A Bonobo zenekar friss albumáról (aminek a címe magyarul Migráció, úristen!) származik ez a dal, amiben a korábban Chet Fakerként ismert Nick Murphy énekel. Na de nem is ez a legszebb ebben, már már ez is épp eléggé izgalomba hozó.
Az igazán felvillanyozó a hozzá készült videó Oscar Hudson rendezésében, amiben ugyanaz a szoba kapcsolódik önmagához folyamatosan, végtelenítve, miközben annak lakóján egyre inkább úrrá lesz a bezártságérzet. Mindezt pedig úgy mutatja be a rendező, ahogy korábban még senki, és ugyan az egész képsor végtére is egyetlen elhatalmasodó metafora, biztosak vagyunk benne, hogy mindenkiben meg fog rezdülni az ismerősség érzése, aki valaha is ágyhoz volt kötve, vagy bármi egyéb okból a négy fal közé kényszerült hosszabb időre. Zseniális vizuál: