Már szinte mindent leírtak a 4,2 milliárdos Ország. Imázs címet viselő remekműről, de azért olyan jólesik egy kicsit vakarózni rajta.
Ha valaki még nem tudná: a fenti összeget, a fenti dolgozatért kapta a Happy End Kft. amelynek neve magyarul Boldog Véget jelent. A dolgozat pedig az, ami a nevében áll: oldalanként öt-nyolc mondat Micimackóról, az Arcról és miegyebekről. A lólábról nincsen benne szó, és amióta kiderült, hogy a marketing alapműért mennyit fizetett a kormány, némelyekben erős gyanakvás támadt, hogy a megrendelő, az Országimázs Központ, azért tolta át a 4,2 milliárdot az említett káeftének, hogy az abból finanszírozza a kormánypropagandát, meg a Fidesz választási kampányát. (Vesd össze: Váncsa István: Metán című dolgozatával, amelyben a szerző arról értekezik, hogy képtelenség elb*szni a világot akkor, amikor a marhák lefingják a csillagokat az égről - meg stb.)
Mintha nem erről beszéltek volna...
A történetben nem is igazán az értekezés megállapításai az érdekesek. A leghíresebb a H, amiről mindenkinek Hungarynak kellene beugrania, bár saját tapasztalat szerint Oregon államban az ekképp emlegetett országról viszonylag kevesen hallottak, a legértesültebb valamely orosz provinciáról hallott harangozni valamit. Hasonló pénzmozgásos művelet miatt a Fidesz (azért nem írom le, hogy fiúk, mert megint jön egy ökörábrázatú, és pártkapcsolatokat emlegetve kikéri magának a fiúk nevében) egyszer már teleordította a világot, és a választási kampányban kétszázszor leírta, hogy vége lesz a közpénzekbe nyúlkálásnak.
Tocsik, szocik, választási program, remélem mindenki képben van.
Az a ciki, hogy a jónép el is hitte, hogy mostantól minden másképp lesz, haverok, elvtársak elhúznak a vérbe, aztán az újak már nem tapogatnak a sublót terítője alatt, ahol a pénzesláda kulcsát szokás tartani.
Nincs nyúlás, csak marketingkommunikációs tender
A dolog bejött, nincs nyúlás és kulcskeresés, van viszont marketingkommunikációs tender, amelyen nem indul senki a boldog győztesen kívül, mert a szakma úgy ítéli meg, hogy a győztes már a kiíráskor ismert. (Ide tegyünk egy bazi zárójelet: mindez azért baromi idegesítő, mert egy átlagvállalkozó élete ma Magyarországon nem áll másból, mint pályázatból, prezentációból és idegeskedésből. Azon felül az állami és önkormányzati cégek úgy be vannak szarva, hogy egy piti ötvenezres munkára is négy jelentkezőt hívnak, azok pedig egymás vérét és belét ontják, na szóval, azt akarom mondani, hogy a Központ valószínűleg nem Pesten lakozik, hanem a Vénusz bolygón, azt viszont biztos, hogy fogalma sincs a valóságról. Egyébiránt ez nem igazán tartozik ide, de mégis.)
A közé, vagyis a miénk, de főleg az enyém
Remélhetően jön majd egy politológus, és ügyesen lemodellezi, hogy az aktuális hatalom mikor borul annyira, hogy a közpénzek fogalmát előbb úgy alakítja át, hogy a mi pénzünk, majd pedig a mi személyes névmásból kihagyja a közt, mint megfoghatatlan, elvont valamit.
Az eredmény látható: H, mint Magyarország, összeköt, találkozik, felvonul. Bár szerintem a H egyik fele Dunántúl, a másik meg a keleti országrész, ami közte van, az a nagy buli, gigászi lóvé, mi meg lessük szájtátva és jegyzetelve innét Pannóniából, a túloldaliak meg Torgyánföldről, az ember mindig tanul.
Szó mi szó, elég rendesen. A szombathelyi műsorfüzet a hátsó oldal tanúsága szerint polgármester támogatásával jelent meg, a problémakör ugyanaz: az önkormányzat nem cég, nem a Városháza előtt ténykedő valutázó vállalkozó, nem is ukrán hölgyek cserekereskedelmére alapított betéti társaság. Ergo a bevételeit a polgárok adóiból, befizetéseiből nyeri, azokat osztja vissza a tisztviselőknek, képviselőknek. A többit már felsoroltuk, de ez úgysem érdekel senkit (H)agyarországon.
Vonatkozó cikkünk: a Polgármester nagy képe
