Első körben a MÁV Vagyonkezelő Zrt-t hívtuk fel, ahol megtudtuk: bár többször nyilvánosan is meghirdették a kőszegi ingatlant, az elmúlt nyolc évben nem akadt rá komoly érdeklődő. A terület a kiírás szerint „kivett gyermekotthon”, amelynek alapterülete 78516 m2, és két évvel ezelőtt 69.100.000,- Ft-ért hirdették meg. Az állaga azóta csak romlik. Érdeklődő több is akadt volna rá, jobbára külföldiek (például Ausztriából), ám a válság óta hazánkban megváltozott a hitelfinanszírozás, azóta nem egyszerű mutatvány ekkora ingatlan-együttesre projekthiteleket felvenni - a MÁV illetékese szerint emiatt is hiányoznak a komoly befektetők. Ráadásul az önkormányzat az ingatlant műemléki védettség alá helyezte, így az eljövendő felújítás is bonyodalmasabb.
Az árvaházat 1912-ben kezdték el építeni, és épp száz évvel ezelőtt, augusztus 10-én avatták fel, azzal a céllal, hogy a vasutas árváknak fedél kerüljön a fejük fölé. Az ingatlan első tulajdonosa a Magyar Szent Korona Országainak Vasutas Szövetsége, majd a Magyar Királyi Államvasutak, azt követően a MÁV, jelenleg pedig a MÁV ZRt. A bezárás előtt az intézményt a Vasút a Gyermekekért Alapítvány működtette, de a bentlakásos iskolát mindenki csak MÁV gyermekotthonként emlegette. Az utolsó időszakban 160 körüli volt a gyermeklétszám. A vasúttársaság az amúgy jó hírű, szakmailag elismert otthon bezárását a támogatási rendszer megváltoztatásával indokolta.
A kastélyszerű, patinás főépület a bezárás óta üresen áll, kihasználatlan, a kőszegi ingatlankomplexumban egyedül a hátsó lakóépületeteket hasznosítják– tudtuk meg a MÁV Vagyonkezelő Zrt-től – ezeket vasúti dolgozók bérlik. A tíz hektáros parkot kaszálják, bár ott jártunkkor meglehetősen gondozatlannak tűnt. Egy biztos, a komplexumot a MÁV megbízásából őrzik, így beljebb mi sem juthattunk, bár kíváncsiak lennénk, milyen állapotban lehetnek a régi nevelőintézet termei.
A kőszegi gyermekotthon a Fortepanon
Szívbemarkoló a kőszegi MÁV gyermekotthonban készült sorozat a Fortepanon, a ’20-as évektől egészen a '60-as évekig találhatunk az intézmény mindennapjaiból életképeket (párat kiválasztottunk, de az archívumban jóval több fotót talál): egyenruhába bújtatott srácokkal, akik hátratett kézzel ülnek a padban, hálószoba üres vaságyakkal, impozáns ebédlő kislányokkal – eszembe jut Ottlik Géza iskolája, egy másik, ugyanabban a városban.
