Ki gondolná, hogy Szombathelytől alig húsz kilométerre található egy tó, melyet erdők öveznek, a vizében pisztrángok úszkálnak (a gyengébbek és magyarok kedvéért egy kis táblán ez áll: A tóban halászni tilos!), a partról kanyargós csúszdán lehet a vízbe csobbanni, de bátrabbak a trambulinnal is megpróbálkozhatnak. Van itt még homokos röplabda-pálya, seregnyi gyermekjáték, kis félsziget, ahová a stégen át lehet eljutni. A vízi paradicsomba azonban a nyári szezonban, azaz június végétől augusztus végéig csak a kissé borsos jegy árának megfizetése után lehet belépni. Akinek viszont csupán a hajdani osztrák vásárlásból megmaradt aprója van, az se búslakodjon: a helybeli öreg pénztáros nénik a szabályzat értelmében délután három óra után tizenöt (gyermekeket tíz) schillingért engednek fel a víztározóhoz.
Természetesen kánikula idején, minimum 30 fok árnyékban érdemes a tóhoz zarándokolni, mert ilyenkor is legfeljebb 23-24 fokos melegszik fel a patak táplálta tározó vizének hőmérséklete.
Az elmúlt napokban tehát legfeljebb túrázók és emigránsok bukkanhattak fel a tó partján. (Ez utóbbi nem vicc: a magyar határ közelsége miatt gyakran járőröznek errefelé a határőrök.)
Visszatérve a melegebb napokra: úgy másfél hete tele volt a tó előtti parkoló, ahol szerényen saccolva legalább két tucat magyar rendszámú autót is számoltam meg.
Persze akinek nem csupán aprópénz kuncog a zsebében, az a tó két végén lévő büfében mindenféle finomságot megvehet. Például jégkrémet (20 schilling a Magnum darabja), lángost (különböző ízesítésekkel, az ára 30 schillingnél kezdődik), a hideg üveges sör pedig néhány schillinggel kerül többe. E rövid ízelítő az árlistából, éppen elég, hogy a régi jó magyar módszert ajánljuk minden takarékos honfitársunknak: a kocsi csomagtartójába helyezett hűtőtáskányi innivaló biztos siker a családi kassza egyensúlyának megőrzésére...
Aki pedig úgy gondolja, hogy a bozsoki határátkelőhelyet átlépve mobil telefonját elővigyázatossági okokból inkább kikapcsolná, ne tegye: jelentem a Westel kitűnő minőségben sugároz a tó partján...
Somos Zsolt
