Előre tudtuk, hogy hosszú lesz a délután, hiszen három dolog fűződött fel egy sorba. Kezdődött az egész egy sajtóbeszélgetésként meghirdetett sajtótájékoztatóval, aztán jöttek az utcai akciók, majd a végén egy kampánygyűlés, ami bőven az estébe nyúlt. Kezdjük a közepén.
Erre allergiás vagyok
Délután öt óra előtt néhány perccel sokan vannak az MMIK előtt. Szép számmal érkeznek az MSZP-gyűlésre, arrébb kéttucatnyi ember ácsorog, táblákkal a kezükben. Mesterházynak szánt kérdések:
Mit tudtál Zuschlagról, Attila?
És:31 napja várjuk a választ: Mit tudsz a 240 millióról?
És szép színes képeken együtt Mesterházy, Gyurcsány és Zuschlag.
Kicsit csodálkozunk, hiszen csak ma reggel robbant ki a legújabb Zuschlag-botrány, és már itt is vannak a láthatóan nyomdában készült képek és plakátok. Köztük van Marton Zsolt alpolgármester és Szakály Gábor tanácsnok. Utóbbi elég feszültnek látszik, sajtótájékoztatóra készül, de szemben náluk jóval többen állnak.
Az MSZP-sek az MMIK ajtóban szegfűt osztogatnak a hölgyeknek, hiába, holnap nőnap van. Néhányan nagyobb csokorral elindulnak az ellentüntetők felé, kínálják a virágot, de senki sem fogadja el. Egyikük azt mondja: erre allergiás vagyok. Vállvonás, ha nem, hát nem.
Szakály jól megkérdezte
Aztán Szakály kiáll középre, két perc alatt olvassa fel az előre megírt szöveget. Azért jöttek ide a szombathelyiek, mert kérdéseik vannak, és várják a választ az MSZP elnökétől. Persze, a táblákon szereplőkről beszél, és arról, hogy ezek megdöbbentő ügyek, Mesterházy pedig nem menekülhet el a kérdések és a felelősség elől.
Mert államtitkár volt akkor, amikor – idézet – nejlonzacskókban hordták ki a pénzt. És reméli, hogy Szombathely lesz az a város, ahol végre őszintén beszél és választ ad a kérdésekre.
Ennyi, Szakály be is fejezte. Közben a túltábor szimpatizánsai is táblákat kapnak a kezükbe, rajta:
Fidesz: muszkacsicskák
, Mészáros Lőrinc koronában és palástban, ésKösz Orbán!
Egy darabig megy a szembenézés, a baloldali tábor vidám, a másik inkább morcos. Aztán lelkes és formadzsekis szoci aktivisták indulnak a Főtér felé, közben jön szembe Mesterházy Attila, Ipkovich György, Nemény András és néhány kísérőjük.Rezső a rezsiharc ellen
A szépen felduzzasztott társaság aztán elvonul az ellentüntetők előtt, az egyszem szolgálatos rendőr közelebb húzódik, de semmi atrocitás, MSZP-sek be az MMIK-ba, az ellentüntetők ácsorognak még néhány percet, aztán mennek a dolgukra.
Bent már zsúfolt a színházterem, pedig még van idő a kezdésig. Profinak tűnik a szervezés, sajtófelelős érkezik, karszalagot ad, ezzel előre lefoglalt helyeket kínál. Az aulában nagytévét és hangfalakat szerelnek, szükség lesz rájuk, jó 50 ember kiszorult a nagyteremből, pedig a falak mellett is állnak.
Kiderül, Ipkovich György vállalta a műsorvezető szerepét, Soltész Rezsőt konferálja fel, ezt inkább kihagyjuk, a fotózást úgysem engedik, inkább elvigyorgunk azon, hogy az MSZP Rezsőt veti be a rezsiharc ellen. Félórás nosztalgiázás az idősebb korosztálynak, szóljon hangosan az ének, aztán Rezső balra el.
Ágh Péter cipőfűzője
Jön Ipkovich, a választásról, mint a demokrácia ünnepéről beszél, szólítja Nemény Andrást. Vastaps, kissé meglepetten nézünk össze a kollégákkal. Buzdít, nem kell beletörődni abba, ami most van, nem akarunk depressziós, magába forduló társadalmat, ahol a kiváltságosok a törvény felett állnak. Nyitott, vonzó országot, színes, büszke, erős várost szeretnénk, ahol senki sem esélytelen.
Azt sem akarjuk, hogy Hende Csaba átvágja Ágh Péter cipőfűzőjét, miközben az úri közönség tapsol. És mindenkinek ott kell lennie április 6-án az urnáknál, be kell húzni az ikszet, mert csak így hagyjuk magunk mögött a mostani, szégyenletes országot.
Fehér László jön, a 2. választókerület jelöltje, aki 12 éve Celldömölk polgármestere. Ő is buzdít, arra hegyezi ki, hogy sokan elmentek külföldre, őket haza kell hívni, mert a gazdaság megérzi a szakemberek hiányát. A nyugdíjrendszer pedig a járulékfizetőkét.
Amerikai fíling
Aztán jön a már ismert Mesterházy-film, közben némi technikai baki, de gyorsan megoldják. És újabb csodálkozás, mintha egy amerikai kampányt látnánk közelről, szpíker konferálja fel Mesterházyt, teátrálisan, az elnök jön, előtte a fotósok hátrálnak. Piros kockák a színpadon, azon ülnek a színpadképet fokozó aktivisták, csinos lányok, vidám férfiak, na meg a két képviselőjelölt.
Mesterházy laza, sétál a színpadon, keze néha a zsebében, úgy látszik, élvezi, pedig ez ma már az ötödik helyszíne. Papír nélkül beszél, néha tér csak vissza a szónoki állványhoz, némi mankóért. És miről?
Mocskos lesz a kampány, minden erejükkel ütik a baloldali szövetséget, de minden támadás erősíti őket. Merősíti a tudatot, hogy jó úton járnak, mert ha nem így lenne, akkor nem lennének támadások. Elmondja véleményét a Simon- és a Zuschlag-ügyről, ugyanazt, mint a gyűlés előtti sajtótájékoztatón. (Lásd alul, keretben.)
Te Viktor, le kellene mondanunk
Aztán a nemlétező Fidesz-programról, arról, hogy nem érti, ki ellen folytatják a rezsiharcot. Mert az ellenzék is megszavazta, azért, mert annyi mindent elvett az emberektől a kormány, hogy ha valami visszaad, akkor azt támogatni kell. Adatokat sorol, a lényeg, hogy 2010 óta 20 százalékkal nőttek a rezsiköltségek, most ezt adják vissza. Tehát a Fidesz saját maga ellen küzd a rezsiharcban.
Sorra veszi a korábbi kormány elleni Fidesz-kritikákat, amikor 300 forint fölé mentek az üzemanyagárak, Szijjártó Péter a jövedéki adó csökkentését követelte. Most 400 felett vannak, és az ellenzék adócsökkentési javaslatát leszavazták, azzal indokolva, hogy közelről figyelik az árak alakulását.
Amikor az előző kormány alatt 300 forint fölé ment a forint euró-árfolyama, Navracsics Tibor a kormány lemondását követelte, de abban a ciklusban összesen 23 napig volt itt az árfolyam. Most 224 napja van 300 felett, Navracsics mégsem mondja Orbánnak, hogy te Viktor, le kellene mondanunk.
Bolseviktor és a kerekfejű ismeretlen
Mesterházy könnyedén osztja a kormányt, Bolseviktor elbukta az államadósság elleni harcot, történelmi csúcson az államadósság, és közben elfogyott a 3200 milliárdos manyup-vagyon. És, hogy tényleg tanítani fogják a mostani magyar gazdaságpolitikát, de az elrettentő példák között, hiába sulykolják, hogy Magyarország jobban teljesít, és hogy minket követ az egész európai Unió.
Elmeséli, hogy látott egy plakátot, rajta egy kerekfejű emberrel. Hogy is hívják? – kér segítséget. Áh, igen, Hende Csaba – mondja, a közönség hálásan kacag. Na, szóval, abból a szerből, amit Hende szed, ő is kér, mert akkor mindennek tudna így mosolyogni.
A nyolclábú ló
Jön egy dakota közmondás, a lónak nyolc lába van. Kettő elölről, kettő hátulról, kettő jobbról és kettő balról. És így van ez a munkanélküliség állítólagos csökkenésével is, a kormány a foglalkoztatottak köz számítja az ideiglenes megoldást jelentő közmunkát és a külföldön dolgozókat is.
Mesterházy kétarcúsággal vádolja a kormányt, mert egyszer támadják a harácsoló multikat, aztán meg sorra kötik velük a stratégiai megoldásokat. De multikra szükség van, mert munkahelyet teremtenek és közterheket fizetnek.
A gazdagok kormánya – mondja, mert az egykulcsos adó a tehetősebbeknek kedvez. A kormány hátra akarja hagyni a kevesebbet kereső négymillió embert, azért, mert ők nem tudatos választók, nem aktívak politikailag, a gazdagabbak viszont igen, ezért keresik a kegyeiket. És most már teljes foglalkoztatást emleget Orbán, miközben sehol sincs a négy éve ígért egymillió munkahely.
Nem kell félni
A forrásokat ő a kórházakra, egészségügyre költené és nem stadionokra és focira. És ehhez kell az öt pilléren és nyolc ígéreten alapuló program. Aztán sorolja. (Lásd alul, keretesben.)
A végére marad a buzdítás, el kell menni szavazni, különben a nyakunkon marad Orbán Viktor. És akinek elege van a félelemből, az szavazzon az MSZP-re, mert tőlük senkinek sem kell félnie – jelenti ki. És a végén hangsúlyozza, ők nem tartják ellenségnek a más véleményen lévőket, és a Fideszre szavazókat is a nemzet részének látják.
Aztán közös pózolás a két képviselőjelölttel, közben vastaps. Nézzük az órát, igaz, hogy a szervezés az amerikai, dinamikus kampányokat idézi, de a 18 perces film és az egyórás beszéd nem. Ezek még a régi reflexek.
Az épület előtt már nyoma sincs az ellentüntetőknek.
Beszélgetés a gyűlés előtt
Sok fotós, két újságíró, Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, a baloldali szövetség miniszterelnök-jelöltje, Ipkovich György és Nemény András országgyűlési képviselők (utóbbi jelölt is) ülnek egy asztalnál az elegáns étteremben. Nem egy Rejtő-könyv első sorait idézzük, ez a hosszú nap eleje.
Ezt csinálnák
Nemény kezd, az elmúlt négy évben tulajdonképpen semmi sem történt Szombathelyen, a korábban megkezdett fejlesztéseket adták át. Néhányat folytattak, többet lelassítottak, sok mindent bejelentették, aztán mégsem valósítottak meg. Persze, a Fidesz-kormányról és városvezetésről beszél.
Aztán arról, hogy ha kormányra kerülnek, a jó dolgokat folytatják, és tesznek mást is. Például hasznosítják az üresen álló ipari ingatlanokat, támogatják a kórház működését, visszaadják a települések önrendelkezését, rehabilitálják a lakótelepeket, felújítják az önkormányzati lakásokat, visszaállítják az ingyenes nyelvoktatást az óvodákban.
Aztán Mesterházy Attila arról, mire is építik a programjukat. Öt pillére, úgymint gyermekek, nők, munkavállalók, kis- és középvállalkozások, idősek és nyugdíjasok. És nyolc pont, amit azonnal megcsinálnak, ha kormányra kerülnek: négy év alatt 250 ezer új munkahely, a fiataloknak munka vagy képzés. 100 ezer forint nettó minimálbér, úgy, hogy ne emelkedjen a munkáltatók bérterhe.
Meg ezt is
A mikrovállalkozások leírhatják az adójukból a munkabérek közterheit, az alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra csökkentik, fenntartható és igazságos rezsicsökkentést vezetnek be, a 65 év feletti és 100 ezer forint alatti nyugdíjú nyugdíjasok évente plusz 24 ezret kapnak gyógyszerre, megszüntetik a várólistákat és megszüntetik a gyermekéhezést. Összességében félelem és megosztottság nélküli ország.
Szombathelyen nyerünk
Megkapja az első kérdést, miért nem kampányolnak aktívabban, mert nem jönnek át az üzeneteik. A válasz: sok a teltházas rendezvényük, járják az országot, de kicsi a médiafelület. Inkább a személyes beszélgetésekben, találkozásokban bíznak, hiszen sem pénzben sem hirdetési felületben nem tudnak versenyezni Simicskával.
A Vas megyei esélyekről: Szombathelyen nyernek. A másik két választókerületben nehezebb a dolguk, de jobb eredményt érnek majd el, mint 2006-ban.
Zuschlagról és Simon 240 milliójáról
A Zushlag és Simon Gábor ügyről: A Simon Gábor ügyet lezárták, minden tisztségéből és a pártból is eltávolították. De keveset beszélnek róla, hogy a Fidesznek is van egy Simon –ügye, Simon Miklósé, aki ellen köztörvényes ügyben akartak vádat emelni, ám a Fidesz nem adta ki, nem vonták meg a mentelmi jogát, Ő most is képviselő, sőt jelölt is.
A Zushlag-féle botrány pedig a Fidesz akciója, és nincs semmi valós alapja. A Századvég kiadója fizeti, ezzel akarják elterelni a figyelmet arról, hogy már elköltötték az államháztartási hiány felét és történelmi csúcson van az államadósság. Közben senki sem tesz fel kérdést Simicskáról vagy Mészáros Lőrincről.
A kamupártokról
A sok képviselőjelöltről és a kamupártokról: Van olyan információjuk, hogy új pártok egymás között cserélgették az ajánlásokat, ami törvénysértő, kialakult az ajánláskereskedelem. A Fidesz azt reméli, hogy ezek a kis pártok a baloldaltól visznek majd el szavazatokat.
