A huszadik századi dráma mesterének sztorija, a Pygmalion tegnap este, a Weöres Sándor Színház stúdió-avató főpróbáján meglehetősen langyosnak és kopottasnak tűnt, pedig dehogy az. Shaw történetéből a My Fair ladynél többet a rendező, Keszég László sem villantott fel. Ennyit: az útszéli virágáruslányoknak is van szívük, és nehezen találják helyüket, miután egy hecc kedvéért királylányt faragnak belőlük, majd elengedik őket. Meg, hogy nyelvében él az ember (és lánya), beszédstílusa és külseje (vele kulturáltsága) meghatározó bélyeg. - Pedig, a közhelyeken túl is nyilvánvaló, – amikor a média százszámra gyártja ezeket a kis virágáruslányokból kikupált egyéjszakás celebeket – nagyon is aktuális Pygmalion király története, aki hófehér elefántcsontból csodálatosan szép nőt faragott magának…

Galéria: Pygmalion

Ezzel együtt a szombathelyi színpadon ezen az estén semmi olyan nem történt, ami különösebben megérintett volna, ami (be)szólt volna nekem és a mának, amiért érdemes ezt a darabot itt és most leporolni. Többet vártam, stúdió-előadás lévén főleg, szabadabb, lendületesebb, merészebb rendezést reméltem. Nádasdy szöveg-frissítése élő, viszont önmagában kevés ahhoz, hogy az egész darabot elvigye a hátán. Pedig teszik az irány: a rendező nem választotta a kínálkozó századfordulós nagypolgári díszletvilágot, új köntöst talált. Érzem, mit szeretne Keszég, de nem látom igazán megvalósulni.

Pedig szeretni való Csonka Szilvi útszéli virágáruslánya, és sikerül az átváltozása is, csodaszép márványszobor, majd igazi nő lesz, de mesélőként már nem értem szerepét. Magát a rendezői szándékot sem, miért ez a kettősség. Rendre kizökkent a mesefolyamból. Csonka Szilvi narrátorként annyira negédes, hogy zavaró (kivétel a legvégén, ott telitalálat). Persze lehet, ez volt a szándék.

Galéria: Mester és tanítványa

Trokán Péter viszont lehengerel, minden rezdülését elhiszem, a bogaras, korosodó professzor vonzó és színes egyéniség, imádni való férfi. Az első igazán neki való szombathelyi szerep. Amit viszont szintén hiányolok, kettejük – tanítvány és tanár – látens szerelmi szála. Az elveszett. Csonka Szilvi és Trokán Péter között nem érzek vibrálást. A színpadon fel sem merül, hogy ez a két ember bármilyen viszonyba is keveredhetne egymással, vagy csak rajtam van vastag páncél. El se tudom képzelni, a fényévnyi távolságról érkező-közeledő férfi és nő között történik – történhetne valami. A lefojtott szexualitás híján viszont nincs igazi tétje a papucsdobálásnak.

Akadnak más gyöngyszemek: a kukásból lett milliomospapa, Szerémi Zoli átváltozása magas labda, nagyon szerethető a karakter, és a színész láthatóan lubickol a szerepben. Ahogy Bajomi Nagy György (az ezredes szerepében) és Trokán kettőse is működik.

Galéria: Szerémi Zoli átváltozása

Gondolkodom, gondolkodom… ránézésre nem rossz ez az előadás, ha valami nagyon hiányzik belőle, akkor ez. Mert, ha a Pygmalion kettőse nem működik igazán, a darab szövete sérül. Mégha mindenki hibátlanul játssza is el a rá testált szerepet, a darab tétje veszik el. Milyen Rómeó és Júlia előadás az, ahol a két szereplő között nem izzik a levegő? – Talán ilyen. Viszont a látens szerelmi szál helyett tegnap este nem éreztem mást, ami rezgésbe hozta volna a nézőteret…