Czukor Balázs: Mit tehet ma egy nő azért, hogy úgy tudjon szülni, ahogy szülni szeretne?

Zajlik a színházi próba, leülök a stúdiószínpad legszélére, az összetolt székek egyikére. Figyelek. Hat vagy hét szombathelyi nő meséli szülési élményét.
 
 

Czukor Balázs: Mit tehet ma egy nő azért, hogy úgy tudjon szülni, ahogy szülni szeretne?

Zajlik a színházi próba, leülök a stúdiószínpad legszélére, az összetolt székek egyikére. Figyelek. Hat vagy hét szombathelyi nő meséli szülési élményét.
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Czukor Balázs: Mit tehet ma egy nő azért, hogy úgy tudjon szülni, ahogy szülni szeretne?

Zajlik a színházi próba, leülök a stúdiószínpad legszélére, az összetolt székek egyikére. Figyelek. Hat vagy hét szombathelyi nő meséli szülési élményét.

Csoportterápiának gondolnám, ha nem tudnám, épp egy színházi előadás próbája zajlik. A szereplők és az alkotók körben ülnek. Ahogy csajos estéken szoktunk, úgy mesélnek aztán egymásnak, a téma adott, ki hogy élte meg a gátmetszést, mennyire figyeltek a vajúdó anyákra a nőgyógyászok, miért kell szülés után még napokig a szülőszobán maradni, mitől bababarát egyáltalán egy kórház... Kézben a filc, zajlik a jegyzetelés, a táblán a hívószavak, otthonszülés, császármetszés, de a lényeg ennél sokkal izgalmasabb lesz. Két óra elröppen, és a nők őszintesége néha megrázóbb, aztán meg szórakoztatóbb, mint bármely előre megírt forgatókönyv.

Az előadást Czukor Balázs rendezi alkotótársa Surányi Nóra, az előadás asszisztense pedig Salamon Júlia. Bálint Éva és Antal D. Csaba, a WSSZ színészei szintén a körben ülnek, később majd feltehetően ők terelgetik az előadást, mondják el a hosszabban megírt történeteket.

Közösségi színház - ez az elnevezése annak, amit most látunk, Gátak és gátlások pedig a születendő előadás címe.

A lényege, hogy szombathelyi civilek bevonásával készül, bemutató április 16-án lesz – de ezt már a szünetben, a folyosón az alkotók mesélik. Míg az anyukák, a darab civil szereplői elrohannak a legkisebbekért a bölcsibe, bevásárolni, vagy csak bedobni valami ebédet, mi leülünk beszélgetni:

- Honnan jött az ötlet, hogy részvételi színházat csináljatok, civilekkel?

- Czukor Balázs: Házon belülről kaptuk a felkérést. Németh Károllyal, a WSSZ produkciós menedzserével részt vettünk Drezdában egy részvételi színházi workshopon. Utána született meg a döntés, hogy hozzunk létre egy hasonló előadást.

- Csináltatok már hasonló előadást?

- Czukor Balázs: Nem, de jellemző a munkáinkra, hogy jobban bevonjuk a szereplőket, mint az megszokott. Például a Home Banknál is hasonló metódust alkalmaztunk, közösen formáltuk a színdarabot a színészekkel.

- Surányi Nóra: Annyit még hozzátennék, hogy a Kolibri Színházban a tavalyi évadban, a színház megalakulásának 25. évfordulójára csináltunk egy közös előadást, ami ugyan nem részvételi színház volt, de az is nagyon hasonló módszerrel készült. A szereplői a Kolibri Színház alapító tagjai voltak, az előadás az ő életükről szólt. A próbákat interjúsorozatok előzték meg, ami alapján készült a szövegkönyv, az előadás pedig közös gondolkodás eredménye volt.

- Kinek az ötlete volt, hogy a szülés és születés legyen a téma?

- Surányi Nóra: Nagyon nem is választhattunk volna mást Balázzsal, mivel mikor ki kellett találni, hogy mi legyen a részvételi színház témája, ebben voltunk a leginkább érintettek. Nemrég született meg Róza, a kislányunk, és hozzá kapcsolódóan volt egy nagyon erős élményünk, mégpedig az otthonszülés.

- Czukor Balázs: Az otthonszülést egy több hónapos felkészítés előzte meg, és sok mindennek mi is alaposan utánajártunk, ezért benne voltunk a témában. Azt érzékeltük, hogy a szülés és születés a közbeszédben nem kap elég hangsúlyt, és úgy láttuk, hogy a világunk egyáltalán nincs berendezkedve arra, hogy gyerekek szülessenek. Nóránál teljesen egyértelmű volt, hogy otthon szeretne szülni. Nem szerette volna, ha a kislányunk érkezése egy kórházzal lett volna összekapcsolva, ami inkább a betegségekhez köthető, nem a születéshez.

- Egyre több apa is szeretne részese lenni nemcsak a vajúdásnak, hanem a születésnek is.

- Nóra: A mi saját tapasztalatunk is ez, hiszen nálunk Balázs volt a dúla. Ő volt az, aki mindvégig aktívan segítette az otthonszülést. Tény, hogy a szüléssel kapcsolatban ma egy olyan kép él a fejekben, amelyben a központi helyet a férfi szülészorvos foglalja el. Ez azonban merőben új találmány, hiszen korábban csak nők vehettek részt ezeken a rituálékon, férfiak be sem tehették a lábukat a szülőszobába.

- Ahogy a próbát nézem, Balázs már-már dúlaként segíti megszületni az előadást.

- Balázs: Elsősorban nem a saját véleményünket, világlátásunkat szeretnénk megjeleníteni. Azt vesszük alapul, hogy kik jelentkeztek, és milyen élettörténetekkel. Persze most már az is fontos, színházilag hogyan tudjuk ezeket a történeteket összedolgozni, fogyaszthatóvá tenni.

- Hány szombathelyi nő történetét hallgattátok végig? Mi alapján választottátok ki, ki kerüljön be az előadásba?

- Surányi Nóra: 2018. tavaszán a médiában a színház közzétett egy felhívást, amelyben kerestük azokat a szombathelyieket, akik szülés és születés témakörben szívesen elbeszélgetnének velünk. Így bárki, aki valamilyen szempontból hozzá akart szólni a felkínált témához, jelentkezhetett. Nyilván így a színházba járó, a WSSZ történéseit követő közeget tudtuk megszólítani. Körülbelül húszan el is jöttek a személyes interjúra. Fél év alatt belőlük szerveződött a mostani csoport.

- Czukor Balázs: Nem válogatás alapján kerültek be az előadásba a szereplők. Aki úgy döntött, hogy szerepelni akar, itt van, próbál velünk, és jelen lesz az előadásban.

- Akik jelentkeztek, azok elsősorban megrázó, fájdalmas élményeket hoztak?

- Balázs: Nem feltétlenül, de mindenkinél más volt a motiváció, hogy miért jelentkezett.

- Nóra: Érdekes megtapasztalni, ahány nő, annyi életszituáció, és annyiféle szülés. Ami lényeges, hogy nagyon különböző, hogy ki, mit él meg traumaként. Van, aki a gátmetszést vagy burokrepesztést, mások a rossz kórházi körülményeket. Akad, akinek az esett rosszul, hogy a nőgyógyász be sem mutatkozott, mások pedig kifejezetten örültek annak, hogy személytelenek maradhattak a szülőszobán.

- Salamon Júlia: Óhatatlanul bekerülnek nehéz történetek is, de nem ezeket akarjuk csak és kizárólag láthatóvá tenni vagy generálni a rendezésben kiemelt részletekkel.

- Balázs: Azt keressük, hogy 2019-ben hol vannak a nők a szülés folyamatában. Mennyire tudatosak, mennyire adják ki a gyeplőt a kezükből, ruházzák át a szülés folyamatát az orvosra vagy egy intézményre. Mit tehet meg ma egy nő azért, hogy úgy tudjon szülni, ahogy szülni szeretne?

- A nézők között bizonyára lesznek nőgyógyászok, és traumán átesett anyák is, hogyan lehet ennyiféle nézőpontot ügyesen összehozni?

- Júlia: Praktikus megoldás erre, hogy az előadás végén szervezünk egy levezető beszélgetést, moderált módon, ahol mindenki elmondhatja a saját véleményét. Az előzetes interjúkon, beszélgetéseken részt vettek férfiak is vagy szakmai oldalról érintettek: egy helyi szülész-nőgyógyász, egy szonográfus vagy épp egy dúla. Azt is tapasztaltuk, hogy aki ebben dolgozik, az is látja, mi zajlik a színfalak mögött. Nem feltétlenül a kórházzal kapcsolatos negatív asszociációkra gondolok, hanem az egészségügyi kommunikációs helyzetek összetettségére, és ebből a komplexitásból fakadó, mindkét oldalt érintő sérelmekre és pozitív tapasztalatokra egyaránt. A művészetnek azonban mégiscsak ez a lényege, hogy konfrontatív is legyen, hogy tükröket tartson.

- Balázs: De nem szeretnénk, ha az előadás pusztán a mai magyar egészségügy állapotáról szólna. Viszont annyi kórházi történetet hallottunk, hogy kihagyhatatlan, nemegyszer leesett az állunk.

- Mik azok a témák, amik kihagyhatatlanok? Otthonszülés, császármetszés?

- Júlia: Az elején mi is így kezdünk, aztán rájöttünk, nem ez a lényeg, nem ezeket szeretnénk felsorakoztatni, inkább életutakban bemutatni, hogy ezeken belül mit is jelent a résztvevők számára a születés és szülés körüli időszak. Mik a hozott tapasztalatok, ki hogyan dolgozza fel, hogyan ismétlődnek a családi minták és modellek.

- Balázs: Főként az élettörténetek határozzák meg a témákat, de azért a saját fantáziánkra is hagyatkozunk majd. Szerencsére nagyon jó csapat gyűlt össze, már most sokat tanultunk egymástól. Jól eső jellemzője a beszélgetéseknek, hogy a szereplők figyelnek egymásra, és egyre jobban engednek betekintés, hogy ki hogyan látja a saját életét a szülésen keresztül, kialakult egy erős bizalmi helyzet. Már most örülök, hogy belevágtunk ebbe a próbafolyamatba, és úgy látom, hogy leendő szereplők is örömmel vannak itt, és bizalommal vannak felénk.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés