Nem is siettünk. Bár negyed hét körül már a helyszín környékén tipródtunk, a jó öreg öltönyös Philip beharangozójáról és a polgári körös koordinátor, Hende Csaba előjátékáról jórészt lecsúsztunk. Ráadásul mire a rendfenntartó erők a nagyszínpad megközelíthető oldalához tereltek (naná hogy a szabadtéri placcon épp a legkézenfekvőbb útvonal lett a művészbejáró), Hende Csaba már a végszónál tartott: Új Nemzeti Kormány kell.
Újra itt van, újra itt van: nagygyűlés Viktorral, és még mindig mennyien!
Sokan voltunk, sokan, tán több ezren, bár a dimbes-dombos, ligetes szabadtéren nehéz megsaccolni a tömeget. A majálishoz hűvös és szutykos az idő, alig pár fok, fű helyett sár. Lengett a mi lobogónk, kicsinyke papírból, nagyobbacska címeres, angyalos-koronás és lyukas. A tömegben vegyesen, minden korosztály eljött, egy-két ismerős zalaegerszegi, de állítólag érkeztek Veszprémből is, a Dunán innen és túlról. A jáki polgári körösök külön táblával jelezték identitásukat, amit dicséretükre legyen mondva, majd két órán át szorgalmasan lengettek is. Nem kis teljesítmény (Jelvényt nekik!)
Az előzenekarokról
Hende Csaba egyébként foglalta össze a koordinátor mondandóját egy megbízható fideszes ismerős mindenről szót ejtett, amiről a szombathelyiek mostanság közügyileg beszélhetnek: lignitbányáról, a főiskola önállóságának esetleges elvesztéséről, regionális központról, autópályáról.
A Fideszes-szívű dalnokok ligája most sem maradhatott el. A kultúrműsorról Gergely Éva gondoskodott, aki ezúttal csupán egy dalnyi időt kapott (Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország).
Őt Philip követte, aki piros matchbox-Ferrarival szórakoztatta közönségét. Imígyen demonstrálta Kovács László örökbecsű mondatát: Merjünk kicsik lenni. Végkicsengés itt is megvolt: nagyon nem mindegy ki ül a kormány mögött. Majd a helyi erőket képviselve László Csaba szavalta el József Attila A Dunánál című versét.
Őket piros csokornyakkendősen, bőrzekésen az ismert szombathelyi orvos, Cholnoky Péter professzor követte, aki a nyugdíjasok nevében szólt, humorral. A téma röviden: mekkora is a gyógyszerár, meg mi a valós helyzet a nyugdíjakkal
Hajrá Magyarok filmvetítés
Szünet gyanánt a nagyszínpad mögötti vászonról egy filmmontázst kaptunk. Benne Árpád Apánkon át egészen Teller Edéig minden magyart felskicceltek, aki számít. Csontváry hallhatatlan vásznainál tartottunk éppen, amikor nagy taps, megjött valahol Viktor, éljenzett a tömeg. (A Fidesz csapat technikailag is profin kimunkált nagygyűlést szervezett. Tömeget pásztázó kamerák, extra fényhatások.)
Jó estét kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Orbán Viktor a szokott cinkos mosollyal és közvetlenséggel köszöntötte híveit. Anekdotákkal fűszerezett, meglehetősen hosszúra nyúlt beszédével, mint mindig, most is nagy tetszést aratott. Mondandója, egy-két helyi fordulaton túl kísértetiesen megegyezett keddi szegedi beszédével.
Definícióval kezdett, amelyből megtudhattuk, ez a program nem kampány-út, hanem munkamegbeszélés. A Nemzeti Petíciót megvitatni jött Szombathelyre. Az első fontos gondolatköre a mindennapokról, a biztonságról és a szabadságról szólt: "A szabadság az, amikor mi szabadon mosolyoghatunk másokra, a biztonság pedig az, amikor visszamosolyognak ránk. Nekünk mind a két mosolyra szükségünk van. közölte.
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miért fontos most nekünk ez a hiányzó biztonság? kérdezte Orbán Viktor. Majd azonmód megfelelte: Az előttünk csatlakozó országok tapasztalata, hogy a csatlakozás után bizonytalanság lett úrrá az embereken. Ezt mindenki tudja. Kérdés, miért nem teszünk ellene. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy mind a mai napig nem sikerült Magyarországon egyszerre megteremteni a szabadságot és a biztonságot, márpedig a szabadság biztonság nélkül nem lehet hosszú életű. Nem mehet jól az ország gazdaságának akkor, ha rosszul élnek az emberek "Nem Magyarországnak kell európaibbnak lennie, hanem mindenek előtt a munkabéreknek és a nyugdíjaknak". Olyan életre vágyunk mindannyian, ahol a jólétnek elsődleges feltétele a munka, és a munkának természetes következménye a jólét.
Nem mehet jól az országnak, ha az emberek rosszul élnek
Orbán Viktor többek között kinyilatkozta: Nem Magyarországnak kell európaibbnak lennie, hanem mindenek előtt a munkabéreknek és a nyugdíjaknak. A magyar emberek fizetésének, nyugdíjának legnagyobb részét a létfenntartás költségei emésztik fel, ezért kell a Petícióban foglaltak szerint csökkenteni a gyógyszerek árát, ezért kell gátat szabni a gáz- és energia-áremeléseknek, ezért kell lehetőséget adni a fiataloknak arra, hogy kedvezőbb otthonteremtési támogatással próbáljanak nekiindulni a felnőtt- és családos életüknek. A Szövetség elnöke a kormány javuló gazdasági kilátásokról szóló bejelentéseivel kapcsolatban leszögezte: Magyarországon nem számok élnek, hanem emberek, és nem mehet jól az országnak, ha rosszul élnek az emberek.
Ha rosszul csatlakozunk az unióhoz?
Ha rosszul csatlakozunk, közölte eztán Orbán Viktor, bekövetkezhet az, amin már egyszer keresztülment több millió ember, a csatlakozás győztesekre és vesztesekre fogja osztani hazánkat: "Ha nem figyelünk oda, akkor bekövetkezhet az, hogy éppen azok az emberek lesznek vesztesei az európai uniós csatlakozásnak, akik a rendszerváltoztatás vesztesei is voltak".
Hogy kik? A családosok, a nyugdíjasok, a mezőgazdaságból élők, a negyven feletti korosztály. Szerinte Magyarország már nem bírna ki egy ilyen megrázkódtatást.
Valóban vannak lehetőségeink, de azokat meg kell ragadni
Majd leszögezte, az Európai Unió önmagában nem hoz megoldást gondjainkra. A petíció nem arra biztatja a kormányt, hogy soha meg nem mászott hegycsúcsra kapaszkodjon föl, csak annyit kérünk, méltóztasson fölfáradni arra a dombtetőre, ahol két esztendővel ezelőtt mindannyian együtt járhattunk közölte. Épp ezért indították el a Nemzeti Petíciót. A másik ok az, hogy úgy érezték, fogalmazott, hogy most talán már elég erősek ahhoz, hogy ne csak elindítsák, hanem sikerre is vigyék azt: "Nem mond igazat, aki azt állítja, hogy a nemzeti petícióban foglalt kérések megvalósítása adóemelésekkel járna együtt" jelentette ki Orbán Viktor.
Majd végezetül újfent elhangzott, a választók az EU parlamenti szavazáskor nem az Unióról, hanem saját személyes sorsukról szavaznak majd.
Sej a mi lobogókat
Orbán Viktor Húsvét közeledtével még kinyilatkoztatta, közéletileg is hinnünk kell a feltámadásban: Ha valaki, hát mi tudjuk szögezte le a közéletben Nagypéntek nélkül nincs Húsvét.
A polgári majális valahol itt véget is ért, a közösen elénekelt Himnusz hangjai után jöhetett az aláírásgyűjtés. Hosszú sorok kígyóztak a petíciók előtt. Oldalt szerény a polgárbúcsú, csupán kitűzőkből nagy a felhozatal: a ponyvások jobbára egy-két irredenta szakirodalomra, hanghordozókra szakosodtak.
Hiánycikk viszont a Viktoros jelvény, egy nyugdíjas nénike is mellettem panaszolta: az Én miniszterelnököm kitűzőre hiába vágyott. Keresgettünk neki valami mást, ám egyedül egy Viktoros portrét találunk, a miniszterelnök azon is egy kitárt szárnyú lúd mögött áll. Az eladó sem érti a szimbólumot. Tán Szent Mártonra gondolhatott az alkotó...
Fotó: Horváth F. Balázs
