Diákmozgalom a gimiben
A szentgotthárdi Móra Ferenc Könyvtár helytörténeti gyűjteményét lapozgattuk a napokban egy politológia szakdolgozatra való felkészülés jegyében, amikor kezünkbe kerültek az egykori Szentgotthárd c. városi újság 1989-es évfolyamának bekötött példányai.

A lap tartalmára jellemző, hogy még ebben az évben is az MSZMP, a Hazafias Népfront megújulásáról írtak, bemutatkozott a munkásőrség, interjú volt a párt városi első titkárával.

A 2. évfolyam 3. számában bukkantunk a „Diákmozgalom a gimiben” c. cikkre. Az írás a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium diákmozgalmi helyzetét értékeli, gondolatmenete valóban előremutató, hiszen a jogállam kialakítását, a „demokratizmusra nevelést” említi a bevezetőben.

Később megfogalmazza, hogy miközben a KISZ válságba került, az iskolai KISZ szervezet jelentősége nem csökkent. Beszámol az 1988. novemberi Országos KISZ Értekezleten (OKÉ) történtekről, ahol szigorították a belépés feltételeit. Üdvözli, hogy az OKÉ nagyobb szabadságot ad a helyi alapszervezeteknek, és bemutatja az Iskolai KISZ Bizottság programját. Ez utóbbi alapvetően a középiskolás fiatalok igényeire épül a diákszínpadtól a iskolarádióig, de megemlíti a „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedőt, az érdekképviselet eredményessége érdekében a tantestülettel és a gimnázum (MSZMP) pártalapszervezetével való együttműködést is.

A cikket Rogán Antal, az Iskolai KISZ titkár írta alá. (Rogán Körmenden született, majd a szintén Vas megyei Szakonyfaluban nőtt fel és a szentgotthárdi gimnáziumban járt. )

Ma már belvárosi polgármester
Azt eddig is tudtuk, hogy Rogán Antal a Szentgotthárdhoz közeli Szakonyfaluban nőtt fel és a Vörösmarty gimnáziumban érettségizett. Internetes oldalán található önéletrajzában ezeket az éveket nem részletezi, még középiskolájának nevét sem említi meg.

Egy a 2002-es választásokra készült önéletrajzában pedig ezt írja: „…1995-ben szereztem diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán. Itt nyertem el életem első "politikai" tisztségét is. 1994-ben a Széchenyi István Szakkollégiumának diákbizottság titkára majd seniora és nevelőtanára lettem. „
Vagyis a gimnáziumban való KISZ titkárságot vagy nem tekintette „politikai” tisztségnek, vagy elfeledkezett róla…
(A teljes életrajz itt olvasható)

Mint közismert, Rogán ma már Budapest belvárosának, az V. kerületnek fideszes polgármestere, ebben a pozícióban kétségkívül eredményesen, sokszor a pártpolitikát háttérbe szorítva dolgozik. Nem véletlen, hogy a Fidesz népszerűbb politikusai közé tartozik. Korábban azonban a parlamenti frakció helyettes vezetőjeként éppúgy kommunistázott, KISZ-fiúzott, mint teszik most a Fidesz megmondóemberei.

Ha a szombathelyi politikát nézzük, 2001-ben indulatokat és kilépéseket generáló megmozdulása volt a párt városi szervezetének tisztújításánál. Állítólag tétovázó párttársai helyett ő ikszelte be a megfelelő nevet.

Emlékezetünk ne legyen szelektív
Félreértés ne essék, nem akarjuk kritizálni Rogán középiskolai közösségi tevékenységét. Aki maga is megélte azt a korszakot, tudja, egy agilis, tettrekész, tehetséges fiatalnak szinte csak a KISZ volt az egyetlen lehetősége, hogy részt vegyen a közéletben. Ráadásul a cikkből kiolvasható, hogy az egykori iskolai KISZ-titkár valóban az alakulófélben lévő demokráciában hitt, az alulról szerveződést tartotta fontosnak, fő feladatnak az érdekképviseletet és a fiatalok aktuális problémáinak megoldását tartotta. Számunkra külön öröm, hogy megemlítette a képesség szerinti tanulást, amely még ma is csak terv, de kétségtelenül a jövő útja.

De. Emlékezetünk ne legyen szelektív. Ne tegyünk úgy, mintha előélet nélkül, tiszta lappal kezdtük volna a rendszerváltás utáni időszakot. Ne tagadjuk meg múltunkat csak azért, mert politikai céljainkkal nem tudjuk összeegyeztetni korábbi tetteinkkel.

Ne ítéljük el politikai ellenfeleinket olyan dolgokért, amelyeknek magunk is részesei vagyunk, csak éppen nem beszélünk róla. Főként akkor ne, ha pártunk legfőbb kritikája az ellenfelekkel szemben, hogy valamikor az MSZMP vagy a KISZ tagjai voltak.

Szóval, ezt ne! Egyébként is: mit szólnának a gimis osztálytársak?