Említsük meg: a Savaria Történelmi Karnevál téli látványossága idén épp csókos Valentin éjszakájára esett, így ez idő szerint a krónikás épp február 14-ét, este hét órát jegyzett fel.
és az előzetes hírekkel ellentétben végigehettük-ihattuk az étlapot.
A sajtó idén a tóga viselése alól felmentést kapott, a szokásos városházi potya (bugyi-színű törülközőforma) lebernyeg helyett talpig fekete palástba burkolózva vasorrú bábának öltözködtünk. Az álca annyira sikeres lett, hogy mindenki újságírót vélt felfedezni bennünk. A mennyezet rései közt megbújó Anonymus a bál első órájáról rosszmájúan csak annyit jegyzett fel: nehezen lazuló unalom. Azonban leleményes a sajtó, ha kell, mindig remekül elszórakoztatja önön magát, örök témaként szidja a világ folyását, amely a sajtószabadságot korlátozza. Közben a kispadon csücsülve, a nemdohányzó részlegbe száműzve csak foszlányokban értesült arról, mi is történt a kiváltságosok által megszállt akváriumban. A legiósok levert serege (a bulizós mag hiányzott nagyon), úgy hárman-négyen lehettek, a kiszolgáló és szervező személyzettel együtt szintén mellettünk tanyázott. Amúgy panaszra nem lehetett okunk, kényeztetnek minket szorgalmasan, és az előzetes hírekkel ellentétben végigehettük-ihattuk az étlapot.
A szervezőgárda ezúttal a Karneváliroda, innen az újítás, a Karnebál
Hírlik, a szervezés nem volt zökkenőmentes, sokáig nem sikerült megfelelő helyszínt találni, aztán már alig volt idő az asztaltársaságokat összetapsolni. A Pelikán impozáns hely, azonban erőteljes belső enteriőrjéből hiányzik mindaz, ami historikus hangulatba ringathatna. (Ha a fürdőt is kinyitották volna, talán ) Jelzés-szintű kellékek, minden roppant mód igényes tálalásban, ám ókori historikus érzetünk, az nem volt. Egyre az első helyszínt, a Savaria Múzeumot sírtuk vissza.
Közel nyolcvanan válthattak jegyet
Főbb helyeken: a polgármester, Ipkovich György, Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő, és Bárándy Péter igazságügy-miniszter, és asszonyaik. A tógások között reprezentált még az osztrák egészségügyi miniszter, Maria Callath, valamint Alfons Mensdorf Pouilly gróf is. A polgári vonalat egyedül Sákovics Péter, volt fideszes városatya hozta, baráti körével. A karnevál kuratóriumának, a város intézményeinek, a megye vezetőinek java hiányozott, a bálozók többségét a BDF főiskola és az orvosi szakma tehetősebb rétege adta. Az est művész-vendége ezúttal Jordán Tamás helyett Gór Nagy Mária színművésznő lett (nem véletlenül, hiszen szeptembertől színitanoda-tanszékével ő fogja felvirágoztatni a szombathelyi főiskolát). színművésznő lett. Az eljövendő tanszékvezető asszony láthatólag remekül érezte magát, élénk színeket hozva az amúgy szokásosan szolíd helyi báli hangulatba. A művésznő némi "megrökönyödést" keltett aztán irnokunkban, amikor szarvas-lakoma helyett egyszerűen csak babgulyásozott...
Egy-két napi dínomdánom, holtig tartó szánom-bánom
A Villa Pelikán kitett magáért, bár a latin ízeket, erre hamarjában ráéreztünk, nem a vasorrú bábának találták fel. Az adagok laktatók, azonban a mennyiség és a tálalás köszönő viszonyban sem volt az ókori lakomák terítékeivel. Kicsinyke adagok porcelánon, késsel és villával. Minden édeskés és fűszeres. Extra az olivás fürjtojás garnélarákkal, ám az élesztő-ízű borleves már kifogott rajtunk. A libamájjal, datolyával, fügével, fenyőmaggal töltött liba is roppant guszta. A málnaszósszal nyakon öntött gyümölcsös mandulás sütemény is istenien édes-mézes. Eztán kaptunk csak hasunkhoz, a római testkontroll legfőbb eszközét, a pávatollat meg a kocsiban feledtük
A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá!
Írta Márai, szóljunk hát a kultúrműsorokról is: a kiváltságosok kedélyéről has- és flamenco táncosok gondoskodtak. Olyanok voltak, amilyeneknek lenniük kellett, szépek, fiatalok. A S.Ö.R.-től az Isteni Show-ig című hakni-összeállításról viszont inkább nem beszélnék, feledhető botlás volt. A Westend Blues Band zenészeinek sikerült a lehetetlen, feloldották a befeszült publikumot. Szép lassan mi is belemelegedtünk az éjszakába, a helyi sajtó példás összefogásával kockában elnyertük a legiós asztal összes poharát, már csak a sótartó hiányzott, de ugye, a csúcson kell abbahagyni Aludni tértünk, Anonymus tanulságait meg nem az asztal alatt felejtettük? Vonja hát le más