Bájos, csendes, mosolygós – ránézésre tipikus jó kisfiús. Dávid édesapja megerősíti, tényleg ilyen, már-már „túlontúl jó gyerek”. A róla szóló kritikák egytől-egyig kiemelik, ritkán látni olyan gyerekszínészt a színpadon, aki nem cuki kölyökként, hanem színészként képes működni. Nem csodagyerek, csak egy színpadon komolyan dolgozni tudó srác – és ez ritka. - Egy belvárosi utazási irodában találkozunk, az egész család körülöttünk nyüzsög, Dávid kistesója a pultokon autózik, édesapja, Zsolt leül hozzánk, nem szól, hagyja, hogy a kisfiú maga meséljen.

Szeretsz interjút adni? Gondolom nem ez lesz az első.

Nincs bajom vele, ráadásul a szombathelyi színházzal olyan szerződést kötöttem, hogy muszáj is az újságírókkal szóba állnom.

Mi volt az első darab, amit láttál?

Az Anconai szerelmesek, ez a kedvenc darabom.

Galéria: Grünwald Dávid

Dávidot nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok várja, ahol a Valahol Európában című megaprodukcióban Kuksi szerepét játssza. A musicalt Béres Attila, az Operettszínház főrendezője rendezi, ahol az ifjú tehetség olyan nevekkel játszhat majd együtt, mint Alföldi Róbert, Pindroch Csaba, Mácsai Pál, Szarvas József és Tompos Kátya.

Láttad már a szegedi Dóm tér színpadát? Nem rémisztett meg? Hiszen más lépték, mint a Weöres Sándor Színház színpada, ott estéről-estére 6000-7000 néző fog téged nézni.

Nem, egyáltalán nem, apa is kérdezte, de nincs bennem félelem. Előadást még nem láttam itt, de jó lenne majd, ha vége lesz a mi darabunknak, beülni egy másikra is.

Mikor indultok Szegedre?

Július 3-ától leszünk lent augusztus végéig. Jó pár hétig próbálunk, majd augusztus 12-én lesz a premier, utána előadások következnek.

Akkor van még egy hónapod arra, hogy kipihend a sulit. Mit tervezel, nyaralás még belefér?

Június 18-án lesz az évzárónk, addig még suli van. Aztán megyünk a családdal a Balatonra, lehet még egy tábor is belefér, de a barátomnál is leszek.

Láttad DVD-n a Valahol Európában-t? Hallottad már a dalokat? Gyakorlod őket?

Még nem. (Béres) Attila (a rendező) azt ígérte, hogy postán átküldi a dalok kottáit. De még nem kaptuk meg. Majd ha megérkeznek, akkor a színházban (Falusi) Anikóval nekilátunk gyakorolni.

„Jól van, megvan a Dávid, mindenki elmehet”

Dávid színházi munkája a Weöres Sándor Színház csapatával Jeles András Nevető Embere volt. A őszi szezonban Jordán Tamás mellett kapott főszerepet Jeles újabb rendezésében, a Kis Lordban. Ebben a darabban figyelt fel rá Béres Attila, és annyira megtetszett neki a szombathelyi kisfiú, hogy a Kabaréban egy kisebb, ám fajsúlyos szerepet osztott rá, ő énekelte a náci indulót Hitlerjugend egyenruhában. Az idei évad nyitányában epizodistaként feltűnt Jordán Tamás rendezésében, az Ember tragédiájában is.

A Kabaréban

Mikor kezdődött a színház iránti rajongásod?

Kilenc éves voltam, amikor egyszer csak, már nem emlékszem miért, kedvet éreztem és beléptem a Reményik iskola Suliszínházába. Az Gaudiopolis című előadásban játszottam először.

Előtte semmi? Versmondás?

Oviban is mondtam, mindig első lettem. De hogy milyen verseket, arra már nem emlékszem.

A családban van színész, vagy színházi előzmény?

Nincs, bár anya Ferrumos volt, apa pedig sok éven át tévézett és rádiózott. Szóval mégis:)

A suliszínházba jársz még?

Már nem vagyok aktív tag, mert jött a nagyszínház. Néha azért, ha van időm, belépek.

Hogy kerültél kapcsolatba a Weöres Sándor Színházzal?

Olvastuk a hirdetést, hogy a színház gyerekszereplőt keres. (Jeles) András Nevető emberéhez hirdettek pótfelvételit, mert a kisfiú, aki addig játszott, elment. Én mentem be először a válogatásra, ott énekeltem. Amikor kimentünk a teremből András még egy gyereket behívott, aztán (Jordán) Tamással közölték: „Jól van, megvan a Dávid, mindenki elmehet.”

Emlékszel, milyen volt először valódi színházban, nagyszínpadon állni? Nem izgultál?

Nem, egyáltalán nem. Én a Nevető emberrel először Budapesten léptem fel, aztán még volt két előadásunk a Merlinben és egy a pécsi POSZT-on. Ott sem izgultam.

Dávid a Kis Lordban Jordán Tamással

Akkor a szombathelyi közönség először a Kis Lordban láthatott. Ott dolgoztál először a stúdiósokon túl a „felnőtt” társulattal is. Milyen volt velük?

Hamar befogadtak, sikerünk is volt, kiszámoltan, 14 előadást élt meg.

Van színész példaképed, vagy olyan színész, akit különösen kedvelsz?

Különösebb nincs, de a legviccesebb a Kálmánchelyi Zoli, ő az öltözőtársam, mellé vagyok beosztva. Kifejezetten kedves velem még Jordán Tamás és Kiss Mari. És nekem nagyon tetszik Szabó Tibke alakítása – de minden színésszel és a műszakkal is jóban vagyok.

Szegeden megannyi hazai sztárral fogsz együtt dolgozni. Nem tartasz attól, hogyan sikerül velük összebarátkozni?

Nem, nekem nem okoz gondot más színészekkel megismerkedni, velük játszani.

A szövegtanulással hogy állsz? Végszavaz neked valaki otthon?

A Kis lordban majd hatvan oldalt kellett megtanulni, de nem okozott gondot. Jelenetenként olvasgatom, elmondom magamban háromszor és megvan. Általában sem telik sok időbe bármit megjegyeznem, persze van, hogy egy-egy részt a próbán tanulok meg.

Hogy bírod a darab közbeni állandó átöltözést?

Nehezen, összeszámoltam, a Kis lordban nyolcszor kellett ruhát cserélni, de megszoktam.

Na és parókát viselni?

Amikor feltesszük még fura érzés, viszket, aztán ha már jó ideje benne vagyok, pontosan, amikor a Kis lordban a szatócsüzletben a hordóban vagyok, na ott már megszokom.

Galéria: Nem mellesleg kitűnő tanuló

A Kis lord nem egy rövid darab, a három órás színpadi jelenlét gondolom neked is fárasztó volt…

Általában nem volt az, szerettem, de most a pesti előadáson elaludtam. Pont volt két szék, összetoltam és elaludtam, amíg nem hívtak színpadra. És ezt így csináltam minden jelenet közben. Aztán előadás után a színészek még büféztek, majd kaptunk néhány órát a buszon is pihenni…

Nincs különösebb hobbi, és nem lóg a neten sem…

Osztálytársaid, tanárok láttak már a színházban? Milyen visszajelzéseket kaptál?

Nem nagyon kapok, a tanárok viszont sokat segítenek. Két hónap az iskolából a Kis lord miatt kiesett, akkor külön kellett a suliba bejárnom. A Kabaré miatt már nem estem ki, mert nem közvetlenül iskolaidőben próbáltunk.

Tényleg, milyen tanuló vagy? Kedvenc tantárgyak?

Szeretek olvasni, de a matek is megy, azt hiszem, mindenből ötös leszek.

Gondolom, nem én mondom először, hogy szép hangod van, ezért is válogattak be a szegedi produkcióba is. Jársz énektanárhoz, zeneiskolába?

Nem, a suliba járok énekkarba, ennyi. A zene és az éneklés a színházzal együtt jött.

Van hobbid?

Különösebb hobbi nincs. Hacsak a színház nem az.

Van saját blogod, bár mostanában nem írsz rá…

Nem érdekel már.

Sport? Foci?

Nem igazán. Ebben apára hasonlítok, nincs affinitásom a focihoz, nem értek hozzá.

Kedvenc kaja?

Nem tudom…

Galéria: Rendező vagy színész szeretne lenni

A beszélgetés ezen pontján szól először közbe az édesapa: Na, abból a háromból válassz egyet, amit megeszel! Kiderül, Dávid finoman fogalmazva is válogatós. Végül kiböki: na jó, a paprikás krumpli.

Mi leszel ha nagy leszel?

Rendező vagy színész, nem vonzódom más szakmához, ez nekem megtetszett, és én ennél szeretnék maradni.

Van olyan szerep, amire vágysz?

Nagyon szívesen játszanék még Jeles Andrással. Nagyon jó rendező, sokat lehet tőle tanulni. Mindig azt mondta nekem, a szerepben legyek önmagam, és amit kihozott belőle, az tett engem olyan színésszé, amilyen vagyok. Szerintem ezt látta meg bennem Attila, és ezért vett be a Kabaréba, ezért tetszettem meg neki is. De az egész színháznak sokat köszönhetek, hogy elindítottak ezen a pályán, és eljutottam egészen Szegedig.

Jövő évadban látunk szombathelyi darabban?

A Kabaré még műsoron marad. Szeptemberben kilenc darab lesz, de nem tudok róla, hogy szerepelnék.

Dávid lassan már tizenegy éves, jövőre felsős lesz. A szülei most attól tartanak, mi lesz, ha nyáron mutálni kezd, de megállapítjuk, valószínűleg még korai lenne. Az ötéves Bálint, a kistestvér közben kisautót váltott, négykézláb brümmög. Nem nagyon játszanak együtt – vallja be Dávid, nagy a korkülönbség, más érdekli őt. Bálint is belekóstolt a színházba, kapott egy apró szerepet az Ember Tragédiájába, de nem különösebben varázsolta el. Nem úgy, mint Dávidot…