Tizenéves voltam, amikor a zalaegerszegi színházban játszották a Kabarét. A hátsó sorokban kuporogva vagy hússzor láttam, kívülről fújtam a dalokat, szerelmes voltam ebbe a darabba. Megnéztem máshol is, filmen, színházban, ahol csak játszották, futottam oda. Mikor a szombathelyi évad műsortervében megláttam, azt hittem, unni fogom már. Pedig dehogy, vannak darabok, amiket időként látni kell, újra és újra...

Galéria: A Kabaré stábja

Az első dicséret Béres Attilának szól. Neve a zenés színpadi daraboknál védjegy arra nézve, hogy kitalált, végiggondolt előadást kapunk. Az Anconai szerelmesekkel megmutatta, képes a szombathelyi társulattal is egy húron pendülni. Értékelni való, hogy a Kabaréból nem csinált revüszínházat, drága kellékeket felvonultató showt, inkább a színészekből és karakterekből hozza ki a maximumot. A Kit Kat Klub figurái élnek, elhisszük, hogy létezik ez a lokál, szedett-vedett táncosnőkkel, transzvesztitákkal és matrózokkal, a periférián élő figurákkal.
Béres Attila kabaréja amúgy nem a filmbéli berlini éjszakai lebuj (nem másolja), egy csillaggal elkelőbb hely, a szabadság ezerszínű fészke.

Galéria: Matróz-románc

A lokálon túl nincs más világ, mindannyian, mi nézők is, ennek az egy Kabarénak vagyunk a részesei. A színpad közepén játszódik minden, itt énekelnek, táncolnak a 30-as évek Berlinjének arcai. Sally és az ifjú író, a zöldséges és a szobáztató öreglány románca is mind-mind ebben az egy térben, a Kit Kat Klub közepén, egy-egy jelzés értékű díszletelem mellett játszódik. A köztes jeleneteknek a színpadon is akad nézője, a szeparékban mindig ül valaki. - A legmegrázóbb, miként teszi be a lábát az ajtó és a küszöb közé a hamis rend, hogy nyer teret a sokszínű, a szabadság légkörét árasztó Kabaréban az ideológia, miként lesz valakiből áldozat, a másikból karszalagos masírozó majom.

Szabó Tibor konferansziéja nem a filmbeli Joel Greyt utánozza, de benne van a figura eszenciája. Összetett karakter, a történetet irányító intrikus, nemtelen, festett arcú bohóc, aki görbe(?) tükröt tart elénk. Remekül felépített szerep, nagy szerencse a társulatban, hogy Szabó Tibor Szombathelyen van.

Galéria: Sally és Clifford

Sallyvel (Fekete Linda) az elején nehezebben barátkozunk meg, nem robban, de énekhangja hamar meggyőz, ahogy múlik az idő, színpadi jelenléte egyre erőteljesebb, a darab végére már szeretjük. Clifford Bradshawként Kálmánczhelyi Zolinak is elhisszük, ő a szelíd-lelkű amerikai író, jó színészi munka. Kettejük szerelmi szálában kevés az izzás, olyannyira nem egymáshoz illő karakterek, hogy nincs igazán súlya duójuknak. (Persze az alapsztori is ez: két látszatra össze nem illő ember miként szeret egymásba. - Azzal a különbséggel, hogy valahogy mégis csak egymásra találnak.)

Jordán Tamás és Kiss Mari kettőse (Schultz úr és Schneider kisasszony) az egyértelmű telitalálat. Megint csak le kell írni: szerencsés a szombathelyi színház, hogy mellékszereplőként két ilyen színészt tud felvonultatni. Tündériek együtt, főként az Ananász-dalban, de később is. Ahogy Jordán táncol, és mormolja a dalt, több mint bájos. Működik. Ahogy később is, a torok fájóan szorul, amikor az eljegyzési jelenet legvégén, pityókás kiskereskedőként beáll a sorba. Zsidóként, némán, csodálkozó arccal, miközben a többiek nekivörösödve üvöltik az indulót.

Galéria: Ó egy ananász

Orosz Robit (Ernst) végre nem csetlő-botló, ügyi-fogyi figuraként látjuk. Katonaként bizonyítja, sokarcú színész. És persze Németh Judit éneklése megint kiemelkedik. Nem szóltunk még arról, hogy élő zene van, Döme Zsolt hangszerelése, és Bodor Johanna koreográfiája jó ügyet szolgál – nagyon a helyén van itt minden.

Folytathatnám a sort, miért is érdemes erre az előadásra befizetnünk magunkat, de eszem ágában sincs minden petárdát (ami jól szólt) ellőni.

Egyszóval ez a szombathelyi premier levett a lábamról, nem csak engem, a közönség felállva tapsolta az évad (szerintem) eddigi legjobb előadását. Felkavaró, lendületes munka, kétségtelen, a társulat és Béres Attila is „odatette magát”. – A leghátsó sorban is – úgy, hogy az arcokat már nem láttam – magával ragadott.