Egy ország jóléte leginkább lomtalanításkor mérhető le - tanultam még anno gimnáziumban magyartanáromtól. A megállapítás pár kilométerre az osztrák határtól könnyen csekkolható lenne, feltéve ha gyorsabb lennék több száz honfitársamnál, akik már jó előre értesültek sógoraink lomkiszórási terveiről.
Itt is őrzik a placcot
Természetesen az értesülésnek ára van, egy-egy precíznek mondható hulladékgyűjtési címlista 500 és 2000 Ft közötti áron cserél gazdát. A nagy nap előtt már megindul a népvándorlás. Magyar testvéreink utánfutós Ladáikkal megszállják az osztrák területeket és testi erejük, valamint famíliáik nagysága sorrendjében annak rendje-módja szerint felosztják a placcot. Más felségterületére portyázni roppant egészségtelen, de általában ezt mindenki megtapasztalja az első alkalommal. (Ha szájhagyomány útján még nem értesült a veszélyről, akkor hamarosan megismerkedhet a szájonvágás hagyományosnak tekinthető módszereivel.)
Aki kapja, marja
És hogy miért olyan népszerű EU-s szomszédunk kidobott holmijai között matatni? A válasz egyszerű: a magasabb életszínvonal miatt. Amíg nálunk az elromlott, kivénült, másra már nem használható dolgoktól válunk meg fájó szívvel, addig osztrák szomszédainknál jócskán akadnak olyasmik, amiket egyszerűen megúnt a gazdájuk, vagy újabbra cserélt. Néha egész kincsesbányával érkeznek haza a szemfüles lomvadászok: működőképes számítógépek, hűtők, színestelevíziók, alig használt bútorok jelentik az aranyrögöket, de bőven akad egyéb "újrahasznosítható" hulladék is. Néha megesik, hogy a túlbuzgó lomgyűjtők véletlenül felpakolják az utánfutó aljára a házigazda vadonatúj, több tízezret érő kerékpárját, esetleg némi személyes használatú tárgyát is, vagy éppen a kerti törpének kél lába, de ha sietni kell, akkor nem figyelhet mindenre az ember gyereke.Következő vasárnap megélénkül a zsibi és gyorsan gazdára találnak a lomok. Ilyenkor igazán jó üzletet is lehet kötni, ha az eladó nincs tisztában portékája értékével.
Harcias guberálók Szombathelyen
De mi a helyzet a mi házunk táján? Ezekben a hetekben Szombathely több városrészén is szerveztek lomtalanítási akciókat, általában szombati napra. Sokan már pénteken kikészítették a feleslegessé vált tárgyaikat, gondosan elrendezve, el ne hordja a szél a könnyebb lomokat. A péntek este városunkba érkező külföldiek akár Ázsiában is érezhették volna magukat, mivel az utcákat ellepték a bicikli után kötött kis kocsival szlalomozó lombúvárok. A zsírosabb falatokért sok helyen dúlt a harc. A szópárbajok mellett néha egy-egy ököl is elsült. A legharciasabbak a színes szoknyás, sok pereputtyos asszonyok voltak, akik nem átallották megrugdosni és leköpdösni azokat, akik az általuk is kiszemelt dologra vetettek szemet. Fotós kollégánknak a "Rohadjon ki a szemed, te g*láda, hogy tapossam ki a beledet..." kezdetű áldás és egy repülő borosüveg jutott (valószínűleg nem visszaváltható).
Kifosztottak és érintetlenek
A lomkupacok szüzességének megállapításához nem kell nagy szakértelem. Ahol a szemetet az út közepén fújja a szél és az epicentrum hat-nyolc méteres körben koncentrálódik, ott már nincs mit keresni senkinek, szinte biztos, hogy már minden értékesíthető portéka gazdára talált. Gondos és tiszta válogatásra nincs idő, "az utcán farkastörvények uralkodnak" (sic!).
A guberálók legfőbb segítői a gyerekek, akik profi módon "terítik az anyagot", hogy már csak szemezgetni kelljen belőle, másrészt felderítőként is előreküldhetők és nem utolsósorban ha összecsapásra kerül a sor, akkor valószínűleg az a győztes, akinek a kölyke a legszívbemarkolóbban tud visítani.
Szombat délre aztán helyreáll a rend. Az utolsó szeméthalmot is elnyeli a Városgazdálkodás gyűjtőkocsija a guberálók nagy részét pedig a kocsmák jótékony félhomálya.
Tánczos
