Még a nap sem kapott igazán erőre, de ilyenkor már be szoktak esni szerkesztőségi postaládánkba az első nyári fesztiválajánlatok, az első fontosabb nevekkel. Idén sincs ez másként.
Először is íveljünk át Borsodba: a Hegyalja Fesztiválként elhíresült össznépi zúzdára július 13-17. között kerül sor. Talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legkeményebb headliner itt a Mastodon lesz, ami pontosan tíz éve kavarta fel a metáltársadalom állóvizét Lifesblood című EP-jével, és szép lassan belebetonozta nevét az extrém metalisták és a hardcore-osok agyába egyaránt. A szervezők félelmetes látványvilágot ígérnek a koncertre, illetve azt írják:
aki ott volt aközött az 50 ember között, akiket 2003-ban az akkor még nagyon kezdő Mastodon egy gödőllői klubbulin már padlóra küldött, annak azért, aki pedig azután ismerte meg a csapatot, hogy világsztárrá nőtte ki magát, annak azért kötelező.
A comboskodás nem ér véget ennyivel, a szimplán csak új AC/DC-ként emlegetett, szintén ausztrál csapat, az Airbourne is bedobja magát a közösbe. Ők sem új gyerekek egyébként a színtéren, tavalyi budapesti koncertjük kapcsán például olyan szavak szaladtak ki a Shockmagazin kritikusának száján, mint hogy debütlemezük, a Runnin' Wild több mint 250 ezer példányban kelt el világszerte, ami akkora siker, mintha tíz évvel ezelőtt egy-másfél millió kelt volna el belőle,
de Joel O’Keeffe-ék meg is érdemlik az elismerést, amit ugyanis a Dürerben a rendelkezésükre álló másfél óra alatt lerendeztek, az maga volt a perfekt rock’n’roll esszencia.
Lehessen ismét pajzsra emelni a magyart, mondhatták a szervezők, amikor elhívták a kaliforniai Pennywise-t, ami egy ideje Téglás Zoli frontemberkedésével teszi oda magát. De tárt karokkal várják a Heaven Shall Burn-t, az Amorphist, és a szemét death metal csapat Deicide-ot is, aminek vezetőjéről, a sátánista Glen Bentonról tudni, hogy képes volt azzal a dumával berontani egy kiadó igazgatói irodájába, hogy
szerződtess, te kibaszott köcsög!
Lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?Ami pedig a nem rockot illeti, hanem minden mást, a két legfontosabb ilyen névként a - mondjuk cseppet már lejárt - Elit Force és a szuperbohóc dobbasszer John B van említve. Náluk sokkal nagyobb durranásnak néz ki viszont a kuriózum kategóriában érkező Beardyman, aki jelenleg a világ talán legpiacképesebb beatboxere. És ilyet tud csinálni.
A Sziget Szervezőiroda sem változtatott nagyon a koncepción, már ami saját fesztjét, a Balaton Soundot illeti. Biztonsági nevek, tuti profit, semmi extra újítás, legfeljebb kettővel több fehér kanapé július 7 és 10 között - marad ugyanaz a vonal, mint az ezt megelőző években, egy-két arra érdemesebb fellépővel, ahogy ez ebből a hangulatfilmből is kiderül.
Mindenképpen a Portishead fellépésével illik kezdenünk, hiszen ők egyrészt nem jártak még Magyarországon, másfelől a zenebolondok jól tudják, hogy mekkora szerepük volt nekik akár csak itthon is: emberek ezrei nyöszörögtek éjszakánként fájdalmas, időtlenül lelassult trip-hopjukra, és azt se felejtsük, hogy máig mennyien táplálkoznak tengermély zenéikből (elég csak a szombathelyi Beat Disre gondolni). Kérdés persze, hogy 2011-ben mennyire tudják előhúzni azokat az érzéseket, amikkel sok-sok éve játszadoztak.
Az előbbi kérdés felmerül az Underworld kapcsán is: tudjuk, hogy világsikerük, a - techno műfaja ellenére még a hazai kereskedelmi rádiók főműsoridejébe is becsúszó - Born Slippy 1995-ben született, és ennek sikerét úgy istenigazából azóta is képtelenek voltak megismételni. Persze a "legendás" jelző így is bőségesen dukál nekik, de azért fenntartásokkal érdemes kezelni az ő előadásukat is.
Nem feltétlen ajánljuk, de az információelosztás érdekében hajlandóak vagyunk említeni Tiesto, Axwell és Armin Van Buuren nevét. Aki azonban szereti a négynegyedes szögelést, de távol áll ezektől a lakossági diszkósoktól, azoknak sokkal inkább tanácsoljuk a techno-berkekben sokkal többre tartott Luciano, vagy Richie Hawtin haverjának, Ricardo Villalobosnak a fellépését (akit e hasábokon már többször kívántunk a magyar fesztiválpalettára, úgy tűnik, kívánságunk meghallgatásra lelt).
Kihagyhatatlannak ítéljük az ambient-csodának számító The Orbot (már-már hihetetlen, hogy elhívták Alex Patterson történelmi jelentőségű formációját, aki őket kihagyja, az nem tudja, mit veszít), végül pedig muszáj elmormogni a mágikus Magnetic Man nevet, akik azt mutatják meg, hogy a dubstep bizony nem csak apró, füstös külvárosi klubokban tud működni.
Első körben ennyi, azaz ennyit hoztak tudtunkra. Természetesen, ahogy az eddigi években is, most is rajta tartjuk kezünket a magyar fesztiválbiznisz ütőerén, és amint új hírek érkeznek, beszámolunk azokról.
