Újabb 25 millió forintot kap az NB-II nyertes Haladás, idén is lesznek "nagyrendezvények", a Zrínyi iskola Rákóczi úti épületében a nyár folyamán kicserélik a födémet. Megkönnyítették a Brenner körút-Körmendi út sarkára tervezett plaza-beruházás dolgát. És Magyarországon először Szombathelyen neveztek el utcát Antall Józsefről.
Kivágunk minden fát
Aki az utóbbi években munkaköri kötelességből, vagy pőre mazochizmusból végigült már néhány közgyűlést, az tudja, milyen mániákusan ragaszkodnak a szombathelyi városatyák minden egyes falomb, minden egyes leveléhez. Emlékszem, milyen hamar könnyet csaltak a Bagolyvári sétány vadgesztenyéi a "zöld gondolat" - no és a vele megszerezhető választói szimpátiaszavazatok - iránt fogékony politikusok szemébe. "Éppen mi legyünk a fák gyilkosai?" - tette fel az alig színpadias kérdést a környezetvédelmi bizottság egykori elnöke, miután végigsétált a mondott útvonalon, és minden egyes fán megmutatták neki, hogyan hat az elöregedett, már régen cserére szoruló fákra az aknázómoly.
Az előző ciklusban előfordult az is, hogy a belvárosi mit-tudom-én-milyen fák ötévenként esedékes radikális visszavágása miatt vonták kínpadra szegény Józsa Miklóst az érintett körzetek képviselői, mert nem hitték el a derék kertészmérnöknek, hogy a szóban forgó fafajtánál ilyen drasztikus beavatkozásra van szükség. Az új testület ugyancsak nagy vehemenciával intézett rendszeres interpellációkat fűhöz és fához, mert igazán nem kerül semmibe politikai jelleget tulajdonítani az öregedés alapvetően biológiai tényének. A múlt heti nagy szélvihar miatt bekövetkezett tragikus baleset - midőn egy egészséges fa kidőlte egy asszony halálát okozta - után azonban kénytelenek hallgatni politikusaink a szakemberekre. A költségvetés módosítása során a képviselők áldásukat (és pénzünket) adták arra, hogy a balesetveszélyes, elöregedett fákat városszerte kivágják, és helyükre erős, fiatal példányok kerüljenek.
Miért mennek az igazgatók?
Az ellenzék egyébként most nem fogadta el a költségvetés módosítást, pedig év elején még konszenzus született a ilyen kérdésekben. Az MSZP és az SDSZ is arra hivatkozott, hogy a polgári koalíció nem tartotta be akkori ígéreteit, például azt, hogy nagyobb összeget kapnak az oktatási intézmények. Feiszt György (SZDSZ) még fűszerezgette azzal, hogy furcsa: a város összes intézményének nem jut annyi felújításra (50 millió), mint amennyi a Haladás focicsapata (100 millió) kap az önkormányzattól.
Mindkét ellenzéki párt aggodalmát fejezte ki, hogy az oktatási intézmények leromlott állapota és anyagi helyzete miatt egyre több iskolaigazgató adja fel a reménytelennek tűnő harcot. Az utóbbi időszakban három igazgató is mandátuma lejárta előtt vált meg pozíciójától. Távozott a Zrínyi éléről Boros Andrásné, a Paragvári éléről Hajba Ferencné, és a Neumann (Fürst) igazgatója, Bőczén Csaba is megvált az iskolától.
Végre van rendezési terv!
Elfogadta végre a közgyűlés a VÁTI által készített, a szakminisztérium, s szinte mindenki más által többször javításra visszaadott szombathelyi településszerkezeti terv (egykoron ÁRT) felülvizsgálatát. A most elfogadott változatban koncepcionális hibák már nincsenek, az apróbbakat meg majd apránként próbálják orvosolni. További halasztásra nincs mód, a VÁTI késedelme - legalábbis a polgármester szerint - már több százmillió forintos kárt okozott az önkormányzatnak, a vállalkozóknak, és magánszemélyeknek. Sákovics tanácsnok javaslatára az is elképzelhető, hogy kárigénnyel lépnek fel a határidőt be nem tartó VÁTI ellen.
- x -
Szokás szerint most is a két közgyűlés közti tisztségviselői beszámolóhoz fűzött kérdések és válaszok hozták leginkább izgalomba a testületet. Feledékenyebbek kedvéért: ez az, amit régebben a napirend tárgyalása előtt folytattak le képviselőink, aztán egy kiváló polgári ötlet a tévénézők körében is méltán népszerű attrakciót délután öt órára száműzte. Az indoklás ugyan az volt, hogy így többen láthatják, nem csak a nyugdíjasok és gyesbetegek, de a valóság most is rácáfolt a képzeletre. A jaj-de-szörnyen-izgi pénzügyi, meg műszaki szakvizsgálódás hevében csúszott a menetrend megint: az ereszd-el-a-hajamat egyórás csúszással kezdődött.
Honatya csúcsformában
Igazán nagyot csak Sági József országgyűlési képviselőnek vittek be az ellenzéki városatyák - ha ugyan nem öngól esett. Ipkovich György arra volt kíváncsi, a város kormánypárti képviselői miért nem szavazták meg azt a javaslatot, amely alapján a gázközmű-privatizálásból keletkezett többletköltségből Szombathely Megyei Jogú Város is kicsinykét gyarapodhatna. Az ügyvéd-politikus külön csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy bezzeg Tirts Tamás és Szájer József nem sajnálták a suskát a nagyobbacska városoktól sem. Ipkovich György megkérdezte azt is, miért nem lobbiztak Sági Józsefék a VAOSZ-vendéglő ügyében.
Sági képviselő boldogan látott neki a két kérdésben kialakult sok félreértés tisztázásához, de nem járt nagy sikerrel. A gázközművagyon kapcsán kinyilatkoztatta, hogy "amit a balliberális kormány elvett, azt a fideszes visszaadja", majd részletesen ismertetni kezdte, milyen típusú módosító indítványok kerültek a parlament elé. Eközben (hogy miért, szavamra nem értem) elárulta azt is, hogy Tirts és Szájer tévedésből nyomkodtak össze-vissza. "Senki nem olyan bolond - mondta Sági József -, hogy a saját önkormányzatát megrövidítse, de a kormányzati felelősség más", onnan nézvést az is látszik, hogy a pénzt valahonnan el kell venni, "kérdezem én, honnan vegyük el?", tette fel a szónokit, amire valamely fegyelmezetlen ellenzéki azonnal be is szólt: talán a kampánypénzekből...
Wagner András javasolta Ságinak, hogy amennyiben a városi közgyűlés teljes joggal számonkéri valamely országgyűlési képviselőtől, mit is tett Szombathely érdekében, vagy a város érdeke ellen, akkor ne kezdjen el kapásból "visszafelé mutogatni", s főleg ne tegye ezt tévesen. A Horn-kormány idején az áramszolgáltatók privatizációjából járó összeget a települések automatikusan meg is kapták, most viszont perek sorozatával kellett kényszeríteni a kormányt, hogy egyáltalán hajlandó legyen tárgyalni a dologról.
Sági nem járt jobban VAOSZ-ügyben sem. Állította: őt is bántja, mint mindenkit, hogy debreceni kézbe került a vendéglő, de - szögezte le - a nyertes pályázó nem fideszes kötődésű, egészen más párthoz áll közel. Ipkovich György szerint dokumentumokkal egyértelműen bizonyítható, hogy a nyertes a 30-as választókörzet fideszes országgyűlési képviselője. Sági József ismeretei szerint viszont Halász János "egyeztette a listát" a bírálóbizottság szocialista tagjaival, és "sajátos belső alku során" alakult úgy, hogy a Karitász helyett a debreceniek kapták meg. Wagner András értetlenkedett, hogyan lehet ilyen információkat nyilvánosság elé tárni, ha egyszer zárt ülésen szavaztak róla.
Az ex-polgármester azt is megkérdezte, volt-e Sági Józsefnek előterjesztése az ügyben, hogy az infláció alultervezése miatt keletkezett kormányzati többletbevételből kapjanak valamit az önkormányzatok. "Lehet azt mondani a polgári kormányra - engedte meg a fiatal, demokrata honatya -, hogy alultervezte az inflációt, de minden szakértő más százalékban jelöli meg ennek mértékét. A luxemburgi, a francia és az angol kormányt ugyanilyen helyzetbe hozta az olajárrobbanás, ott is nagyobb lett az infláció a tervezettnél - avatta bele a buta lokálpolitikusokat a világtrendek nagy összefüggéseibe Sági képviselő, aki egyúttal meg is állapította, hogy egy évvel előre nem lehet inflációt tervezni. (Arra sajnos nem tért ki, hogy ez esetben mi a bánatnak kellett a kétéves költségvetést ráerőltetni az országra, pedig igazán érdekes logikai mutatvány lett volna...) Az országgyűlési képviselő kinyilatkoztatta még, hogy a Horn-kormány idején is mindig nagyobb lett az infláció a tervezettnél, csak akkor nem volt ilyen kárpótlás - ekkor azonban hanghiba miatt szünetet kellett elrendelni. A drága képviselők ekkor a folyosón kiscsoportokban folytatták tovább a téma boncolgatását, de ezt már nem lehetett jegyzetelni.
Logopédust a testületnek!
És itt most szeretnék megkérni minden olvasót, aki városatyáinkkal bizalmasabb viszonyban van, szóljon nekik, hogy nyissák ki a szájukat... Írásban sajnos nem lehet visszaadni egy-egy közgyűlési felszólamlás hangulatát, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy a tartalmát sem. Ennyi beszédhibást még egyetlen ciklusban sem sikerült bejuttatnunk a testületbe! Vannak persze, akiknél hangi adottságok hibáznak - senki ne mondhassa, hogy általánosságokban veszek el -, de például Koller László vékonyka hanganyagával tanulhatna Csermelyi Andrástól, aki pontos artikulációjával tökéletesen feledtetni tudja, hogy nem kifejezetten gordonkahangú.
Az ellenkező véglet Böröcz Miklós, akinek olyan mély regiszterekben áramlik a hangja, hogy többnyire csak a morajlást lehet érzékelni. Ha rászánná magát néhány beszédgyakorlatra, sokat javíthatna a bajon. Ilyesfajta adottságokkal sajnos nem menthető a megállíthatatlanul hadaró Horváth Zsolt, a motyogásra mindig hajlamos Prugberger Emil és Szabó Gábor - utóbbi este nyolckor már többnyire alig képes átpréselni a hangot fogai kerítésén, így a szájról olvasás esélyével sem élhet sem a tévénéző, sem a helyszínen ülő.
Mielőtt még úgy tűnne, hogy ezt a meccset az ellenzék nyeri nagy fölénnyel, meg kell állapítanunk, hogy nekik is van Kővári Attilájuk, aki a polgári hátrányok kiegyenlítésében abszolút ügyes. Eldönthetetlen: ő beszél érthetetlenebbül, vagy Sákovics tanácsnok, mert rendkívül szoros köztük a verseny. Mindkettőjükről megállapítható, hogy bármikor elmehetnének szfinxnek, mert akkor is rejtély, mit gondolnak, amikor éppen beszélnek róla.
A dolgot azért teszem szóvá, mert a tévénéző igencsak elhamarkodott következtetésekre képes, amikor nem tudja, miről van szó. Az ilyen kommunikációs baklövésekkel meg lehet ingatni a bizalmát, ami ugye nem lehet célja egyetlen közszereplőnek sem. A magamfajta átlagpolgár gyanakvós: nemcsak hiúságát sérti, hogyha "annyi fáradságot sem vesz" valaki, hogy érthetően beszéljen vele, de rögvest úgy érzi, valamit el is akarnak titkolni előle.
Ennél már tényleg csak az rosszabb, ha egy-egy választott közszereplő szépen, pontosan, érthetően beszél, és így mindnyájan hallhatjuk, hogy miket mond...
cziprián
