Egy szombathelyi szakorvos szerint nem vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst, hanem gyilkosok

Dr. Nemes István szájsebész szakorvos esettanulmánya ezt látszik alátámasztani. A történészek hallgatnak.
 
 

Egy szombathelyi szakorvos szerint nem vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst, hanem gyilkosok

Dr. Nemes István szájsebész szakorvos esettanulmánya ezt látszik alátámasztani. A történészek hallgatnak.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Egy szombathelyi szakorvos szerint nem vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst, hanem gyilkosok

Dr. Nemes István szájsebész szakorvos esettanulmánya ezt látszik alátámasztani. A történészek hallgatnak.

Hogy az egyes szakterületek nem állnak messze egymástól, azt jól bizonyítja, hogy dr. Nemes István, a Markusovszky Kórház arc-állcsont és szájsebészetének osztályvezető főorvosa – akinek szakmailag besegített Tolvaj Balázs patológus orvosszakértő is - több helyen is publikálta kétségeit Zrínyi Miklós költő, hadvezér és államférfira vonatkozó, évszázadok óta magát tartó vadkantámadás elmélettel kapcsolatban. Nemes doktor nemcsak a történelem megszállott kutatójaként, de éppen az ominózus vadkantámadáshoz kapcsolódó szakterület orvosaként is újragondolta az 1664. november 18-án, a Csáktornya közeli kursaneci erdőben történt vadászatbalesetet.

- Eredetileg történelem tanár szerettem volna lenni, bár igazából inkább a történelemkutatás állt közel a szívemhez. Végül mégis az orvosi pálya mellet döntöttem, de a történelem szeretete mindmáig megmaradt bennem – emlékezik a száj és a fogak avatott ismerője orvosi szobájában, ahol jól megfér egymás mellett a történelmi és az orvosi szakirodalom. – Az utóbbi három évben olyan érdekes könyvek kerültek a kezembe – folytatja -, amelyekben megdöbbentő tényeket fedeztem fel. Egyebek mellett Zrínyi Miklós halálával kapcsolatban is. Perjés Géza könyvtárban fellelt egyik 1965-ös művében olvastam Bethlen Miklós későbbi erdélyi kancellár szemtanúként tett vallomását Zrínyi haláláról. Bethlen leírta a sebeket, amelyeket a halott férfin látott a hintóban, ahol az ölében tartotta kora nagy egyéniségét. Bethlen pulzust tapintott a hadvezérnél, amikor befutott az erdőbe hozzá, ami még csak a klinikai halál állapotára utalt. A csuklóján pedig körömnyomokat fedezett fel, olyanokat, amilyeneket vaddisznó nem ejthet. Ez a tény arra utal, hogy Zrínyit lefogták, és minden valószínűség szerint meggyilkolták.

Hogyan terjedt el a vadkan támadás elmélete, amely napjainkban is él?

- Tudom, hogy akár meg is kövezhetnek érte, de az a véleményem, hogy egy politikai állásfoglalással zárták le annak idején a Zrínyi tragédiát, amelybe a vadkantámadás elmélete igen jól beleillett. Úgy is mondhatnám, könnyű és következmények nélküli magyarázat volt. A történészek pedig az óta sem merték ezt cáfolni.

Pedig az akkori tanúk elmondásai csak részlegesek, ellentmondásosak, és nem lehet kizárni a befolyásoltságot sem. A „vaddisznópárti” történészek egyébként egy szívós, összetartó és ellentmondást nem tűrő társaság, akiket szinte lehetetlen meggyőzni. Ők például hivatkoznak Eszterházy Pál nádor véleményére, aki ott sem volt a vadászaton. Úgy gondolom egzisztenciális, presztízs okokból nem hajlandók átértékelni a történteket, főként egy nem szakmabeli véleményét nem akarják elfogadni.

Milyen szakmai tények győzték meg arról, hogy nem vadkantámadás történt?

- Boncolás nélkül nagyon nehéz szakszerű álláspontot kialakítani, de a testen lévő külsérelmi nyomok sokat elárulnak, s ezek engem arról győztek meg, hogy nem vaddisznó okozta a költő-hadvezér halálát. Minden sebet értékeltem, külön-külön azt vizsgálva, hogy ejthette-e vadkan vagy sem. A körmös sérülések például egyértelműen cáfolják a vadkan elméletet, de más sebek is kétségessé teszik ezt. Bethlen akkori tanúvallomását már régen ki kellett volna szúrnia akár orvosnak, akár történésznek.

Odahív a számítógép monitorjához és vadkan marta végtagokat mutat, miközben magyarázza a vaddisznó szájának, fogainak anatómiai felépítését, s elmondja, hogy leginkább a fejen lévő sérülések megítélése nem volt helytálló sem fizikailag, sem anatómiailag. Ezek inkább vágott sebre emlékeztetnek, s nem túl mélyre nyúlóak egy vaddisznó agyarához képest. Az is elgondolkodtató, hogy Zrínyi miért nem védekezett szinte ösztönösen a kezeivel, hiszen védekezési sérüléseket nem találtak rajta.

Aztán Nemes doktor arról is beszámol, hogy első körben egy éve írt erről az Orvosi Hetilapban, s nem kis meglepetésére Markusovszky-díjban részesült érte, pedig nem tipikusan orvosi szakcikkről volt szó. Aztán egy mértékadó történelmi folyóiratban is szerette volna publikálni tanulmányát, s mivel a BBC History magyar nyelvű kiadása már lehozta korábban II. Lajos témában az írását, magától értetődő volt, hogy először nekik küldi el. Meg is jelent a Zrínyi tanulmány tavaly nyáron, mi több, még a címlapon is beharangozták. A történészek egészen biztosan találkoztak vele, de a szakma mélyen hallgat.

Pedig levélben többször is megkereste a vadkantámadás elmélete mellett kardoskodó történelemtudományok doktora párosának egyik tagját, de amikor a tanulmányáról írt neki, még válaszra sem méltatta. Történelmi szaklapról lévén szó minden bizonnyal a másikuk is olvasta a BBC Historyban megjelent írást. Ha nem is értenek egyet, valami reakció mégiscsak elvárható lett volna tőlük. Ez a viselkedés és hozzáállás kicsit lehangolta, s megrendítette az ilyen mélyebb tanulmányok értelmében vetett hitét, de nem vette el a munkakedvét. Most éppen II. Lajossal kapcsolatban készül egy publikációja, aztán majd meglátja, hogyan tovább.

S mintegy zárszóként álljon itt az ominózus tanulmány lényege:

„Véleményünk szerint tehát a Zrínyi Miklós halálát okozó jobb oldali, mély nyaki sebet elvileg okozhatta vaddisznó, de ez a fajta sérülés csak extrém ritka testhelyzetben fordulhat elő. Valószínűbbnek látszik az idegenkezűség: bozótvágó késhez, machetéhez, jágerkéshez hasonlító vágóeszközzel, hátulról végrehajtott erős csapással lehet a szemtanú beszámolójának megfelelő hosszúságú, egyenes vonalú, nyaki képleteket, izmokat „kettészakasztó”, a nyaki gerinc felé dorzális irányban (hátrafelé) mélyülő sebet okozni. A merénylő Zrínyi háta mögött állhatott, ezért maradhatott észrevétlen, de a rossz pozíció miatt csapása elakadt a nyaki gerincné,l és nem tudta a célba vett gégét és a nyaki főverőeret átvágni, ami az áldozat gyors fulladásához, illetve elvérzéséhez vezetett volna. ”

„Sérülhetett ugyanakkor a zsákszerűen tágult fő nyaki gyűjtőér, vénás jellegű, elhúzódó elvérzést okozva. A bal oldali arcsebek a halál után is keletkezhettek, azokat a sérült védekezés nélkül nem tudta volna elviselni, kivéve, ha védekezésre képtelen, eszméletlen állapotba került vagy lefogták. Erre utaló sérülést Bethlen Miklós észlelt is: Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. A jelentéktelennek tűnő hámsérülések, körömnyomok könnyen keletkezhettek akkor, amikor a bánt lefogták és kicsavarták a kezéből a puskát, esetleg a tőrt is. Ezt annál is könnyebben tehették, mert az éles nyaki trauma miatt lehetséges részleges karfonat- (felső végtag érző- és mozgatóidegei) sérülés esetén is Zrínyi a jobb karját védekezésre, vagy fegyverhasználatra nem tudta használni. Az idegi sérülések következtében érzészavar keletkezhetett a vállon, a felkar külső oldalán és az alkar orsócsont feletti részén is. ”

„Azonnal megszűnt a jobb kar hajlítóereje, a nyak, a váll bőre, illetve a felkar és alkar külső része is érzéketlenné vált. Ezért nem tudott Zrínyi lőni: mivel a könyöke kiegyenesedett és a karja befelé fordult, erőtlenül lógott, így a puskát emelni és célra tartani nem tudta, bár a csukló és kéz ereje megmaradt, tehát a fegyver nem esett ki a kezéből. A merénylők ekkor kicsavarhatták a kezéből a puskát, majd valószínűleg leteperték az áldozatot, hason fekve a földre szorították és várták, hogy elvérezzen, továbbá összevagdoshatták a lefogott, erősen vérző Zrínyi arcát is. A kínzásszerű késvágásokkal magyarázható, hogy egyesek Zrínyit hallották jajgatni, nem pedig Pókát, ahogyan az Magliani nyilatkozatában szerepel. Az érkező szemtanúk azonban megzavarták a merénylőket, akik otthagyták a sérült, hason fekvő Zrínyit, akiben még volt annyi erő, hogy felálljon és néhány mondatot szóljon, de utána a vérveszteség következtében kialakuló vérnyomáscsökkenés, szédülés, izomgyengeség miatt le kellett ülnie és feküdnie, majd elvesztette az eszméletét és meghalt.”

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés