Mobilon csüngők, kondit és fitness-programot szolárummal vegyítők, figyelem! Káros szenvedélyeink száma ismét növekedett. A kutatók ugyanis a mesterséges napfürdőt időzített, öregedés-serkentő, a mobilt pedig agyelvevő és rohasztó bombáknak minősítették.
Helyesebben: a mobil esetében még csak mondogatják. E témában ugyanis kevés a tényleges ismeret, a patkányok azonban már megtapasztalták - miként telefonál egy rágcsáló? - a feléjük adagolt, sugárzó katyvasz ártalmasságát.
A rádiótelefon valakinek szükséges: a zenének nevezett tilituli csengő hangokkal elsődleges munkahelyi ártalom. Másoknak csengő-bongó öröm, amely jelzi, a tulajdonosa egy folyton munkálkodó, kommunikatív, tevékeny, és egyszersmind nélkülözhetetlen ember. Mára lehanyatlott a joggingos, makkos-cipős kisbajszosok korszaka. Velük a mobil funkciója is átalakult: mint kultusztárgy, passzió, idióta státuszszimbólum már csak szűk körben /?/ dominál.
Sugárt nyelő agyvelő
Hazánkban két millióan hordják, számuk évről évre nő, öt év múltán a lakosság majd kilencven százaléka fogja használni. (Jézusom, minek?) A háztetőkön gombamód szaporodnak bázisállomások, tanácsos hát - ha ki akarjuk kerülni a káros rádiófrekvenciás sugárzást -, kiválasztani egyet, és alá feküdni. Igaz ott nincs hálózat, de garantáltan védett övezet - hacsak a másik háztetőn nem rejtőzik szintén bázisállomás.
A kézi készülék garantáltan ártalmatlan, ha a fejtől 20 cm távolságban használjuk. Fejhez, pláne fülhöz szorítása esetén a sugárzás nyolcvan százaléka az agyban nyelődik el. Az agylágyulás, mint káros következmény még nem bizonyított. Azt azonban tudni lehet, agyvelőnk nincs ilyen hatásokra beprogramozva.
Ha csemeténknek jót akarunk, viseljük el a hisztit, amiért csak pont neki nincs a suliban mobilja, és saját készülékünket zárjuk el, ugyanis az ő idegrendszerük még sokkal érzékenyebben reagál erre a sugárdózisra. Kicsiknek még a kezükbe sem ajánlatos adni, olyan felelőtlenség, mint ha engednénk a konnektornál játszani.
Szoli indiánok, vigyázzatok!
Bár az egészség nem minden, sőt. Kordivatból öregedni, és bőrrákot kapni se sikk. Befeküdni a fénykoporsóba biztos élvezet (dögunalom). A szenvedély a barnás bőr divat diktálta áhításából alakulhat ki. (Ha a szolista bőre valóban barna, s nem sárga lesz.) Nagymama mondogatta: "Az szép, ki kövér, és fehér. Az jól él, nem kell néki a mezőn dolgozni." A szoli-indiánok - nagymama kategóriájában -, éhező napszámosok.
A bronzáriumban az áhított színt biztonságosan csak két bőrtípus érheti el, a fekete és a kreol. Azok, akik nem járnak barnulni, inkább fehérednének. A többi sápadtarcú lehet, hogy az áhított pír helyett szem-, és kötőhártya-gyulladással, szürke-hályoggal, bőrráncosodással, rákkal és égési sérülésekkel tér haza. Csalóka a kora tavaszi barnaság, hiszen a kvarclámpától lesült bőr (mivel azt az UV-a sugárzás okozza) a nyári napon ugyanúgy lepörkölődhet (a nap előtti leégést ugyanis az UV-b sugárzás okozza). Előfordulhat az is, hogy a gondosan cserzett bőr a napon leég, majd nagy foltokban lehámlik, helyén rózsaszín foltocskák jelennek meg. Anyajegyesek és szeplősödök csak kifejezetten öngyilkossági szándékkal hódoljanak a kvarclámpa szenvedélynek. Egyébként heti két alkalomnál több kezelés már mindenkinek rendkívül veszélyes. Aki bankban dolgozik vigyázzon, ne hogy túlságosan felhalmozza magában a sugarakat, ugyanis a bankjegyvizsgáló lámpa egyszerre négy különböző típusú, különböző kockázatokkal, és mellékhatásokkal járó fényt bocsát ki.
pajzs
Mindezt a szombathelyi egészséghéten tudhattuk meg, Bakos József vegyésztől, a "Frédéric Joliot - Curie" Sugárbiolológiai Intézet munkatársától.
