Karnebál: római testkontroll tógában

Savaria elitje drapériában római úri-murit játszott.
A gesztenyefák árnyékában tábori fáklyák és egyéb szabad tüzek lobogtak. Impozáns volt, ahogy a Villa Pelikán üvegketrece csábítóan kékes fényben ragyogott. Már-már perverziónak hatott, amint a nagy autók árnyékában, az ajtónálló legiósok előtt tehénszájú Wartburgunkkal leparkíroztunk. Épp, amikor a mindenkori városvezetés tógás úri-murija a nagyságok bejövetele című fejezetnél tartott. Köszöntés, családias puszi-puszi, mézes-csók gyanánt egy kupica édes fűszeres musz-musz (amitől aztán ragadt az ajak a nyelvhez). A Római Lakomából idénre Karnebál lett, azonban a duhaj farsangolós mulatozás helyett a buli a szokotthoz képest is elitebb és feszengősebb irányba mozdult el.

Említsük meg: a Savaria Történelmi Karnevál téli látványossága idén épp csókos Valentin éjszakájára esett, így ez idő szerint a krónikás épp február 14-ét, este hét órát jegyzett fel.

…és az előzetes hírekkel ellentétben végigehettük-ihattuk az étlapot.

A sajtó idén a tóga viselése alól felmentést kapott, a szokásos városházi potya (bugyi-színű törülközőforma) lebernyeg helyett talpig fekete palástba burkolózva vasorrú bábának öltözködtünk. Az álca annyira sikeres lett, hogy mindenki újságírót vélt felfedezni bennünk. A mennyezet rései közt megbújó Anonymus a bál első órájáról rosszmájúan csak annyit jegyzett fel: nehezen lazuló unalom. Azonban leleményes a sajtó, ha kell, mindig remekül elszórakoztatja önön magát, örök témaként szidja a világ folyását, amely a sajtószabadságot korlátozza. Közben a kispadon csücsülve, a nemdohányzó részlegbe száműzve csak foszlányokban értesült arról, mi is történt a kiváltságosok által megszállt akváriumban. A legiósok levert serege (a bulizós mag hiányzott nagyon), úgy hárman-négyen lehettek, a kiszolgáló és szervező személyzettel együtt szintén mellettünk tanyázott. Amúgy panaszra nem lehetett okunk, kényeztetnek minket szorgalmasan, és az előzetes hírekkel ellentétben végigehettük-ihattuk az étlapot.

A szervezőgárda ezúttal a Karneváliroda, innen az újítás, a Karnebál

Hírlik, a szervezés nem volt zökkenőmentes, sokáig nem sikerült megfelelő helyszínt találni, aztán már alig volt idő az asztaltársaságokat összetapsolni. A Pelikán impozáns hely, azonban erőteljes belső enteriőrjéből hiányzik mindaz, ami historikus hangulatba ringathatna. (Ha a fürdőt is kinyitották volna, talán…) Jelzés-szintű kellékek, minden roppant mód igényes tálalásban, ám ókori historikus érzetünk, az nem volt. Egyre az első helyszínt, a Savaria Múzeumot sírtuk vissza.

Közel nyolcvanan válthattak jegyet

Főbb helyeken: a polgármester, Ipkovich György, Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő, és Bárándy Péter igazságügy-miniszter, és asszonyaik. A tógások között reprezentált még az osztrák egészségügyi miniszter, Maria Callath, valamint Alfons Mensdorf Pouilly gróf is. A polgári vonalat egyedül Sákovics Péter, volt fideszes városatya hozta, baráti körével. A karnevál kuratóriumának, a város intézményeinek, a megye vezetőinek java hiányozott, a bálozók többségét a BDF főiskola és az orvosi szakma tehetősebb rétege adta. Az est művész-vendége ezúttal Jordán Tamás helyett Gór Nagy Mária színművésznő lett (nem véletlenül, hiszen szeptembertől színitanoda-tanszékével ő fogja felvirágoztatni a szombathelyi főiskolát). színművésznő lett. Az eljövendő tanszékvezető asszony láthatólag remekül érezte magát, élénk színeket hozva az amúgy szokásosan szolíd helyi báli hangulatba. A művésznő némi "megrökönyödést" keltett aztán irnokunkban, amikor szarvas-lakoma helyett egyszerűen csak babgulyásozott...

Egy-két napi dínomdánom, holtig tartó szánom-bánom…

A Villa Pelikán kitett magáért, bár a latin ízeket, erre hamarjában ráéreztünk, nem a vasorrú bábának találták fel. Az adagok laktatók, azonban a mennyiség és a tálalás köszönő viszonyban sem volt az ókori lakomák terítékeivel. Kicsinyke adagok porcelánon, késsel és villával. Minden édeskés és fűszeres. Extra az olivás fürjtojás garnélarákkal, ám az élesztő-ízű borleves már kifogott rajtunk. A libamájjal, datolyával, fügével, fenyőmaggal töltött liba is roppant guszta. A málnaszósszal nyakon öntött gyümölcsös mandulás sütemény is istenien édes-mézes. Eztán kaptunk csak hasunkhoz, a római testkontroll legfőbb eszközét, a pávatollat meg a kocsiban feledtük…

A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá!

Írta Márai, szóljunk hát a kultúrműsorokról is: a kiváltságosok kedélyéről has- és flamenco táncosok gondoskodtak. Olyanok voltak, amilyeneknek lenniük kellett, szépek, fiatalok. A S.Ö.R.-től az Isteni Show-ig című hakni-összeállításról viszont inkább nem beszélnék, feledhető botlás volt. A Westend Blues Band zenészeinek sikerült a lehetetlen, feloldották a befeszült publikumot. Szép lassan mi is belemelegedtünk az éjszakába, a helyi sajtó példás összefogásával kockában elnyertük a legiós asztal összes poharát, már csak a sótartó hiányzott, de ugye, a csúcson kell abbahagyni… Aludni tértünk, Anonymus tanulságait meg nem az asztal alatt felejtettük? Vonja hát le más…

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet