A tegnap éjszakai kirobbant törökországi katonai puccs után érdekes belelapozni a pár hónappal ezelőtti nemzetközi sajtóba. Ugyanis idén márciusban néhány török lap már egy lehetséges katonai hatalomátvételről cikkezett. Akkor a katonai vezérkar egy közleményben kategorikusan tagadta, hogy a hadsereg és annak néhány tagja tervezi megdönteni Recep Tayyip Erdoğan elnök hatalmát. Ahogy a kiadott közleményben megjegyezték:
Hős bajtársainkat roppant kellemetlen helyzetbe hozzák az ilyen, minden alapot nélkülöző médiahírek
.Az elnök Erdoğan ez idő alatt épp az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol részt vett a nukleáris biztonsági csúcstalálkozón.
A hurriyetdailynews.com áprilisi cikke szerint a katonai vezetés még azt is nyilatkozta, hogy:
"A fegyelem, az abszolút engedelmesség és a parancsok követése a török hadsereg lényege. Kizárt, hogy önállóan tevékenykedő illegális egységek léteznének a szervezeten belül"
A lehetséges államcsíny mögött akkor (ahogy a tegnap éjszakai puccs után is) az amerikai száműzetésben élő iszlamista hitszónokot, Fethullah Gülent és mozgalmát sejtették. (A kurdok mellett ő az állandó bűnbakja a török közéletnek. Gülen gyébként tegnap éjjel kiadott egy közleményt, amiben elítélte a puccsot, békés rendezésre szólított fel. )
Idén tavasszal a legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt (CHP) is kizárta egy katonai államcsínynek a lehetőségét, a helyettes elnöke, Sezgin Tanrıkulu elmondja az újságíróknak: senki sem kísérletezhet antidemokratikus megoldásokkal Törökországban, még a hadsereg sem. A Néppárt egy másik vezetője azonban megjegyezte, nyilván valami oka csak volt annak, amiért a katonaságnak közleményben kellett magyarázkodnia.
A török hadsereg mindenesetre a "túl messzire merészkedő" sajtót akkor beperelte.
Ezért szokás lediktátorozni Recep Tayyip Erdoğant
Erdoğan 2003-tól 2014-ig miniszterelnök volt, mérsékelt szekularizált politikusként, reformerként, szinte megváltóként tisztelték, így indult. Legfőbb érdemének azt tartották Európában, hogy kirángatta a török gazdaságot a stagnálásból. 2014. augusztus 28. óta köztársasági elnök. Ma már belföldön és külföldön egyaránt azzal vádolják, hogy autoriter, iszlamista-konzervatív rendszert működtet.
Tavaly már csak egy megismételt választáson sikerült nyernie. Elnökségét korrupciós botrányok, leszámolások és tüntetések kísérik. Rendszeresen bepereli politikai ellenfeleit, a sajtót, de akár az egyszerű állampolgárokat is az őt érintő "sértések" miatt. 2014-ben a rendőrséget és a hadsereget puccskísérletre hivatkozva fejezte le - ezért sem kedvelhették a tegnapi puccsot kirobbantó katonák sem.
Miközben megannyi konfliktust kéne kezelni:
- a szíriai háború miatt Törökországban 2,7 millióra nőtt menekültek száma
- újra felszínre került az évszázados konfliktus a kurdokkal
- egy éve Erdogan pedig totális háborúba kezdett a szélsőséges iszlamisták ellen, ugyanakkor kurd célpontokra is támadott a hadsereg - terroristák célpontjává lett Törökország
Katonai puccsoknak és kísérleteknek nagy hagyománya van Törökországban
A 20. század során több katonai puccs történt az országban, csak 1960 óta négyszer döntötte meg a hadsereg a kormányt, közte az Erdogan-kormány elődjét is így billentették ki a hatalomból. A török függetlenségi háború hőse, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke, Mustafa Kemal Atatürk maga is katonai segítséggel került hatalomra. A török hadsereg ikonikus vezetőjének halála óta érzi úgy, hogy felelős az alkotmány és az atatürki szekuláris hagyományok megvédéséért.
A törökországi katonai puccsok ezidáig mindig hasonló forgatókönyv szerint zajlottak: amikor az aktuális kormány túl messzire ment az iszlamista hagyományok felélesztésében, a hadsereg puccsal eltávolította a kabinetet.
