Lám, Szombathelyen is követjük a trendet. A város politikusai úgy gondolták, hogy össztüzet kell indítaniuk a megyei lap újságírójára, mert le merte írni: neki nem tetszett a Savaria Karnevál egyik rendezvénye.
Ölbei Lívia, a Vas Népe kultúrával foglalkozó újságírónője elvégezte munkáját: tudósított az önkormányzat szervezte Savaria Karnevál eseményeiről. A történelmi játékkal kapcsolatos, konszolidált hangnemben megfogalmazott észrevételeivel azonban többeket megbántott. Hogy joggal-e vagy sem, az természetesen nézőpont kérdése. (Csak megjegyezném, én még olyannal nem találkoztam, aki ne azt mondta volna a produkcióra, hogy gyengébb volt, mint a tavalyi. Szerk ) Mindenki számára a saját gyermeke a legszebb, így az érintetteket érthető módon bántja a kritika. Hogy szóvá teszi-e, az már ízlés dolga.
Más a helyzet, ha a politika szól hozzá egy újságban megjelent művészetkritikához. Az ember ilyenkor kínosan feszeng s a már-már homályba vesző múlt keserű emlékei kísértik.
Sági József országgyűlési képviselő a Vas Népében, Bukits Miklós önkormányzati képviselő pedig a Savaria Fórumban - ahogy ezt olvasói levelükkel egyértelművé tették - politikusi minőségükben kifogásolták Ölbei írását.
Sági József jó érzékkel vette észre, mennyire ingoványos területre téved, amikor a magánember vagy politikus klasszikus szerepzavarral birkózva egy munkáját végző kritikus szavait sérelmezi. Ezt jelzi, hogy ő legalább - vitathatatlan tisztességgel - elismeri: az újságírónő azt tette, ami "a dolga, sőt a kötelessége". Az a logikai bukfenc azonban, amellyel a megjelent kritika alapján arra a következtetésre jut, hogy a város hírnevének öregbítésében éppen a megyei napilap a legfőbb ellenfél, tökéletesen megfelel a magyar közéletben meghonosodott, pártoktól függetlenül, a politika valamennyi színterén jelentkező gondolkodásmód irracionalitásának.
Bukits Miklós már kevésbé tapintatos. Némi propagandisztikus öndicséretet követően (...általános kérés volt a szombathelyiek részéről a választások idején, hogy igyekezzen a városvezetés minél több érdekes programot szervezni...Úgy érzem, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt ezen a területen is - még ha igaz is, mindennek megállapítását illenék a szombathelyiekre hagyni) laza mixerként kever újabb politikai ízeket koktéljába. Ölbei kritikájáról egy liberális napilap, a Magyar Hírlapnak A vélemény szabad című rovatára sikerül asszociálnia, amely tettét nyilván a legnagyobb elismeréssel fogadták volna annak idején a szabad asszociációt zászlajukra tűző párizsi avantgárd művészet képviselői.
Kiderül aztán, hogy e szabadságból egyenesen következik a fanyalgás. Az eddigiekből ébredő várakozással ellentétben azonban azt a következtetést már nem kockáztatja meg a képviselői levél, hogy ha tehát fel akarjuk szabadítani az alattvalót a fanyalgás keserű léthelyzetéből, akkor elég csupán megfosztani szabadságától. Pedig egy ilyen, politikusi erőpozícióból érkező hozzászólás éppen ezt teszi.
A liberális gondolkodás mellett a fanyalgás másik forrása szerinte annak tárgyában keresendő, hiszen a fanyalgók általában azon fanyalognak, aminek köze van a politikai jobboldalhoz. Attól tartok, a képviselői levél alapján egy ez nem értelmezhető másként, mint az eddig mindenhol pártsemlegesnek mondott Savaria Karnevál politikai célú kisajátítására tett kísérletnek.
Nem folyt vér, nem halt meg senki. Hallgat a szakma is, ám ez a csönd nem a kiállás csöndje. Csak a közelgő választási szelek nyögetik a fákat.
Barták Balázs
