A köztereinkről kiselejtezett, vagy éppen még kirakásra váró műalkotások után
kutatva először Szombathely elfekvőjében, Városgazdálkodási KFT raktárában
kutakodunk. Szemeteskukák, közlekedési táblák között lavírozunk. Viszonylagos
tisztaság és rend.
A csarnok hátsó szegletében egy kupacba gyűjtik a múlt kiselejtezett monumentumait,
az ideológiailag elavult művészeti közvagyont. Meg-megállunk, emitt a szovjet hősi
emlékműről eltávolított hatalmas ötágú csillag, amott Lenin, oldalt pedig Kun
Béla. Közelében a megtervezett, elkészített, ám a Fő térre ki nem kerülő főtéri
szökőkút erotikus táncoló-párja. Kit ezért, kit azért, persze legtöbbjüket
politikai okok miatt tették lapátra.
Akik a rendszerváltás óta nem találják helyüket
Középen szürkén fekszik Lenin, bronzba öntve. Lehet vagy öt méter. Fittyet
hányva térnek és időnek, tüzes tekintettel a plafont pásztázza. Vár. Jobb kezében
jellegzetes attribútumát, sapkáját szorongatja. A munkásmozgalom leamortizált
vezérét vastagon belepte már a por. Valaha a város frekventált terén, az SZTK előtt
állt, mígnem a rendszerváltás egyik reggelén, 1989. március 15-én az Éhen Gyula
Kör aktivistái tiltakozásul letakarták. Szobordöntésre nem került sor, pár nappal
később, sötétedés után jöttek a városgazdálkodás dolgozói, akik kicsomagolták
és elszállították.
Kisfaludi Strobl Zsigmondnak ez a második Leninje
Szombathely bronz Leninje Zala megye híres szülötte, Kisfaludi Strobl Zsigmond
műve. Nem kis érték. A szobrászművésznek, akinek egyebek között a gellérthegyi
Felszabadulási Emlékművet is köszönhetjük, ez a második Leninje, testvére valahol
Kecskeméten (talán egy hasonló raktárban) pihen. (Kisfaludi még az átkosban
lejegyzett önéletírásában egy helyen azt fájlalta, hogy a politikailag
kompromittált témájú, nemzeti propagandát sugárzó műveit 1945-ben
megsemmisítették, ahelyett, hogy egy raktárba helyezték volna el őket
)
Mesélik, állítólag egy német pár éve megvette volna (tán kerti törpének),
azonban akkor a város nem adta. Lenin maradt hát, és maradni fog, beönteni ugyanis nem
lehet, mivel műalkotás. Közterületre azonban senki sem gondolja visszaállítani,
pedig, valljuk be őszintén, egy körforgalom közepén például remekül mutatna
Az ifjonc Kun Béla mellszobra is itt piheg
A tanácsköztársaság hőse arcról nehezen azonosítható be, a számunkra
ismeretlen művész ugyanis kicsinyke Hitler-bajusszal, suhanc munkásként ábrázolta.
Az ifjonc Kun Béla Szombathely egykori KISZ lakótelepén állt.
Vas megye híres szobrásza, Rumi Rajki István katonái a raktár legszélén
fekszenek. A vassal megerősített, mész-beton keverékéből készült alkotás azon
kevés szobrok egyike, amelyek nem ideológiai alapon kerültek ide. A négy kardra
(szigorúan 14 év felettieknek ajánlva, a kard ugyanis erősen fallikus) támaszkodó
meztelen izomkolosszus hajdan a csendőrség, ma a rendőrkapitányság előtt állt.
Állítólag sokan nem szerették, bárhogy is, a csendőrség egy karhatalmi szervezet
volt, ahová önszántából nem szívesen járt az ember. Képzelhetjük, amint a
bejáratra vigyázó négy zord, izmos, kockafejű alak, hatalmas szerszámokkal ott
figyelt. Hát
Harcos fej nélkül, törött karddal
Az ötvenes-hatvanas években aztán Rumi Rajki István kompozícióját
leszedték, majd a Csónakázó-tóhoz vitték, ott állították fel. A mész-beton
anyagú szoboregyüttes azonban nehezen állta az időjárás viszontagságait. Az egyik
harcos elvesztette fejét, a kardok letöredeztek. A szobrot balesetveszélyessé
nyilvánították, a katonák így kerültek az elfekvőbe.
Arrébb az egykori Vas Megyei Tanács homlokzatát díszítő szocialista címer. Másutt
Orlay-Fürst Károly emléktáblája, rajta domborműves arcképe. A felirat tanúsága
szerint a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosának táblája nem sokáig állhatott
eredeti helyén, hiszen 1987 október 16-án avatták fel. A kereskedelmi
szakközépiskola bejáratánál ma az iskola márvány névtáblája áll.
A rendszerváltás után a Szombathelyen kiselejtezett szobrok egyébként először egy másik telepre kerültek, ám ott az őrzésük nem volt megoldott. Egyik szoborból a besurranók például lefűrészeltek egy darabkát. Jó pénz a nemesfém, sokan mit nem adnának például a Leninért vagy az oszlopnak nekitámasztott vörös csillagért...
Profán Szentháromság és a pucér-kacér cupido
Blaskó János zsennyei szobrászművész fuvolázó Faunja egy gipszből
kiöntött szocreál címer fölött kapálódzik. Helyes kis pucér-kacér cupido. A
raktár legfrissebb hozománya, pár hónapja egyenesen a művész műterméből jött,
és egyből a szocializmus relikviái között landolt. A sarokban pihen a nagyszabású
szökőkút-terv másik szobra is, a nagy vihart kavaró táncoló pár.
A kompozíció ötlete még az elmúlt önkormányzati ciklus véghajrájában fogant,
amikor épp a szombathelyi Fő tér rekonstrukciója volt napirenden. A szobrok akkoriban
sokakat megbotránkoztattak, többen a tér szellemiségéhez méltatlannak, túl
eviláginak éreztek. Szemügyre véve a buja párocskát, bár bájosak és szépek, a
Profán Szentháromság néven elhíresült szoborról leginkább a Káma Szutra
valamelyik pozitúrája villan be.
De hova tűnt a Claudius Szálló elé tervezett Fogathajtó?
A szobor a Képzőművészeti Egyetem elismert művész-tanárának,
Körössényi Tamásnak az alkotása, csak épp a rendszerváltás zűrzavarába
miatt sohasem került a helyére. Az elképzelések szerint a szobor a Claudius szálló
előtt tudatosította volna bennünk Savaria múltját.
Történetéhez tartozik, hogy 1978-ban az épülő városháza előtti térre
szoborpályázatot írtak ki, s bár a római harcos látványterve elnyerte a vezetés
tetszését, végül a mestert a Szombathelyi polgárok szoborcsoport elkészítésére
kérték fel. A döntéshozók a fogathajtó emlékétől sem tudtak szabadulni, és
mégis megrendelték. A harcos kocsijával 1993. júniusában meg is érkezett
Szombathelyre, de az új vezetés soknak találta a szobor felállításhoz szükséges
tereprendezés költségét. Így hát a Fogatható a raktárba került, azt hittük, ma
is ott van, de terepszemlénk során hiába kerestük.
A Városgazdálkodási KFT egyik raktárosa állítja, a Fogathajtót pár éve a Savaria Legiósok vitték el, és a bigán (kétlovas római harci kocsi) vonuló harcos a Savaria Karnevál egyik díszleteleme lett.
Csak kerestük és kerestük
Gondoltuk, most, hogy a Claudius szállót felújítják, hátha eszébe jutott
valakinek, hogy a milliókat érő műalkotást is rehabilitálják. Még talán meg is
lehetett volna egyezni a szálló felújítóival az ügyben. De nem
A legiósokon is hiába keressük a szobrot, cáfolják a karneváli debütálásról
szóló híresztelést. Közben olyan információkat kapunk, hogy a szobrot a benne
lévő bronz hasznosítása végett beöntötték. A város kulturális ügyekért
felelős alpolgármestere, Feiszt György végül utánanéz, és megoldja a rejtélyt.
Szoborból akartak érméket meg fegyvereket önteni?
A Savaria Szakközépiskola tanműhelyében akadunk a szobor nyomára, ahol a
raktár mélyéről a kedvünkért az udvaron felállítják a szobrot. A biga ugyan
széttöredezett, de a szekéren kívül a fogathajtónak mindene megvan. Még réz
palástja is, csak az valahol a raktár mélyén pihen. Látszik, a kezét
lefűrészelték. Mesélik, a fogathajtó jó öt éve lehet már itt. Valóban,
állítják többen is, a legió hozta a Szakközépiskolába, hogy a szoborból majd
érméket meg fegyvereket öntsenek ki maguknak. A hajtót állítólag az iskola akkori
vezetője mentette meg az utolsó pillanatban, úgy, hogy a legiónak szerzett valahonnan
máshonnan bronzot. Közben kiderült, a művész beleegyezése nélkül nem is szabadott
volna csak úgy beolvasztani.
Így maradt meg a fogathajtó, ami aztán egy darabig a tanműhely udvarán állt. A
közelben élő kölykök, mesélik, gyakorta viccet űztek vele, például többször
felöltöztették. Végül raktárra került, félve attól, hátha valakinek eszébe jut
újra feldarabolni, és fémhulladékként értékesíteni.
Annyi biztos, a Fogathajtó, persze ez is ízlés dolga, jobb sorsra érdemes. Elég csak a rendszerváltás óta felállított köztéri szobrainkat megidézni, szerintünk például az SZTK előtt vonagló giccsgyanús komplexum semmivel sem érdemel több koszorút