A szombathelyi közgyűlés szerint a város legnagyobb gondja, hogy közterületen isznak a polgárok, valamint tilosban parkolnak.
A nyári szünetről visszatérő képviselők előbb a szabadtéri piálás jelenségére sújtottak le rendeletileg, majd következett az egyszer már elvetett kerékbilincs. Bár a javaslat átmenetileg lekerült a napirendről, igencsak érdekes felvetésekkel álltak elő a kedves politikusok. Kezdte polgármesterünk, aki azt akarta beadagolni a polgároknak, hogy a kerékbilincs felhelyezése nem ellenük, hanem éppen az ő érdekükben történik. (Erről az axiómáról nyilvánvalóan egészen másképpen vélekedik az, akinek kedvenc járművét bilincsbe verik.)
A tervezet egyébként a kormánypártiaknak sem tetszett, de az alapvetésig nem jutottak el. Nevezetesen: egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért kell a város lakóit és a maradék turistát zaklatni, amikor az önkormányzat minden létező fegyvert bevetett - a biciklista közterület-felügyelőktől kezdve a metál színű zakókban felvonuló parkolóőrökig. (Személyes vélemény: ennyi hatóság, hivatalos szerv elég fasisztoid jelleget kölcsönöz, már úgy városképileg és benyomásilag.)
A kerékbilincs című őrületet a MIÉP vitte el a tökélyig: külön felszólaló szónokuk szerint leginkább azért kell a külföldieket lebilincselni, mert a gaz tokos atyafiak ugyanezt teszik a magyar autókkal Bécsben és Grácban. Lefordítva: azért legyünk parasztok és sudri bunkók, mert Güntherék is azok odaát.
Aztán volt szerencsénk hallani okfejtést arról, hogy rossz a tervezet, mert nem rögzíti, melyik kereket lehet lefogatni, például brit turistánál ez végezetes lehet, nem veszi észre, elindul, aztán ledarálja a futóművet.
Az egyszerű polgár hosszasan hallgatta a vitát - melynek a végén az ügy átkerült a következő közgyűlésre - s azon morfondírozott, hogy boldog lehet, amiért városának ez az egyik legfajsúlyosabb kérdése. Még akkor is, ha néha úgy tűnt, nem annyira kocsik kerekeire, hanem a felszólalók agytekervényeire került bilincs.
(Krámer)
