Egy szombathelyi szakorvos szerint nem vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst, hanem gyilkosok

Dr. Nemes István szájsebész szakorvos esettanulmánya ezt látszik alátámasztani. A történészek hallgatnak.
 
 

Egy szombathelyi szakorvos szerint nem vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst, hanem gyilkosok

Dr. Nemes István szájsebész szakorvos esettanulmánya ezt látszik alátámasztani. A történészek hallgatnak.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Egy szombathelyi szakorvos szerint nem vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst, hanem gyilkosok

Dr. Nemes István szájsebész szakorvos esettanulmánya ezt látszik alátámasztani. A történészek hallgatnak.

Hogy az egyes szakterületek nem állnak messze egymástól, azt jól bizonyítja, hogy dr. Nemes István, a Markusovszky Kórház arc-állcsont és szájsebészetének osztályvezető főorvosa – akinek szakmailag besegített Tolvaj Balázs patológus orvosszakértő is - több helyen is publikálta kétségeit Zrínyi Miklós költő, hadvezér és államférfira vonatkozó, évszázadok óta magát tartó vadkantámadás elmélettel kapcsolatban. Nemes doktor nemcsak a történelem megszállott kutatójaként, de éppen az ominózus vadkantámadáshoz kapcsolódó szakterület orvosaként is újragondolta az 1664. november 18-án, a Csáktornya közeli kursaneci erdőben történt vadászatbalesetet.

- Eredetileg történelem tanár szerettem volna lenni, bár igazából inkább a történelemkutatás állt közel a szívemhez. Végül mégis az orvosi pálya mellet döntöttem, de a történelem szeretete mindmáig megmaradt bennem – emlékezik a száj és a fogak avatott ismerője orvosi szobájában, ahol jól megfér egymás mellett a történelmi és az orvosi szakirodalom. – Az utóbbi három évben olyan érdekes könyvek kerültek a kezembe – folytatja -, amelyekben megdöbbentő tényeket fedeztem fel. Egyebek mellett Zrínyi Miklós halálával kapcsolatban is. Perjés Géza könyvtárban fellelt egyik 1965-ös művében olvastam Bethlen Miklós későbbi erdélyi kancellár szemtanúként tett vallomását Zrínyi haláláról. Bethlen leírta a sebeket, amelyeket a halott férfin látott a hintóban, ahol az ölében tartotta kora nagy egyéniségét. Bethlen pulzust tapintott a hadvezérnél, amikor befutott az erdőbe hozzá, ami még csak a klinikai halál állapotára utalt. A csuklóján pedig körömnyomokat fedezett fel, olyanokat, amilyeneket vaddisznó nem ejthet. Ez a tény arra utal, hogy Zrínyit lefogták, és minden valószínűség szerint meggyilkolták.

Hogyan terjedt el a vadkan támadás elmélete, amely napjainkban is él?

- Tudom, hogy akár meg is kövezhetnek érte, de az a véleményem, hogy egy politikai állásfoglalással zárták le annak idején a Zrínyi tragédiát, amelybe a vadkantámadás elmélete igen jól beleillett. Úgy is mondhatnám, könnyű és következmények nélküli magyarázat volt. A történészek pedig az óta sem merték ezt cáfolni.

Pedig az akkori tanúk elmondásai csak részlegesek, ellentmondásosak, és nem lehet kizárni a befolyásoltságot sem. A „vaddisznópárti” történészek egyébként egy szívós, összetartó és ellentmondást nem tűrő társaság, akiket szinte lehetetlen meggyőzni. Ők például hivatkoznak Eszterházy Pál nádor véleményére, aki ott sem volt a vadászaton. Úgy gondolom egzisztenciális, presztízs okokból nem hajlandók átértékelni a történteket, főként egy nem szakmabeli véleményét nem akarják elfogadni.

Milyen szakmai tények győzték meg arról, hogy nem vadkantámadás történt?

- Boncolás nélkül nagyon nehéz szakszerű álláspontot kialakítani, de a testen lévő külsérelmi nyomok sokat elárulnak, s ezek engem arról győztek meg, hogy nem vaddisznó okozta a költő-hadvezér halálát. Minden sebet értékeltem, külön-külön azt vizsgálva, hogy ejthette-e vadkan vagy sem. A körmös sérülések például egyértelműen cáfolják a vadkan elméletet, de más sebek is kétségessé teszik ezt. Bethlen akkori tanúvallomását már régen ki kellett volna szúrnia akár orvosnak, akár történésznek.

Odahív a számítógép monitorjához és vadkan marta végtagokat mutat, miközben magyarázza a vaddisznó szájának, fogainak anatómiai felépítését, s elmondja, hogy leginkább a fejen lévő sérülések megítélése nem volt helytálló sem fizikailag, sem anatómiailag. Ezek inkább vágott sebre emlékeztetnek, s nem túl mélyre nyúlóak egy vaddisznó agyarához képest. Az is elgondolkodtató, hogy Zrínyi miért nem védekezett szinte ösztönösen a kezeivel, hiszen védekezési sérüléseket nem találtak rajta.

Aztán Nemes doktor arról is beszámol, hogy első körben egy éve írt erről az Orvosi Hetilapban, s nem kis meglepetésére Markusovszky-díjban részesült érte, pedig nem tipikusan orvosi szakcikkről volt szó. Aztán egy mértékadó történelmi folyóiratban is szerette volna publikálni tanulmányát, s mivel a BBC History magyar nyelvű kiadása már lehozta korábban II. Lajos témában az írását, magától értetődő volt, hogy először nekik küldi el. Meg is jelent a Zrínyi tanulmány tavaly nyáron, mi több, még a címlapon is beharangozták. A történészek egészen biztosan találkoztak vele, de a szakma mélyen hallgat.

Pedig levélben többször is megkereste a vadkantámadás elmélete mellett kardoskodó történelemtudományok doktora párosának egyik tagját, de amikor a tanulmányáról írt neki, még válaszra sem méltatta. Történelmi szaklapról lévén szó minden bizonnyal a másikuk is olvasta a BBC Historyban megjelent írást. Ha nem is értenek egyet, valami reakció mégiscsak elvárható lett volna tőlük. Ez a viselkedés és hozzáállás kicsit lehangolta, s megrendítette az ilyen mélyebb tanulmányok értelmében vetett hitét, de nem vette el a munkakedvét. Most éppen II. Lajossal kapcsolatban készül egy publikációja, aztán majd meglátja, hogyan tovább.

S mintegy zárszóként álljon itt az ominózus tanulmány lényege:

„Véleményünk szerint tehát a Zrínyi Miklós halálát okozó jobb oldali, mély nyaki sebet elvileg okozhatta vaddisznó, de ez a fajta sérülés csak extrém ritka testhelyzetben fordulhat elő. Valószínűbbnek látszik az idegenkezűség: bozótvágó késhez, machetéhez, jágerkéshez hasonlító vágóeszközzel, hátulról végrehajtott erős csapással lehet a szemtanú beszámolójának megfelelő hosszúságú, egyenes vonalú, nyaki képleteket, izmokat „kettészakasztó”, a nyaki gerinc felé dorzális irányban (hátrafelé) mélyülő sebet okozni. A merénylő Zrínyi háta mögött állhatott, ezért maradhatott észrevétlen, de a rossz pozíció miatt csapása elakadt a nyaki gerincné,l és nem tudta a célba vett gégét és a nyaki főverőeret átvágni, ami az áldozat gyors fulladásához, illetve elvérzéséhez vezetett volna. ”

„Sérülhetett ugyanakkor a zsákszerűen tágult fő nyaki gyűjtőér, vénás jellegű, elhúzódó elvérzést okozva. A bal oldali arcsebek a halál után is keletkezhettek, azokat a sérült védekezés nélkül nem tudta volna elviselni, kivéve, ha védekezésre képtelen, eszméletlen állapotba került vagy lefogták. Erre utaló sérülést Bethlen Miklós észlelt is: Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. A jelentéktelennek tűnő hámsérülések, körömnyomok könnyen keletkezhettek akkor, amikor a bánt lefogták és kicsavarták a kezéből a puskát, esetleg a tőrt is. Ezt annál is könnyebben tehették, mert az éles nyaki trauma miatt lehetséges részleges karfonat- (felső végtag érző- és mozgatóidegei) sérülés esetén is Zrínyi a jobb karját védekezésre, vagy fegyverhasználatra nem tudta használni. Az idegi sérülések következtében érzészavar keletkezhetett a vállon, a felkar külső oldalán és az alkar orsócsont feletti részén is. ”

„Azonnal megszűnt a jobb kar hajlítóereje, a nyak, a váll bőre, illetve a felkar és alkar külső része is érzéketlenné vált. Ezért nem tudott Zrínyi lőni: mivel a könyöke kiegyenesedett és a karja befelé fordult, erőtlenül lógott, így a puskát emelni és célra tartani nem tudta, bár a csukló és kéz ereje megmaradt, tehát a fegyver nem esett ki a kezéből. A merénylők ekkor kicsavarhatták a kezéből a puskát, majd valószínűleg leteperték az áldozatot, hason fekve a földre szorították és várták, hogy elvérezzen, továbbá összevagdoshatták a lefogott, erősen vérző Zrínyi arcát is. A kínzásszerű késvágásokkal magyarázható, hogy egyesek Zrínyit hallották jajgatni, nem pedig Pókát, ahogyan az Magliani nyilatkozatában szerepel. Az érkező szemtanúk azonban megzavarták a merénylőket, akik otthagyták a sérült, hason fekvő Zrínyit, akiben még volt annyi erő, hogy felálljon és néhány mondatot szóljon, de utána a vérveszteség következtében kialakuló vérnyomáscsökkenés, szédülés, izomgyengeség miatt le kellett ülnie és feküdnie, majd elvesztette az eszméletét és meghalt.”

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés