Amikor 1952-ben mesés kincsek kerültek elő a Sárvári vár falából, senki sem gondolta, hogy az itt élt hercegi család évtizedek múltán visszakéri a múzeumi darabbá vált tárgyakat. Sőt, a bíróság nekik is ad igazat. A Vas Megyei Önkormányzat azonban nem nyugszik bele az ítéletébe.
A befalazott kincsek esete
A sárvári Nádasdy-vár még a 20. század elején került a bajor királyi család birtokába, és a leszármazottak 1945-ig laktak az épületben. A II. világháború végén, a szovjet csapatok közeledtének hírére Ferenc, bajor hercegnek menekülnie kellett. A család azonban a kincsek nagy részétét nem tudta magával vinni. Ezért az ezüst és porcelán tárgyak legértékesebb darabjait - mai áron mintegy 50 millió forint értékűre becsült gyűjteményt - a herceg befalaztatta sárvári Nádasdy-vár egyik szobájában.
A műkincsek 1952-ben a kastély átfogó rekonstrukciója során kerültek elő. A túlságosan vastag fal ugyanis feltűnt az egyik munkásnak, így elbontották azt ; mögötte találták meg a mesébe illő kincset.
Az 1249 darab műtárgyat leltárba vették. A gyűjteményben a többszázéves festményektől, ezüst evőeszközökön, porcelán étkészleteken át az antik órákig és bútorokig szinte minden megtalálható, ami egy hercegi életvitelhez nélkülözhetetlen volt az elmúlt évszázadokban. Csak elképzelni lehet, mit jelenthetett a kincs megtalálása az ötvenes évek szocialista Magyarországán. A műtárgyak a leltározás után természetesen állami tulajdonba kerültek, de a Nádasdy-vár múzeuma csak 1989-ben állította ki azokat.
"Hazavinnék" a családi emléktárgyakat
Ferenc, bajor herceg az ötvenes években halt meg, fiai, Ludwig és Rasso Maximilian pedig évtizedekig nem jártak Magyarországon. A kiállítást azonban látták, és 1990 szeptemberében meg is fogalmazódott a két örökösben a gondolat: visszakérik a szakértőik szerint 50 millió forintra becsült családi emléktárgy-gyűjteményt. Akkor még azonban nem volt kit perelni.
A Vas Megyei Önkormányzat ugyanis csak az 1991-es vagyontörvény óta gyakorolja a tulajdonosi jogokat a gyűjtemény felett, mint a sárvári Nádasdy Múzeum fenntartója. Többéves huzavona után aztán 1996-ban került sor az első egyezkedésre: a hercegek azt javasolták, hogy a megyei önkormányzat ismerje el tulajdonjogukat a gyűjteményre, cserébe ők egy részét nem viszik ki Németországba. A megye ezt nem fogadta el, felajánlotta viszont a tulajdonjogot, ha az örökösök Sárváron hagyják a kincseket.
A bajor hercegi leszármazottak, Ludwig és Rasso Maximilian von Bayern 1998-ban fordultak bírósághoz a kizárólagos tulajdon-, és rendelkezési jogért, mivel szerintük a gyűjtemény állami tulajdonba vétele jogszerűtlen volt.
Zöld út a bíróságtól
Az Zala Megyei Bíróság által 2000. áprilisában hozott első fokú ítélet szerint az örökösöket illeti meg a kincs. A megyei önkormányzat, mint alperes arra hivatkozott, hogy létezik egy úgynevezett elbirtoklási jog, mely szerint ha valaki tíz éven át nem jelentkezik jogos tulajdonáért, akkor azt illeti meg a tulajdonjog, aki használja illetve felügyeli az adott dolgot. A megye szerint mivel az örökösök évtizedekig nem jelentkeztek a gyűjteményért, nem illeti meg őket a kincs. A Zala Megyei Bíróság ítéletében azonban úgy vélte: a bajor örökösöknek a rendszerváltás előtt nem volt lehetősége visszakérnie a családi műtárgyakat, ez csak a1990 után vált lehetségessé, így a tíz évet akkortól kell számítani.
Lekésték a határidőt
A döntés ellen a sárvári múzeum fenntartója, a Vas Megyei Önkormányzat fellebbezést nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, ám egy formai hiba miatt azt a LB nem vette figyelembe, és helyben hagyta az első fokú ítéletet.( A formai ok nem más, mint késedelem, hiszen az alperes megye úgy vélte : a fellebbezést ott kell benyújtani, ahol az első fokú ítélet megszületett, tehát Zalaegerszegen. Hivatalosan azonban a Legfelsőbb Bíróság várta a dokumentumot. Zalaegerszegről viszont csak késedelmesen ért fel Budapestre a fellebbezés, így a megye kicsúszott a határidőből...)
Érvényes tehát a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete, mely szerint a bajor hercegeket illeti a kincs tulajdonjoga.
A megye nem adja fel
A Vas Megyei Önkormányzat most per-újrafelvételi kérelmet nyújtott be a Zala Megyei Bírósághoz.Markó Péter közgyűlési elnök elmondta : erre azért került sor, mivel időközben olyan adatok jutottak a tudomásukra, melyek azt bizonyítják, hogy a 477 tételből álló gyűjtemény a Magyar Állam tulajdonát képezi. Egy 1945-ös jogszabály ugyanis azt mondja ki, hogy a II. világháborút követően a német állampolgárok magyarországi vagyonának tulajdonjogát - a berlini háromhatalmi egyezmény döntésének értelmében - a Szovjetunió szerezte meg. Így a sárvári bajor kincs is mint háborús jóvátétel szovjet, majd - átszállás címén - magyar állami tulajdonba került.
A megye mint alperes továbbra is hivatkozik az elbirtoklásra.
A bírósági döntés szerint ezt az időszakot 1990 nyarától, a rendszerváltástól kell számolni, míg a megye úgy véli: csaknem ötven év telt el az állami tulajdonba vétel óta.
Az első fokú ítélet óta előkerült dokumentumokra és tanúvallomásokra alapozva most a megyei önkormányzat az egy éve meghozott jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a bajor örökösök tulajdonjogra bejelentett igényének elutasítását kéri a Zala Megyei Bíróságtól.
Karsai M.
