Nicsak, ki kit beszél ki? – Balázs Czukor-showja a Kamara Savariában

Arcunkra fagyott a mosoly hétfő este a Kamara Savaria drámába oltott esti kibeszélőshowján. Balázs, a szakavatott show-pojáca egyenes adásban, igazságosztó királyként a szemünk előtt tárta fel a lelkek legbelsőbb gubancait. A színjátékba tapsoló-fütyülő bábként minket is beavattak. Profin, ugyanis a színfalak mögé beterelt kétkedő és zavart publikumot Simicz Sándor, az egyik kereskedelmi csatorna közönségidomárja fergeteges temperamentummal pillanatok alatt rajongókká szelídítette. Aztán már ellazultan kukkolhattuk a szemünk előtt zajló, cirkuszba oltott tragédiát.

Király vagy, Balázs!
Telitalálat Dömötör Tamás rendezése, hiszen manapság semminek sincs akkora keletje, mint az effajta reality-showba oltott őszinteségnek. Füst Milán minden bizonnyal dobna egy hátast, ha látná, Boldogtalanok című drámáját miként facsarja ki a Kamara Savaria kísérletező kedvű stábja, és ülteti a szórakoztató nagyipar keretei közé: színpad helyett egy televíziós stúdióba. Bár ha az eredeti darab születésével kapcsolatban magát Füst Milánt idézzük, könnyen belátjuk, szentségtörésről szó sincs. Az ötletadó bulvárhír visszakerült méltó közegébe: „Hogy írtam én a Boldogtalanokat? 1913-ban egy öt- vagy hatsoros hír jelent meg „Az Est” című lapban „Két leány egy legény” címmel. {…} Mikor ezt elolvastam, arra gondoltam, hogy íme, milyen kitűnő drámai anyag ez. {…} Egy siket asszonnyal kezdtem, a nyomdász anyjával … - de mit is részletezzem? El kell olvasni a drámát, akkor majd kiderül, hogy mit csináltam ebből a hat sorból.” -Írta Füst Milán..

Sikerül a plakátokon jelzett célkitűzés is: a show valóban kísérlet a színházi nyelv újraértelmezésére, tényleg egyedülálló formában ismerhetjük meg a tragédiát. A szemünk előtt egy új magyar dráma játszódott le, amely nem pusztán Mónika és Balázs kibeszélős agymenéseinek paródiája, amelyhez nem embrionális állapotba rekedt exhibicionista zombik asszisztáltak. Dömötör Tamás és Czukor Balázs bonckése alatt tartalmasabb, összetettebb karakterek feküdtek. Ráadásul a darab mindvégig rendkívül talányos maradt, nem lehetett előre kiszámítani, mikor bukkan fel a következő bábjátékos, ki kivel mit fog szembesíteni.

Önök a Czukor Show 4. évfolyamának 50. műsorát látják
A darab fő erénye, hogy Balázs gyóntatószékébe egytől-egyig mind nyelvükben, mind stílusukban nagyon ismerős figurák ültek. Kivétel nélkül remek alakításokat láthattunk, szerethető és gyűlölhető emberi vonásokkal: a vidéki cicababa (Péter Kata), az egyszeri hentesmester és ingatlanos Imre BélaJ (Szabados Mihály), a majdnem értelmiségi csapodár apa (Anger Zsolt), a megszürkült neurotikus feleség (Vasvári Emese), és a baba-lelkű szerető (Csonka Szilvia). Bármelyikükkel összefuthatunk az utcán.
Nézőként mi is a show asszisztenciája leszünk, akár ha az igazi Balázs vagy Mónika templomában foglaltunk volna helyet: beszabályozott élődíszletekké válunk, akik nem nyilvánítanak véleményt, tapsaink nem belőlünk fakadnak, csupán egy-egy nevetésmorajunk mutatja olykor, hogy figyelmük azért eleven.

Végezetül ejtsünk pár szót a showhoz saját nevét adó Czukor Balázsról is. Aki nekünk mindvégig háttal, komolykodó papként állva gyóntatott (míg a szereplők, az alacsonyabb rendű, kiszolgáltatott halandók a fotelbe süllyedve keresték a kapaszkodókat), és előre megírt forgatókönyve segítségével kedvére csűrte csavarta a szálakat. Nem másolt le egyetlen ismert média-bájgúnárt sem, már-már túlontúl visszafogottnak, empatikusnak tűnt, aki csak nagy ritkán (a darabbeli Imre Bélának köszönhetően) billent ki szerepéből.

Premier-vacsora zongorával
A show-szervezők a dráma végén ahogy betereltek, úgy tereltek ki. A taps elmaradt, a közönség zavartan nézegetett körbe. A folyosón egy másik dimenzióba csöppentünk: finom (tényleg!) szendvicsekkel és süteményekkel megrakott terülj-terülj asztalka várt, halk zongorakíséret mellett tébláboltunk körülötte. Majd, már kabátosan, az est fináléjaként újra kitapsoltuk magunkat: a Kamara Savaria alapítója premierajándékokkal kedveskedett a színészeknek. Jó kis színházi este volt, saját, szombathelyi….