Ifjabb Perl János export ügyintéző. A táplánszentkereszti fiatalembert a közelmúltban egy villanásnyi ideig láthattuk az RTL Klub Legyen Ön is milliomos! című műsorában. Azért csak néhány másodpercig, mert a gyorsasági játékban nem volt szerencséje. Sebaj, fél év múlva újra megpróbálhatom - mondta, amikor megkértük, hogy avasson be a játék kulisszatitkaiba.
"Talán négyszer, ha betelefonáltam a helyes megoldást. De azzal, hogy kiválaszt a gép, még nem kerül be automatikusan az ember. Először egy saccolós játékban kérdezték meg, hányan mentek át a Lánchídon a megnyitás napján. Egy héten belül ismét hívtak, mondván bekerültem a játékosok közé, és már csak egy műveltségi teszt kitöltése van hátra. Húsz percen át kérdeztek mindenféléről: történelem, tudomány, sport, irodalom, művészet... Egy kicsit megleptek a kérdésekkel, mivel azt hittem, a helyes válasz beküldése után azonnal kiválasztják a játékost. Mindezek után kaptam egy levelet, amelyben részletesen megírták, mit kell vinnem a felvételre, milyen ruhát vegyek fel, hol van a stúdió és így tovább. Így tudtam meg, hogy nem lehet csíkos, vagy tiszta fehér vagy fekete ingben lenni, és egy váltás felsőruhát is magunkkal kell vinni. (Utóbb kiderült, sokan nem vették komolyan ezt a kikötést.)
Nem a fények zavarnak
Amikor én voltam, egyszerre három adást vettek fel. Fél tizenegykor kezdődött a műsor, de nekünk már fél kilencre oda kellett érni, mivel megírták: aki fél órát késik, az kizárható a játékból. A stúdió a Pólus Centerben volt, maga a helyiség igen kicsi, és bár sokan úgy gondolják tévé alapján, hogy a feszültséget fokozó effektusok zavaróak, a fények és hangok nem okoznak gondot.
A játékosokat tízes csoportokban először egy társalgóban ültették le, ahol elolvastuk és aláírtuk a játékkal kapcsolatos nyilatkozatunkat. Ekkor vált világossá, hogy az elnyert pénzek bruttó összeget jelentenek. Megadtuk a segítők telefonszámait is, én három számot közöltem. (Érdekes, hogy mobil telefonszámot nem lehetett megadni, csak hálózatit.)
A versenytársakról annyit, hogy az elején, még mindenki poénkodott, nyoma sem volt a feszültségnek. A próbajáték előtt, fent az öltözőben ment a duma, hogy nem veszi senki komolyan a dolgot, haverok vagyunk, meg ilyesmi. De amikor felvételen kívül megmutatták stúdiót, a gépet és a különféle gombokat, már érezni lehetett a feszültséget. Azután volt két gyorsasági kérdés (ebből az egyiket én nyertem meg), majd felmentünk sminkelni.
Műsorvezetői poénok és játékos csalódások
S amíg vártunk a maszkmesterre, már hűvösebb volt a hangulat, s akkor pedig végképp lelombozódtunk, amikor jött egy pesti úriember, aki a százezer forintos kérdésnél tartott. A pesszimista jóslatok beváltak, mert az illető három kérdésre válaszolt, félmilliónál megállt, s ezzel elment az adásidő fele. Bosszantó volt, hogy nem voltak igazán nehéz kérdései, mégis hosszú perceken át vacillált.
Majd elkövetkezett a mi időnk. A rendező a próbafelvételin azt mondta, hogy a gyorsjátéknál eszünkbe se jusson felvenni azt a kis készüléket. (Ugyanolyan, mint ami a nézőknek is van, csak a miénk egy vaskeretben volt benne, és csúszkált jobbra-balra.) Viszonylag nehéz volt a kérdés, Szabó István filmjeit a készítésük időpontjainak sorrendjébe kellett állítani. Egyet nem tudtam, kockáztattam, gyorsan nyomtam meg a gombot, de pechem volt. Egy fiatal pécsi egyetemista volt a nyerő, de ő is igen korán kiesett a játékból. S az igazi csalódás ezután következett. A kör közepén lévő két széket mindig szétszedik, hogy a kamera tökéletesen tudja venni Vágó Istvánt. Ez most is így történt, de még volt idő egy újabb gyorsjátékra. Ám Vágó elkezdett poénkodni a vikunyával (én súgtam meg neki, hogy az egy lámaféle), majd hiába volt hátra még egy kis idő, megszólalt a duda. No, ha akkor körbepásztázzák a játékosokat, érdekes képet láthattak volna, mert nem csak csalódás, hanem düh is látszódott a kilenc ember arcán."
Somos
