Salt ügynök (Cinema City Savaria)
Csak idő kérdése volt ám! Hollywood üzleti és kreatív logikáját ismerve: ennek a mozinak el kellett készülni. Hiszen arrafelé minden sikeres és a közönséget éppen izgalomban tartó mintát érdemes műsoron tartani, megismételni. Variálni - például az eredetileg pasis sztoriknak megcsinálni a nőcis verzióját (annak idején nem csak a műfajt parodizáló humora miatt értékeltük a Gyorsabb a halálnál-t, hanem mert abban az éppen csúcson járó Sharon Stone játszotta Harmonikást).
Ráadásul Angelina Jolie-nak jól áll az akciós műfaj (lásd még Tomb Raider 1-2, Wanted stb.). Az ügynököket pedig a Bourne-trilógia, a minden eddiginél árnyaltabb új Bond-széria és néhány „igaz történet alapján” mozi újra feltette a térképre. Szeretjük az ügynököket, ezeket az elegáns ruhás, hivatásos és profi feladatmegoldókat, akik gondoskodnak a nemzet biztonságáról és nyugodt álmáról. Vagy éppen arányt/irányt tévesztve esküsznek össze ellene idegen erőkkel…
Nem a közönség, az ügynök alszik
Az Álomgyár egyik megbízható akciós iparosa, Phillip Noyce vállalta, hogy Evelyn Salt CIA-ügynök pokoljárását vászonra viszi. Az előhangból megtudhatjuk, hogy a nő kőkemény profi: még az észak-koreai kínvallatási módszerek sem törik meg. Fogolycserével menekül meg a halál torkából - nem a jenki kémszervezet, inkább rovartudós szerelme kitartásának köszönhetően. És ennek az érzelmi hőfoknak (apuka pókjaival és kelet-német származásával együtt) még komoly szerepe lesz a későbbiekben…
Évekkel később egy Oroszhonból dobbantó, beteg kém jelentkezik az amiknál fontos fülessel. Eszerint a szervezetbe sikerrel beépült alvó ügynök veszélyezteti a belbiztonságot (és persze a nagyhatalmak homokozójaként a világot). Meg is nevezi Hamupipőkét - Salt személyében. A kémelhárításon kívül csak Evelynünk van jobban meglepve. De csak átmenetileg, mert mindjárt dobbant is a helyszínről. Csak így lehet esélye, hogy bebizonyítsa ártatlanságát és megakadályozza a megakadályoznivalókat.
Szokásos üzletmenet
A sztori innentől business as usual. A szőkéről feketére váltó amazon látszólag egyre jobban belekeveredik a gyanúba, ahogyan megpróbálná tisztázni magát. Nem keveset nyom a latban, hogy a káosz kellős közepén van, amikor az szláv-barát alelnök temetésén merényletet kísérelnek meg az orosz elnök ellen. Sőt, a felfordulás java részét Salt okozza. Emiatt a frizurája kócos, fekete ballonja pedig csupa por lesz…
A támadás nukleáris nagyhatalmi csetepatéval fenyeget. Kiderül, hogy az alvó ügynökökről szóló elhárítós legendáknál rosszabb a valóság. A poént nem lelőve inkább csak körülírom a forgatókönyv eme leleményét. Tessék szíves lenni összepakolni az Al-Kaida Nyugatra szalajtott és mintapolgárként viselkedő fanatikusairól meg a Putyin-féle, megerősödött Oroszországban továbbélő KGB-árnyékhatalomról keringő összeesküvés-elméleteket - és meglesz a sztori váza!
Kémfelszerelés? Rendben!
Ami innentől a filmben van, az már csak profi feladat-végrehajtás. Főszereplőtől, ellenhőstől (juszt se teszek még csak célzást sem, hogy ki a hunyó és ki a félreismert hűséges csavar a nemzetbiztonsági gépezetben!) és filmesektől egyaránt. A Salt ügynök megbízhatóan és nézőkímélőn, de szórakoztató üzemmódban hozza az ügynökügyben kötelezőket.
Van benne titkos műveleteket (hírszerzés, kém- és terrorelhárítás, fontos embert védő titkosszolgálati meló) végző professzionális szervezet. Van egyes és többes ügynök, áruló és áruló által annak beállított feladat-végrehajtó. Fehér és fekete, nyugati és keleti - a csúcsponton még a mohamedánoknak is jut némi dramaturgia trójai faló szerep. Van akció, üldözés és megtévesztő bujkálás, tűzharc, „szegény ember vízzel főz” típusú eszközhasználat. És titok meg erre épülő, jobbára csak egyszer használatos, de kétségtelenül izgalmas meseszövés.
Kémek, ügynökök, öltönyös-kosztümös fegyveresek
A Képmutatás Mozimagazin pénteki adásának ügynökfilmekről szóló blokkjára készülődvén összeszedtük a kalandmozi eme zsánerének jeles és aktuális darabjait. Megdöbbentő volt a bőség! Csak az elmúlt egy-két év termésében több tucatnyi. Sziszifuszi munka a műfajban rendet vágni.
Itt vannak például Hitchcock örökbecsű darabjai (pl. Londoni randevú, Forgószél, Észak-Északnyugat), ahol persze a kémsztori csak ürügy a közönség izgalomban tartására. Vagy az 1970-es évek Watergate-ügy miatt népszerűvé vált politikai krimijei ( A Sakál napja, A Keselyű három napja, Maraton életre-halálra, és Az elnök emberei-ben a legendás Mélytorok híres parkolóházbeli fülesei).
A tökéletes ügynöktől a meghasonlott kémekig
Vagy Harrison Ford, Clint Eastwood és örököseik rendíthetetlen testőrei és korrupciót leleplező karakterei ( Férfias játékok, Végveszélyben, Az elnök különgépe, Célkeresztben, aztán Costnertől a Több mint testőr vagy legutóbb a Nyolc tanú Dennis Quaid-del). Az elmúlt évtized nagy durranásaként a Langley számítógépközpontjába betörő sármos szuperügynök sztorija ( Mission: impossible 1996).
A legutóbbi időkben pedig ezerfelé bomlott a zsáner. Divatba jöttek a kiábrándult, elárult és saját identitásukat kereső és ezért árnyalt karakterű ügynökök (a zseniális Bourne-trilógia, az új Bond Daniel Craiggel, DiCaprio, Clive Owen és Clooney különféle szerepei). Kaptunk néhány eredetsztorit is ( Közellenségek az FBI, Az ügynökség a CIA történetével). Voltak történelminek tekinthető verziók ( München, Max Manus) és persze ismerjük már a cyber-ügynököket is ( Hasonmás). A műfaj reagált a napi politikára is ( Kecskebűvölők, Zöld zóna).
A végtelenbe, és tovább!
Megjelent a szerzői filmes olvasata ( Az irányítás határai). És mint minden kidolgozott jegyekkel dolgozó műfajt, ezt is elérte a parodizálás és a komikumba fordítás: Man in black 1-2, Austin Powers 1-3 és Steve Carrell munkálkodása ( Zsenikém, Párterápia), a Pitt-házaspár akciós vígjátéka ( Mr. És Mrs. Smith) vagy éppen a Coen-fivérek frenetikus, fekete humorú abszurdja ( Égető bizonyíték). Kifigurázni pedig csak a nagyokat szokás. Mi tagadás, az ügynökök napjaink kedvelt hősei. Szeretjük és gyűlöljük őket. Szükségünk van rájuk…
