Nem véletlenül mondják Feydeau-ról, az újkori bohózat francia atyjáról az irodalomtudósok, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy számítógép nélkül végig tudta gondolni darabjait. Kellemesen mulatságos az alapanyag, amelyből Jordán Tamás és csapata egy jó ritmusú, nagyobb üresjáratok nélkül pergő, közönségbarát nyári előadást fabrikált: A tartalék tartalékos-t. Már a sztori is jóval érdekfeszítőbb, mint a tavalyi Scapin, és rendezettebb munkának tűnik. A Karneválszínház történetében kihagyhatatlanul újra és újra visszatér a szombathelyi szál (a tartalékosokat a szombathelyi huszárlaktanyába sorozzák be), és talán a kelleténél kicsit többször hangzik el a „Csótó” szó, de Hollósi Frigyesnek megbocsátjuk. Jók a színészek, tűrhetően jelzés-értékű a díszlet is.

Galéria: Nagy Cili kacérkodik

Kíváncsian vártuk az új társulati tagokat – Nagy Cili nem tűnik rossz választásnak, bájos teremtés, a kacér fiatalasszony szerepében viszont lehetne egy fokozattal csábosabb, „nőcisebb”. Kifejezettel teszik Zayzon Zsolt, mellette a valódi GULICSKA, Kálmánczhelyi Zoli az ünnepelt festő szerepében esetlegesebb, szétesőbb (elnagyolt Buster Keaton). A régi motorosok közt: Orosz Robi és Csonka Szilvi nem először jelennek meg mint bájos, esetlenül csetlő-botló szerelmespár. Ahogy megszoktuk, most is édesek. (Kedves Bajomi György ártatlan bálna-katonája is, és díjazzuk Schlanger András őrmesterét, jó alakítással debütált ő is Szombathelyen.

Galéria: Polgári idillben

A darab élvezeti értékén leginkább a hangosítás ront, laikusként fogalmam sincs az okról: a Megyeháza udvara rossz helyszín, vagy a technikai stáb ügyetlen, de a leghátsó sorokban már zavaróan rossz a hangminőség. Egy szabadtéri előadáson az sem utolsó szempont, mennyire zajos a környék: a parkolóból beszűrődő ajtócsapkodásokat, és a valahonnan a fő tér környékéről diszkózenét bömböltető kretént kiküszöbölni nem könnyű, és nagyon zavaró tud lenni. Akadnak szerencsésebb egybeesések: az, hogy tegnap este egy szúnyogvadász helikopter körözött felettünk, kifejezetten illett a tartalékosok sztorijához, a hívatlan, ám lépten-nyomon felbukkanó mellékszereplőnek a legvégén már a színészek is tisztelegtek. (Azt ígérik, ha kész az Iseum, jövőre ott tartják majd a karneválszínházi bemutatókat, és minden jobb lesz…)

Galéria: Kiképzésben a szombathelyi haderő