A nagy világégések tanúi előtt, a szombathelyi sírkert katonai részlegében (a Jáki úti Hősi temetőben) új szobrot avatnak, Veres Gábor tankkal átlőtt vaslemezből és korpuszból készült ’56-os szoborkompozícióját. Az avatás időpontja stílszerű: november 4-ét írunk. 1956-ban, 54 évvel ezelőtt az orosz tankok ezen a napon fojtották vérbe a szabadságharcot. Az emlékmű egyelőre - fehér lepelben – alig mutat valamit magából.
A laposan beeső őszi napfény gondoskodik a hatásos bevilágításról: a katonai sírkert, az ég alja és a környező fák levelei vörösben úsznak a késő délutáni napfényben. Tavaszias meleg van, ideális a szabadtéri jelenlétre. Ahogy a sírok közt sétálunk, rápillantunk a honvédsírokra – megannyi huszonéves fiú, egy se érte meg a harmincat, és tömegével nyugszanak itt. Halottak napja után is gyertyátlanul, virágok-koszorúk nélkül.
A Himnusszal indítunk, Nagy Gáspár verse után Kovács Ferenc megyei elnök és Puskás Tivadar Szombathely polgármestere – botokkal segítve – leleplezik Veres Gábor szobrát. Amit aztán a történelmi egyházak képviselői, rövid kis beszédek kíséretében megáldanak.
Vannak sebek, amik a mai napig nem gyógyultak be – a szoboré is ilyen
Elsőként Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke emlékezik november 4.-e hajnalára: „amikor megdördültek a fővárost ostromló erők ágyúi, és a felkelők viszonozták a tüzet, akkor úgy tűnt, a maga kézzelfogható valóságában minden elveszett”. A kommunista hatalom aztán mindent megtett azért, hogy október 23-át az emberek elfelejtsék, az elvett szabadságért cserébe azonban „jóléti intézkedések sorát tették, míg a szocialista országokban fűtésre, világításra sem tellett, nálunk volt Trapper, hétvégi telek és maszekolás. Faludy György szavaival a hatalom kolbászra cserélte a kötelet. Azonban az igazság igazság marad, ha a föld mélyére temetik is – ezért győzött ’56. – utal rá a megyei elnök, hiszen a forradalomban elesettek követelése végül beteljesült.
Aztán Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere méltatta Veres Gábor kompozícióját. A szobor kitűnően ábrázolja ugyanis a forradalom lényegét, azt, hogy amikor az orosz csapatok bevonultak – a forradalmárok mennyire egyenlőtlen, kilátástalan harcot vívtak. Kiemeli, „Nekünk túlélőknek feladatunk az, hogy emlékeztessük utódainkat arra, hogy sose felejtsék a forradalom eszmeiségét.”
A valóságra, a tényekre figyelmezet
Veres Gábor szobrászművész végezetül megköszöni a segítséget, majd néhány gondolatban maga is elemzi saját szoborkompozícióját.
A szobrász elsődleges célja saját állítása szerint is az volt, hogy a kompozíció egyértelmű üzenetet fogalmazzon meg a fiatal generációknak is, azoknak a gyerekeknek, akik már digitális világban nőnek fel, és a háborút (szerencsére) csupán számítógépes játékból ismerik. Ezeknek ugyanis van egy óriási hibájuk, arra nevelnek, hogy végtelen sok életünk van, és ha hibázunk, újra lehet kezdeni.
Ez a valódi lövésekkel átlyuggatott szobor viszont a valóságra és a tényekre figyelmezet: míg a tanklövedék szétrepítette, a kézi fegyver golyói alig látható sebeket ejtettek vaslemezének falán. Talán így a fiatalok számára is érzékelhetővé válik az a reménytelen küzdelem, amelyet az ’56-os hősök épp 54 évvel ezelőtt Budapest utcáin vívtak. A kereszt viszont rozsdamentes anyagból készült, azért, - fogalmaz Veres - hogy „emlékeztessen arra, hitünkért és embertársainkért lelkiismeretünk szerint mindig álljunk ki, még ha ez áldozatokkal is jár.”
