Már a második elődöntő is lement a műsorban, de még mindig várom a következőt, tudom, az én bajom. Igazából a nagy különbség a tehetségkutatók, és az MTVA válogatója között, hogy amúgy az X-Faktorban és a Rising Starban ismeretlenek énekelnek unalomig játszott, elhasznált dalokat, addig A Dalban már befutott előadók énekelnek vadonatúj számokat.
Persze sok énekesnek esze ágában sincs kiutazni Stockholmba, inkább csak szeretné magát ismertebbé tenni. Remek példa erre a Honeybeast együttes, amely a Legnagyobb hős című dalával teljesen esélytelen volt a nemzetközi szereplésre, viszont a közönséget megvették kilóra.
Jót tett a zsűricsere a műsornak
Ráadásul a zsűri nagy részét is kicserélték, Both Miklós például üdítő változás, Frenreisz Károly is mond néha vicceseket, Zséda pedig Pierrot tökéletes ellensúlya. Tatár Csilla belejön, már oltogatta is az ítészeket, sőt volt olyan, hogy Harsányi Levente is mondott valami vicceset.
Ami a produkciókat illeti, a Passed tavaly is próbálkozott, ám idén sokkal erősebb dallal jöttek, még én is bírtam, pedig nem ugrálok az elektronikus zenéért. Mondjuk a hárfáért meg igen. Másodiknak a Group’n'Swing következett, ők Tarján Zsófi két évvel ezelőtti ruháját kérték kölcsön, és szegték be az énekesnő fekete esküvői ruhájának ötletét már láttuk valahol.
Patai Anna felnőtt, látjuk, bár ahhoz még nem eléggé, hogy egy ütős dalt összehozzon, a Colors engem nem fogott meg, de a zsűri sem ugrált érte. Negyediknek következett a Maszkura és a Tücsökraj + Siska Finuccsi. Én őket vártam a leginkább, nem is alaptalanul, bár ilyen produkcióval nem érdemes elindulni az Eurovíziós dalfesztiválon, viszont arra jó volt, hogy többen megismerik a csapatot.
A legbénább név. Evör.
Ötödiknek valami Alex nevű srác jött, aki - FIGYELEM - C.E.T-nek, Közep-európai időnek nevezi magát. Ilyen idióta névvel nem csoda, hogy hatos volt a legmagasabb pontszáma. Oláh Gergő profin előadta magát, bár sokunkat meglepett a cigányosra vett produkcióval, igaz, a rózsás mellényből már kitalálhattuk volna, mi jön. Én nem voltam elájulva tőle, a zsűri igen. Oké, legyen.
Gáspár Laci dala volt az egyetlen, amit korábban már elcsíptem a rádióban, akkor fülbemászónak tűnt, most azonban nem tudtam elvonatkoztatni a piros cipőjétől és a koordinálatlan mozgásától. Pontokat kapott szépen, de erre lehetett számítani is, bár meglepő lenne, ha Svédországban is előadhatná a Love and Basst.
És akkor jöjjön a csoda! Mondjuk már az magában megfelel ennek a kritériumnak, hogy Vásáry André férfihangon énekelt és egészen az előadása végéig kibírta, hogy ne próbálja megsemmisíteni a Kunigunda utcai MTVA székház összes ablakát. A biztonsági üvegeket is ideértve.
Az Ocho Macho vitte a bulit
De amúgy a szám nagyon jó, mindezt nem én mondom, hanem Pierrot, aki még soha senkinek nem adott annyi pontot (9), mint Andrénak. És hogy tovább fokozzuk, a középdöntőre belengette a tízet is.
A Karmapolis az anno a Voice-ban feltűnt Szécsi ikrek egyikével, Böbével gondolta kiharcolni a továbbjutást, én csak a lány korábbi teljesítménye miatt nem húztam egyesre a szavazatot az appban, pedig ez nálam Böbe nélkül ennyit ért volna.
A továbbjutók
Kállay Saunders Band, Vásáry André, Oláh Gergő, Gáspár Laci, Karmapolis & Szécsi Böbe. A közönség pedig a Passedet szavazta be hatodiknak!Utolsónak Kállay-Saunders András következett, aki ugye nem is olyan régen már történelmi sikert hozott hazánknak, az ötödik helyet megszerezve. Most a fényre fluoreszkáló műtetkóival sem nagyon lenne erre esélye, a Who We Are lényegesen gyengébb dal, mint a Running volt.
Külön öröm, hogy amíg várták a vigaszágas versenyzőkre leadott szavazatokat, addig az Ocho Macho zenélt Denizzel. Ezt ni:
