Szombathelyi játszóterek - Minta csak egy van?

Gyorsan belakták a kiskölykök az egy hete átadott mintajátszóteret a Joskar-Ola lakótelepen. A miniparkra jó ránézni, de hogy milyen látványt nyújt a többi 150 játszótér? Nézzék meg velünk! Egy biztos, állapotukban számottevő változás nem várható

Gyorsan belakták a kiskölykök az egy hete átadott mintajátszóteret a Joskar-Ola lakótelepen. A miniparkra jó ránézni, de hogy milyen látványt nyújt a többi 150 játszótér? Nézzék meg velünk! Egy biztos, állapotukban számottevő változás nem várható

Játszótér - összefogásból
Szép időben Szombathelyen ritkának számító nyüzsgés fogadja a látogatókat. Az új játszóteret jelképesen kerítés védi a külvilágtól. A tervezők gondoltak a szülőkre, nagyszülőkre is: kényelmes (nem fapados!) fapadok várják a pihenni vágyó családtagokat. A gyerekeket pedig mozgásra csábító játékok. Lehet itt kúszni, mászni, lovagolni, pörögni, himbálózni, egyensúlyozni, hintázni, lecsúszni és még annyi mindent! A variációk végtelenek a gyerekek fantáziájának köszönhetően. Míg a közlekedőrészek fehér kaviccsal vannak felszórva, addig a gyerekek birodalmát puha fakéreg-gyolcs borítja, így akkor sincs nagy gond, ha valaki lehuppan a földre valamelyik játékról.

Gyors körkérdésünkből kiderült, hogy nem csak a környező házakból érkeznek ide családok, de vannak, akik más lakótelepekről is ellátogatnak a mintajátszótérre. Egyrészt, mert hangulatosnak tartják, a gyerek élvezi, biztonságos és nem utolsósorban mivel a legtöbb lakótelepen még csak hasonló sincs. Pedig lehetne. A legjobb példa pont ez a játszótér, amelynek ötlete két éve született meg. A létrehozáshoz szükséges több mint hétmillió forintot a Joskar-Ola Lakótelep Alapítvány, a lakosság és a vállalkozók adományain kívül pályázati támogatásokból, valamint kormány-, illetve önkormányzati támogatással szerezte meg. Jelentős volt a társadalmi munka szerepe is. Az eredmény pedig magáért beszél.

Ez van
Fém, beton, kő. Nagyjából ezen anyagokból készült játékokkal találkozhattunk szombathelyi sétánk során. Ellátogattunk a Pelikán parkba, ahol a délutáni órák ellenére csupán néhány középiskolás múlatta az időt, igaz nincs bő választék játékból sem. Az üresség oka azonban nem ez. A park szemetes, a pelikán még mindig fejetlen (vagy már megint?), a náci feliratok és jelképek viszont eltűntek. A szomszédos szovjet katonatemető elüt a parktól. A sírok környéke rendezett, néhol petúniák virágoznak, a sírok között két hajléktalan hever. Néhány méterrel arrébb erős higítószag ütötte meg az orrunkat. Nem volt nehéz rájönni: a hősi emlékmű körüli örökzöldek közül árad. A bokrok közé kukucskálva három tizenévest pillantottunk meg. Zacskót szorítva az orruk elé bódultan bámultak maguk elé, még azt sem fogták fel, hogy fotózzák őket. A környék tele eldobott zacskókkal és rongyokkal. A szomszédos tuja pedig le sem tagadhatná, hogy ágai nyilvános illemhelyet rejtenek. Egy környéken sétáló anyuka elmondta, hogy félnek bemenni a játszótérre, mert a suhancok rendszeresen lejmolnak, vagy éppen ordítva verekszenek, ha éppen nem kómásan fekszenek a bokrok tövében.

Éljen az igénytelenség!
A Derkovits lakótelepen a Bolyai utcában emeletes házak árnyékában található játszótér a játékok számában kiemelkedik a többi lakótelepi közül, azonban a számbéli fölény nem jelent egyben minőségi többletet. A hajlított csövekből készült, piros-sárgára festett mászóka masszívan ellenáll a gyerekek rohamainak, ugyanígy a hinta, aminek kihasználtsága 120 százalékos (egy hintán többen is csimpaszkodnak).
A közkedvelt futó-hordóból éppen egy kislány kandikál kifelé. Nem tévedés, nem a hordón ácsorog a csöppség, ugyanis a felső deszkákat már ellopták, így az egész úgy néz ki, mint egy fedél nélküli centrifuga, mivel pörögni még tud. A játszótér hátborzongató ékessége továbbá egy betonból készült csúszda, ami az adóhivatalhoz hasonlatosan egyszerre több bőrt nyúz le a vállalkozó kedvűekről. Említésre érdemes még az is, hogy a játszótér közelében nincs pad, ezáltal a szülők választhatnak az egészséges mozgás, vagy a betonszegélyen történő holtbiztos felfázás között.
Ott jártunkkor tucatnyi csemete nyüstölte a játékokat egy apuka pedig friss homokot lapátolt a homokozóba. Aki azt hinné, hogy a gyerekek által kifürdött napi mennyiséget szórta vissza, az téved. A játszótér megkapta az éves homokadagját, leömlesztve a homokozó mellé, a lapátolásra kirendelt emberek pedig idejekorán megunták a monoton munkát és arrébbálltak. (a brigád alig negyed óra alatt végezhetett volna, ha rendesen nekifognak) A szülők már csak legyintenek és nosztalgiával emlékeznek arra, hogy két éve az Ifjú Házasok Otthonában - ami több, mint száz párnak ad otthont - a családok dobtak össze páronként 300 forintot, hogy a gyerekeknek legyen homok a homokozóba és ne a betonon kelljen játszaniuk.

Apropó beton. A lakótelepi játszótereket valószínűleg a kötszergyártók egyesülete szponzorálja, mivel az egész placc le van aszfaltozva. A szülők vágyakozással említették a Joskar-Olai fakérges példát, de kisgyerekkel nem vállalkoznak az útra. Az utolsó impressziót a játszótér körüli növényzet jelentette. A vastag szárú bokrokat a talajszint felett húsz centivel vágták vissza a szakemberek. Az így létrejött tönkök tökéletesen alkalmasak egy rohanó gyerek megakasztására. Szerencsére a nyulat fogó gyerkőcök itt már a földet szántják fel és nem az orrukat törik be az aszfalton.

Pedig ez szép lehetne!
A mintajátszótérre betérőket fatábla fogadja: "Ezt a játszóteret a jelen építette a jövőnek. Vigyázzunk rá, hogy a jövőben is jelen legyen!" Hogy mennyire nem alaptalan ez a kérés, azt a három éve felújított Gayer-parki játszótér bizonyítja. A gyönyörű parkban, vastag törzsű fák között, patakparton kialakított játszótér játékai fából készültek és bár az idő vasfoga még nem tudott ártani nekik, az emberi barbarizmus annál inkább nyomot hagyott a parkban. Valószínűleg sokáig kellett égetni a hinta vastag kötelét, amíg megadta magát, de nem járt jobban a láncra függesztett játék sem, amelyet szintén sikeresen leszedtek a helyéről és el is tüntettek. (Talán a patakban végezte)
A fajátékokra írt, égetett, vésett, festett gyalázkodó sorok szintén nem a gyerekek lelki épülését szolgálják. Nem tudtuk eldönteni, hogy rossz viccről van szó, avagy teljesen komoly az a kézzel írt felirat, amely a játszótér szélén álló fára volt rajzszögezve és arról tájékoztatott, hogy "Bokrok, fák levelei permetezettek. Szájba vételük tilos!" A madárcsicsergéstől hangos park rendkívül szemetes, de ez látszólag nem zavarja a gyerekeikre vigyázó szülőket. Lehet, hogy már hozzászoktak a látványhoz? Vagy nem is igénylik a tisztaságot? Ez utóbbira utal az az anyuka is, aki miután megtörölte kisfia orrát, cseppet sem titkolt mozdulattal a koszos zsebkendőt a pad alá hajította...
Az igénytelenség csúcsát azonban a park füvét nyíró követte el, aki szemrebbenés nélkül áttolta gépét a fűben heverő szemeteken, miszlikbe aprítva és még nagyobb területen szétszórva azokat.
A Gayer-park környékén több általános- és középiskola is található, ami több száz diákot jelent. Akár testnevelés, vagy osztályfőnöki óra keretében is szakíthatnának arra időt a pedagógusok, hogy a gyerekek segítségével rendben tartsák a parkot. Ezzel két legyet üthetnének egy csapásra: a diákok később szülőként is jobban odafigyelnének környezetükre és a parkban is folyamatosan "európai" körülmények uralkodnának.

1 millió egy évre
Nagy Erzsébettől, a Kommunális Iroda vezetőjétől megtudtuk, hogy nagyjából 150 játszótere van Szombathelynek, és ebbe a számba beleszámít az egyetlen hintával "büszkélkedő" terület is.
A játszóterek többségét a lakótelepek építésekor hozták létre, és szinte mind elavultak. A játékok nincsenek jó állapotban, ráadásul nem felelnek meg a legújabb szabványoknak sem. Baleset ennek ellenére, szerencsére, nem történt az elmúlt években szombathelyi játszótéren.
A terek karbantartásáról parkfenntartási szerződés rendelkezik, azonban a karbantartás mértéke nem bír lépést tartani a rongálásokkal, a vandalizmussal. A szakember szerint az egyik leghatékonyabb megoldás az lenne, ha a játszóterek számát csökkentenék és a megmaradó kevesebb parkot fejlesztenék tovább a kevesebb, de jobb elv alapján. Ez az elképzelés azonban heves ellenállásba ütközik azok részéről, akik a megszüntetendő játszótér környezetében élnek. ("Miért pont a miénket?")

Idén játszóterekre 1 millió forintot költhet a Kommunális Iroda. Ezt az összeget egy képviselő ajánlotta fel erre a célra, aki az éves felhasználható keretét egészében játszóterekre szánta. Mivel még nem minden városatya nyújtotta be elképzelését saját milliójával kapcsolatban, ezért elképzelhető, hogy ez az összeg még növekszik.

Ha majd a Sportligetbe...
Felröppent híresztelések szerint a város a Pelikán parkban a jelenlegi szovjet katonák sírja helyén is játszóparkot kíván létrehozni. Valójában nem erről van szó - tudtuk meg Nagy Erzsébettől -, a sírokat a Jáki úti temetőbe költöztetik, a helyükön pedig zöld park marad. A Pelikán parkban már van játszótér, ezt a későbbiekben továbbfejlesztik. A tervek az idén elkészülnek, de a kivitelezés már jövőre marad, ha a terv sikeresen bekerül a jövő évi költségvetésbe.
Kovács Vincétől, a Szombathelyért Alapítvány elnökétől megtudtuk, hogy még az idén elkezdődnek a munkálatok az oladi Sportligetben, ahol egy komplett játszópark épül vandálbiztos játékokkal. A szülők dolgát könnyíti majd meg a parkban működő gyermekfelügyelet. Négy helyszín közül esett a választás a két lakótelep határán fekvő zöldterületre.

Tánczos

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet