.

Gyakran fordultam meg például barátaimmal az általam csak Arab Aldinak elnevezett intézményben, ami egy élelmiszeráruház volt, de kifejezetten keleti termékekkel: halal húsok, oszmán hagyományokból építkező sütik, intenzív-joghurtos kasar sajtok egész hegyei, és mindenféle kenhető cuccok, paprikakrémtől a szuperfriss fokhagymás trutymón át a hummuszig. Tessék, itt egy fénykép, és ez csak a hűtőpultnak úgy egynyolcad része:

És ugyanebben az áruházban volt szerencsém a kasszánál végignézni, ahogy egy idősödő német úr éppen nem bír a kabátjának legfelső gombjával, a pénztáros pedig, aki nyilvánvalóan bevándorló család sarja, szó nélkül állt fel segíteni neki.

Aztán később én is segítségre szorultam, mert otthagytam a napszemüvegemet egy másik környékbeli boltban, burekshoppingolás közepette.

Lázár János agyérgörcsöt kapott volna tőle, de én örültem, ugyanis mosolyogva adták vissza!

Bár Orbán Viktor szerint a sokszínűség nem érték, hanem csak egy állapot, azért én nemrég testközelből láthattam, ahogy egy magyar barátom állapota eléggé értékes lett aznap, amikor összeházasodott a török csajával. Nekem meg az estém lett értékes, amikor hallhattam a lányt azt énekelni, hogy „tavaszi szél vizet áraszt.” Szóval mielőtt bárki bármit elhinne a kormánypártnak, először nézzen körül, beszélgessen más népek tagjaival, kerüljön hozzájuk közelebb, és jöjjön rá a saját érzékszerveivel, hogy egyáltalán nem állnak ők olyan távol tőlünk, mint gondolnánk a gyűlöletpropaganda alapján.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés