Az SZDSZ padlót fogott, csakhogy vezetői közül egy sem Kokó, hogy azt mondaná az utóbbi évek ciki-szériája után, amit az egyébként a levert bunyós mondott bele a kamerába, hogyaszongya: “szégyellem magam, bocsánatot kérek”.
De sokkal fontosabb ennél, hogy mit tehet ma Magyarországon az önmagát liberálisként meghatározó ember, akinek már jó előre minden baja van, ha arról van szó, hogy 2002 tavaszán el kéne menni szavazni. Mert szerencsétlen nem lát egy épkézláb pártot, amely méltó lehetne a bizalmára. Szóval mit csináljon a tag, ha egyformán viszolyog a vörös, narancs, zöld és barna színtől, ha az Antall-kabinet csak annyira nyerte el a szimpátiáját, mint a Horn-csapat, vagyis sehogyan?
Mit csináljon, ha a rendszerváltás egykori liberális élcsapata ötlettelen és harmatgyenge, mert a nagy igyekezetben elfeledkezett az egykor oly fontos emberi jogi érvekről, nincs aktuális mondanivalója az egyre kellemetlenebbé váló roma-helyzetről, a hétköznapi rasszizmusra csak brosúra-kommentárokkal képes reagálni, nincs mit hozzáfűznie a lágydrog-legalizáció ügyéhez, s nem képes markánsan állást foglalni a meleg-emancipáció tárgyában? S egyáltalán: színtelen, szagtalan, öregecske párt benyomását kelti. Felmerülhet a kérdés: az SZDSZ-nek annyi lenne?
Mert aki eddig bízott valamiféle megvilágosodásban, váltásban és dinamizmusban, az az utóbbi hetek és hónapok láttán bedobta a törölközőt. Először Demszky Gábor viharzott át a színen, hogy erőt leheljen a koalícióban megfáradt és elhasznált szabad demokratákba, de hamar kiderült róla, hogy stábja – mely oly sikeresen vette többször is az akadályt a főpolgármesteri székért folytatott versenyben – nullát ér, kommunikációja gyenge, s ötletei kimerülnek a gyerekes “nem megyek el a szocik kongresszusaira” meg az “én leszek Orbán Viktor kihívója” jellegű infantilizmusban.
Demszky, aki annak idején támogatta a koalícióba való belépést – s e sorok írója arra sem emlékezik, hogy egyszer is a kilépést forszírozta volna –, nem tudta az “új SZDSZ” képét sugallni, igaz, meg sem próbálta. Pártját a parlamenti küszöb közelébe – inkább alá – juttatta, érvényes mondanivaló nélkül, lemondását pedig azzal tette emlékezetessé, hogy lenyilatkozta bájosan: “az ellenzéknek nincs semmi esélye a polgári koalícióval szemben”.
Hozzátehetnénk: köszönhetően Demszkynek is, aki persze a legnagyobb jobbegyenest saját magának vitte be. Mérvadó politikai elemzők ugyanis nehezen tudják elképzelni, hogy elhalászhatja a főpolgármesteri posztot a Fidesz-MPP előtt, főleg ha utóbbi jelöltjét Pokorni Zoltánnak hívják.
Pedig itt lett volna az esély, hogy a kompromittálódott vezetők végre elhúzzanak a vérbe, s átadják a helyet a fiatal versenyzőknek, Fodornak, Gusztosnak, Ónodynak és az Új Generáció lendületes politikusainak, akik nem lettek volna restek a közvélemény számára esetleg marginálisnak tűnő, ám a liberális fan-clubnak szimpatikus témákkal előrukkolni. De az utóbbi évek rossz kommunikációjáért és szellemi leépüléséért felelős “megmondóemberek” újból Kunczét ültették a trónra, hozzátéve gyorsan, hogy “a 94-es sikeres választás is az nevéhez köthető”.
Erre persze mi is gyorsan hozzáfűzhetnék: meg a ’98-as orraesés is, a sikertelen koalíció is az ő nevéhez köthető, s az, hogy miközben az SZDSZ elvesztette értelmiségi holdudvarát, nem lett a bajszos vidékiek pártja sem. Magyarul: elcsesztek valamit, tanulságot nem vontak le, most is királycsináló szerepben tetszelegnek, miközben kis hazánkban – köszönhetően részben az SZDSZ amatőr stratégiájának is – a jobboldal egyre keményebben nyomul, Kövér & társai a MIÉP-pel való koalíciót lebegtetik, a KISZ-titkár-fejű rogánantalok meg nagyon úgy néz ki, hogy több évtizedre szeretnének bebútorozni.
Szóval ma ott tartunk, hogy mivel az SZDSZ-re semmi értelme szavazni annak, aki kormányváltó terveket dédelget, megérheti azt a szégyent, hogy kénytelen lesz a baloldalra voksolni. Ahogy az amúgy liberális Jancsó Miklós fogalmazott az MSZP múlt hétvégi egység-meetingje után Vágvölgyi B. András (Élet és Irodalom) magnója előtt: “gondoltad volna, hogy a Viktorral szemben majd a komcsiknak kell drukkolni, hogy demokrácia legyen ebben az országban?”
Prieger Zsolt
Vonatkozó cikkünk:
Orbán Róbert SzDSz ügyvivő reagálása
Hova is állt be kollégánk?
Mond el véleményedet a fórumban!
