A magyar sajtóban meglehetősen kevés figyelmet kap, hogy éppen száz éve annak, hogy felbomlott az Osztrák Magyar monarchia.
1918 októberének utolsó napjaiban dőlt össze a császárság: a Wekerle-kormány október 31-ével felmondta az 1867-es megállapodásokat, ezzel megszűnt a perszonálunió Ausztria és Magyarország között.
A százéves évfordulóra emlékszik a Thelocal.at, a császárság örökségét abból a szempontból vizsgálja, hogy hogyan viszonyul császári múltjához a két ország.
Természetesen lehet vitatkozni a leírtakkal: mindettől függetlenül tanulságos a szomszéd perspektívája.
„Egy évszázaddal az első világháborút követő felbomlás után Ausztria és Magyarország nagyon különbözően látja a Habsburgok örökségét: az egyik a császári giccset választotta, míg a másik visszatért a harsány nacionalizmushoz” – olvasható az írás felvezetőjében, megadva az alaphangot a folyatáshoz.
Az közös, hogy a háború következményeként mindkét ország elvesztett területének és lakóinak egy részét.
Az 1919-es saint-germaini békeszerződés alapján Ausztria területe a korábbinak negyedére zsugorodott, majd következő évben ezt követte Trianon.
De a hasonlóság ennyiben ki is merül, a két ország ugyanis nagyon különbözően tekint a 100 évvel korábbi történelmi traumákra.
Ez derül ki a néhány évvel korábban készült közvéleménykutatásban.
Míg az osztrákok számára mára jelentéktelenné vált Saint-germain, addig Magyarország számára Trianon és Nagy Magyarország problémája és mítosza máig él, nemcsak a közbeszédben, hanem a külpolitikában is, ahol az Orbán-kormány a jószomszédi viszonyt kockáztatja a határon túli magyarok ügyének felszínen tartásával és magyar állampolgárság kiterjesztésével.
„Még ha sok határon kívüli magyar nem is ért egyet Orbán Viktor demokráciaértelmezésével, a nemzeti tündérmeséje visszhangra talál” – idéz a cikk egy magyar akadémikust, Bárdi Nándort, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar miniszterelnök az illiberális állam elvét Tusnádfürdőn, azaz a határon kívül jelentette be.
Áldozatok
Abban megegyezik az egykori két császári ország, hogy mindkét ország egyféle áldozatnak mutatja be magát.
Ausztria a második világháború után ügyesen átpozícionálta magát a német agresszió áldozatává, majd kiaknázta előnyét annak, hogy egy kicsi, független ország.
Az egykori császári, Habsburg-múltat is leginkább arra használja, hogy eltávolítsa magát a kellemetlen nagynémet birodalmi eszméktől, eközben igen komoly turisztikai bevételekre tegyen szert Ferenc József és Sissi királyné legendájának giccses tálalásából.
A „Magyarország mint a történelem áldozata” eszmének viszont szavazatmozgósító ereje volt és van. Trianon mellé időközben csatlakozott a „kommunizmus és a liberalizmus áldozata”, amit napjainkban a bevándorlás kérdése kapcsán kiegészít „Brüsszel áldozata kép” is – mondja Oliver Rathkolb, a bécsi egyetem egyik vezető kutatója.
Brüsszel nem egy tollvonással veszi el az országot, szól a politikai sugallat, hanem azt akarja, hogy önkéntesen adjuk oda az másoknak.
Habár látszólag az osztrák szélsőjobb is kijátssza az Orbán-kártyát az egykor Ausztriához tartozó Dél-Tirol és a felvillantott osztrák állampolgárság kapcsán, valójában ennek a javaslatnak nincs támogatottsága és valószínűleg csendesen lekerül a napirendről – véli az osztrák kutató.