WSSZ: Tartuffe 

Tartuffe: Erre varrjanak gombot, kedves szombathelyi képviselők!

 
 

Tartuffe: Erre varrjanak gombot, kedves szombathelyi képviselők!

 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Tartuffe: Erre varrjanak gombot, kedves szombathelyi képviselők!

Többen somolyogva konstatálták, hogy a szombathelyi önkormányzat Jogi és Társadalmi Kapcsolatok Bizottságának elnöke csütörtök este ígéretéhez híven beült a WSSZ kamarateremébe, hogy szakértő szemekkel megnézze, milyen főpróbára készül a színház. Bízunk benne, hogy a képviselő elégedett volt a látottakkal. Tartuffe ürügyén egy fergeteges színházat kapott, de nem egy kosztümösre letudott klasszikus komédiát. Vajon ezt remélte, várta?

Színházhoz értő emberként bizonyára sejtette, hogy a nyelvrontó hírében álló Parti Nagy Lajos, aki 2006-ban újraalkotta a szöveget, Molière-rel sem lacafacázik. Kiteker minden okos 17. századi szóvirágot. És kérem, itt csúnyán beszélnek! Ennyi baszom-ronda káromkodást, nyakatekert mondatot rég hallottunk. Szexuális aktusra utaló magatartást is gyakorolnak a színpadon, Nagy Cili szexis jelmezéről ne is szóljunk, felháborítóan jól néz ki.

Nagy kedvencünk, mert van egy ilyen perverziónk, Mertz Tibor is, aki kivetkőzve magából, Tartuffe-ként hamis börtöntetoválásokkal a hátán, félmeztelenül nem átall a gatyájába nyúlni, kolléganő bugyiját letépni, és majdnem…de nem folytatom.

Ezt a darabot már annak idején is betiltották, mert kifigurázta a vallási fanatizmust, helyesebben az emberi szűklátókörűséget, a hiszékenységet, a kiszolgáltatottságot és a butaságot.

Jó pont viszont ebben a szabad komédiázásban, hogy a végén csak a helyére kerül minden

A szombathelyi előadásban ugyanis olyan ötödik felvonást játszottak rizsporos komédia végén, hogy kapkodtuk a fejünket. (Helyesebben: helyreállították az eredeti rendet. Parti Nagy elhagyta a darab ötödik felvonását, éveken át így, happy end nélkül játszották, aztán valahol visszaállították, de ez most mindegy is). Szombathelyen azonban tényleg helyreállt a rend, megalkották a darab méltó befejezését, a pozitívot, az ösztönzőt, a remény színházát, az igaz nemzeti utópiát! Amit mi, gyarló kisemberek elrontunk, azt majd helyre hozza a jó Király, aki tovább lát!

Nem kell túlmagyarázni, így is látni a párhuzamot a Tartuffe-fel

Hogy miközben vannak a szép szavak, a remény, a pitypang, a pozitív üzenetek garmadája, aközben… Aközben minden mondatot ki lehet fordítani, minden tényt meg lehet kérdőjelezni, aztán már ez sem kell. Csak azt hisszük el, amit hinni akarunk, már fel sem tűnik, hogy nincs vita, nincs mérlegelés, csak a vakhit, és a türelmetlen agresszió azokkal szemben, akik nem tudják látni, hinni, amit hinni és látni kell.

És közben dolgozik a Kisgömböc, eltűntet, vagyont és bizalmat; - iskolát, fórumot szerkesztőséget és színházi műhelyt.

Nem hittünk a szemünknek, hogy volt olyan tökös ez a társulat és a rendező, Béres Atilla, hogy egy feszült helyzetben röhögni tud, talán kínjában is, három héttel a színházi igazgatói pályázat lejárta előtt.

De, mielőtt bárki félreértené, és készülne feljelentését megírni, ez a szombathelyi előadás csak komédiázás, nem bántó, nem durva, de komoly húzása van. Béres Attilának megy ez a humor, ezért a görbe tükörért szerettük az előző rendezését, a Vitéz Mihályt is.

Azért beszéljünk a darabról, színészekről is

Barokkosan aranyozott újgazdag nagypolgári otthonban vagyunk. A házigazda derék polgár, az pedig szinte természetes, hogy a vagyon keletkezésénél van némi homály. Van egy két utalás a családfő múltjára, a végrehajtó, és egy-egy félmondat sejtet ezt-azt. Az meg egyenesen több, mint gyanús, hogy… - szóval pont Brüsszelből érkezik otthonába éppen. A kastélyszerű pompában mai emberek botladoznak, mai öltözékben, egytől-egyig ügyesen kitalált karakterek stílusban, játékmodorban.

Örülünk a visszatérő Csonka Szilvinek, és cserfes házvezetőjének, akit megszemélyesít. És a fiataloknak, Matusek Attilának, Edvi Henriettának a Supermanes színösszeállítású melegítőben apjával izmozó Jámbor Nándornak, a nagymamaként belépő, szófacsarásban jeleskedő Németh Juditnak. (Színészt próbáló lehetett megtanulni Parti Nagy rá írt szövegét) Ha Tartuffe, már bocsánat, nekünk Eperjes Károly jut eszünkbe, de ezzel Mertz Tibort a világért sem szeretnénk megbántani. Tudja ő is, érzi ezt a figurát, megvan benne a kettősség, az álszent szemüveges, az elhanyagolt aszkéta, de jó áll neki a szemforgató, hideg predátor is. Bajomi Nagy György naiv rajongását persze nem érteni a nézőtérről. Az viszont vérfagyasztó, ahogy a szerető apa rezdülései zsarnoki agresszióba fordulnak át, ha ellenállással találkozik.

Ha van fülünk, hallgassunk hát Molière-re, hogy felismerjük az álszent szónokokat.

Akik ellen a legjobb fegyver az ész és a humor. Mert “Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...” ezt írja Molière ( Előszó a Tartuffe-höz,1669-ből).

Mi pedig hazafelé csak azon gondolkodunk, vajon mi a jobb? Megírni, hogy bevállalós volt a társulat, hogy a tavaszi szezon eddigi legmerészebb előadását hozta össze, vagy elmaszatolni, kussolni, hátha senki sem jelenti, hogy itt vidéken miket engednek meg maguknak. Vagy már úgyis mindegy? Pár hét és kiderül.

Molière: Tartuffe
Írta: Parti Nagy Lajos
- vígjáték -

A jómódú, családos Orgon egy szép napon befogad házába egy idegent, akivel a templomban találkozik. Tartuffe erényes férfi, már-már szent, tanításait Orgon elbűvölten követi, és erre kényszeríti feleségét és gyermekeit is. Annyira a befolyása alá kerül, hogy egész vagyonát neki adja. Megbolondult – mondják rá elképedt szerettei, akik sikertelenül próbálják kimozdítani vakhitéből. Mert hiába a jó szó, észérv, hitvesi szeretet, Orgon nem hallgat másra, csak Tartuffe-re, és húzza maga után a családját is a szakadék széléig, sőt még azon is túl.

Szereplők: Tartuffe/Mertz Tibor
Orgone/Bajomi Nagy György
Elmira, Orgon felesége/Nagy Cili
Mariane, Orgon lánya, Valér szerelme/Edvi Henrietta
Dorine, Mariane komornája/Csonka Szilvia
Valér, Mariane szerelme/Kenderes Csaba
Damis, Orgon fia/Jámbor Nándor
Pernelle-né, Orgon anyja/Németh Judit
Cléante, Orgon sógora/Orosz Róbert
Lőrinc, Tartuffe titkára/Matusek Attila
Loyal Ignác végrehajtó/Kelemen Zoltán

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez: Pilinyi Márta
Kellékes: Viszlay Zoltán Fülöp
Súgó: Kisely Máté
Ügyelő: Schmidt Róbert
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra, M. Kapornaki Rita
Rendező: Béres Attila

Bemutató: 2017. május 5. 19 óra, Márkus Emília terem

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés