Balaton Sound péntek 

Martin Garrix, Rita Ora és egy szivárványos klubkoncert, hűvös izlandi melegséggel: a Balaton Soundon

Az is nagy marha, aki, bár megtehetné, hogy reggel startol, péntek délutánra időzíti az indulást a Soundra. Zalaegerszegtől végig tele az út. Zamárdiban mást mond a GPS és mást a rendőrök. Utóbbiaknak lesz igaza.
 
 

Martin Garrix, Rita Ora és egy szivárványos klubkoncert, hűvös izlandi melegséggel: a Balaton Soundon

Az is nagy marha, aki, bár megtehetné, hogy reggel startol, péntek délutánra időzíti az indulást a Soundra. Zalaegerszegtől végig tele az út. Zamárdiban mást mond a GPS és mást a rendőrök. Utóbbiaknak lesz igaza.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Martin Garrix, Rita Ora és egy szivárványos klubkoncert, hűvös izlandi melegséggel: a Balaton Soundon

Az is nagy marha, aki, bár megtehetné, hogy reggel startol, péntek délutánra időzíti az indulást a Soundra. Zalaegerszegtől végig tele az út. Zamárdiban mást mond a GPS és mást a rendőrök. Utóbbiaknak lesz igaza.

Aztán egyszer csak ott találod magad az ország legnagyobb, csúcsra járatott sulidiszkójában. Kapkodod a fejed, mint egy gólyatáborban, rajtad kívül annyira egyívásúnak tűnik itt mindenki, a negyedik x-en túl max osztályfőnöknek érezheted magad.

Nem úgy mint a Szigeten vagy a Volton, itt huszonöt fölött mindenki gyanús, hiányoznak a középkorúak, nyomokban se látni családokat. Csak azt, aki dolgozik. Kigyúrt testű, borotvált mellkasú belőtt hajú srácok, falatnadrágos bikinifelsős kiscsajok, pár őrületes jelmezes, a belga nemzeti színekbe csomagolt focirajongók hordái - ez a látszat, mert a képlet, ha belemész a tömegbe, azért ennél is jóval színesebb.

Azt mondják a Balaton Sound a magyar tinik fesztiválja, ehhez képest ezernyi belgát és szlovént látunk, de az igaz, nem annyi a külföldi, mint például a Szigeten.

Apropó, már az ideutazást is érdemes megfontolni, hogyan, mivel, mikor indulsz el, mert ha autóval jössz, Zamárdi főutcáján őrletes tumultussal számolj. A telezöld miatt képtelenség a strand felé kanyarodni, ráadásul még a falu elején a GPS is rossz felé terel sokakat. Arra is érdemes figyelni, hogy kétféle parkoló van, és ha nem figyelsz, megállsz az elsőnél, napi 8000 forintot is otthagyhatsz, holott pár méterrel arrébb lehet ingyen is. Kb ugyanolyan körülmények között, nem is távolabb.

Múlt héten még Voltoltunk - nagyon más érzés, de az árak hasonlóak

790 forintért adnak 4 deci Heinekent, a Volthoz és a Szigethez hasonlóan itt is bevezették a visszaváltható repoharat, ami 500-zal megdobja az első korsó sör árát. Fröccsözni 1500 forintért lehet, a 4 centes rövidekért 1250 forintot kérnek el, az üdítők 500 forintos áron mennek, sima ásványvíz 450 forint.

Talán Sopronban egy hajszálnyival olcsóbban lehet a food truck-ekben valami harapnivalóhoz jutni. Egy lángos, natúran 1000 forint, tejföllel-sajttal 1500, de találni kolbászos, baconös, csirkés és csülkös kivitelben is, 2500 forintért. Viszont bent a fesztivál területén, hiába keresünk, nem találunk élelmiszerboltot, a Volton, Szigeten bezzeg!

Észre sem veszed, még kapatos sem vagy, sem jóllakott, és a haverokkal huss egy fél minimálbér.

Akkor a péntekről, és először egy fergeteges klubkoncertről, izlandi melegséggel - ez a GusGus

A GusGust igazából a 2011-es “Arabian horse” albuma révén ismerem, aminek a youtube-os videóján még bőven többször annyian szerepelnek, mint a mostani, kétfősre fogyott együttes.

A Heineken stage közönsége a fél kilences kezdéskor negyed háznak tűnik, aztán öt perccel később már szellősen tele lesz a tér. Birgir Þórarinsson szokása szerint visszafogott női ruhákban - '80-as évekbeli vidéki könyvtárosnőnek öltözve - állítja be az asztalnyi elektronikát maga körül.

Az utánozhatatlan mozgással, felhőcskés kötött szetben, szivárványos zokniban alapozó Daniel Ágúst Haraldsson extravagánsabb jelenség. Ezzel együtt valami természetes, száraz, tiszta otthonosság árad körülöttük. Visszatérő érzésem a velük töltött másfél óra alatt, hogy egy házibuliban vagyok egy ismerős társasággal.

Az előttem táncoló tízéves fiamat látva előbb egy hórihorgas külföldi (nem belga, mert azok valami rituálét - focit - néznek egy távolabbi kivetítőn) lép hozzám, gratulálva. Később két hölgy méregeti csodálkozva a látszólag egyedül bulizó fiamat. Intek nekik, hogy hozzám tartozik - mosoly, a pár magyar tagja hozzám hajol: “Ez itt a legjobb buli ugye?” Bólintok, újabb mosoly, táncolunk tovább a feszes, utánozhatatlan hangzású izlandi tánczenére. Éppen annyian vagyunk, hogy végig megmaradjon ez a kellemes klubhangulat. Nem egészen egy óra után már ismerősként nézünk össze. Az újonnan érkezők, vagy távozók finom érintéssel kérnek helyet/utat.

A zene ugyanolyan, mint a nézőtéri hangulat - vagy fordítva. Feszes, pontos, bizalommal tölt el és magával ragad. A technika mögött varázsoló Birgirt el-elragadja az elektronika, ilyenkor a dívaként hullámzó, máskor nyúlként mozgó társa hozza vissza közénk. Daniel Ágúst Haraldsson éneke ellentétben áll a mozgásával, amennyire kedves-mókásak a gesztusok, annyira biztosan intonált a hang.

Bánom, amikor el kell indulni, pláne egy Rita Ora miatt...

Mázlink volt, mennyi kedves, normális, közvetlen fiatallal találkoztunk Martin Garrixen is, leesett az állunk

Így eshetett meg, hogy a 10 éves Martin Garrix fan fiammal és nagyobbacska lányommal a sokezres tömegben végül a küzdőtér legelejéig, a legelső sorig jutottunk. Körülöttünk a fiatalok az őrületes tumultusban is vigyáztak ránk. Egy baráti társaság, középiskolások lehettek, testőrünkül szegődtek, ha megindultak hátul a csupaszmellkasú kétméteresek, összezártak, a testükkel képeztek gátat. Kétszer így is csúnyán fejbevágtak hátulról, egyszer rám esett egy felnyírt hajú, de bármerre léptünk, kedvesség, jófejség - emiatt tudtuk leginkább szeretni ezt a Soundot.

Előtte még pár számban kaptunk egy kis Rita Orát, aki most tényleg eljött Magyarországra, saját szemünkkel láttuk, fekete táncosok gyűrűjében, fehér nadrágban egészen dekoratív. Csak pár számot - a végét - kapjuk el.

Put your hand's up - ennyit egy életre megjegyeztünk Martin Garrixtől.

Mosolyban, asztalra ugrálásban, lendületben hozza a kötelezőt a holland sztárlemezlovas, hihetetlen látványparádét kapunk, lézerorgiát, konfettiesőt a nyakunkba, a legvégén tűzijátékot. Objektív ítéletünk nincs, mi élveztük ezt a nyüzsit, de egyik EDM-koncert nekem olyan mint a másik, középen tolja egy sármos srác, tuc-tuc, közben lágy hangeffektek, pörgés. A fiam szerint ez a bulija a 2015-ös Szigethez volt hasonló, mást tol külföldi fesztiválokon, ezek szerint van egy magyarokra szabott szettje.

Hajnali fél egykor aztán a felhőszakadás mindent vitt

Fulladásveszély a nagysátorban, gyakorlatilag erre az egyetlen helyre csoportosul mindenki, aki menekülne a felhőszakadás elől. Nincs ez kitalálva - mármint, hogy mit kezdjen magával a felajzott, sokezer forintot már a buliba beletoló fesztiválozó, ha tényleg elered az eső. Nemhogy táncolni, levegőt venni sem lehetett az egyetlen fedett helyen - így hajnali egykor megállt nálunk a buli, nyakig vizesen és sárosan menekülünk ki a parkoló felé. Pedig jó lett volna még egy kis levezetés...

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés