Ma Szombathelyen minden tizedik gyermek veszélyeztetett. Olyan körülmények között nő fel, vagy a szülőktől olyan káros mintákat sajátít el, amelyek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolják, akadályozzák. A problémák javarészt anyagi eredetűek. A szegénység koldusbotra juttat, a gazdagság viszont könnyen a csellengők közé sodor.
Ok nélkül lázadók, megalázott, sérült gyermekek tömege él közöttünk. Megértjük, segítjük -egyáltalán észrevesszük - őket?
Legalább egy húszast, kajára kell!
A tizenéves, zömök szöszke fiú suli után a jól bejáratott helyére, a fogyasztás helyi fellegvárának parkolójába siet. Itt van az ősz, az esős és hideg délutánok, a munkaruha azonban most is ugyanaz, mint nyáron. Zöld tréning-alsó, hozzá a reklám-póló és a kopottas kapucnis. A mama is eljött, a legkisebb gyerkőccel oldalán egy félreeső helyen, az útpadka szélén kuporog. Némán figyel. "Legalább egy húszast, kajára kell!" - könyörög a kosár felé. A hölgy elfordul, nem néz rá, kezébe veszi táskáját, magához szorítja, aztán zavartan, lassan kiemeli a bukszát. "Nincs apróm, különben is, ha éhes vagy, gyere, veszek neked kenyeret. - javasolja. Zsolt nem vár, rutinosan a következő emberhez lép.
A figyelmeztetés nem sokat ér
Arcról jól ismerjük őket: a parkolók őreit és a bevásárlókra szakosodott kisdiákok körét. Nap mint nap értetlenül szemléljük, kerülgetjük őket: miért állnak itt?
Szombathelyen jelenleg körülbelül húsz-harminc kolduló kölyökről tudnak. "Tehetetlenek vagyunk." - meséli egy családgondozó - "A szociális hálóban mindenki ismeri őket, a rendőrség is tud róluk, de a koldulás tényét nehéz bizonyítani. Szinte lehetetlen tetten érni őket. A figyelmeztetés pedig többnyire nem sokat ér." Az a szülő, aki koldulni engedi, pláne kényszeríti gyermekét, szabálysértést követ el. Súlyosabb esetben, visszaesőknél akár a nevelőintézet is szóba kerülhet. Elvileg, hiszen, a koldulók többnyire rendkívül ügyesek és rutinosak - bár volt már rá példa, hogy a hatóságok emiatt büntettek. Arcról ismerik az összes "árulót", így nehéz rajtakapni őket.
Többen családi vállalkozásban járnak
Akad olyan tízgyermekes család, ahol a nagyobbak mind koldulnak. Mások egyedül, önszorgalomból gyűjtögetnek. Van, aki hazaadja a keresményt, mások saját zsebre dolgoznak. Megesik, hogy a szülő először egy szociális munkástól értesül: gyermeke szabadidejét koldulással tölti. Ha a kölyök magának koldul, a pénzt többnyire vágyott apróságokra, főként nyalánkságokra költi. "Ezek a gyerekek és a szüleik nem igazán látják be, hogy amit tesznek, nem helyes. Rendre megkapjuk: ha a felnőtteknek szabad, nekik miért nem? Kinek ártank vele?" - meséli a gondozó. A szegénység önmagában azonban nem ok a koldulásra, - állítja: a gyerekek szüleinek többsége, bár munkanélküli, el tudna helyezkedni. Majd hozzáteszi: "Volt olyan ügyfelem, aki kijelentette, inkább koldul ő is, meg a gyerek is, de ötven-hatvanezer alatt nem fog munkába állni."
A guberálás is életforma
A gyermek ebbe is hamar beletanul. Ha nem is tisztes kereset, mégis több családnak biztosít megélhetést. A gyermekjóléti szolgálat munkatársai mesélik: a szegénység is viszonylagos, hiszen a guberálók között nem egy ügyfelet csak mobiltelefonon tudnak elérni. Ha a család segélyhez jut, pár napra beköszönt a Kánaán, van sonka, csipsz és kóla. A rezsit azonban már képtelek kifizetni, sokan olyan magas hátralékokat halmoztak fel, amelyeket reménytelen valaha is törleszteni. A kilakoltatás réme Szombathelyen egyelőre még senkit sem fenyeget. "Ezen családok problémái persze elsősorban anyagi jellegűek, legtöbb helyen azonban nem a mindennapi betevő, hanem a család erkölcsi alapja, és a megfelelő életvitel hiányzik" - magyarázzák.
Mikor kerül krízisbe egy gyermek?
A legfőbb okok közt első helyen a rossz anyagi és szociális háttér szerepel. Utána következik a munkanélküliség, az alkoholizmus, a rendezetlen lakhatási viszony, és a helytelen életvitel. Gyakori probléma a szülők iskolázatlansága, vagy fogyatékossága. A gyermekjóléti szolgálatokon regisztrált veszélyeztetett gyerekek szüleinek 70-80 százaléka maga is család nélkül nőtt fel, nagy részük intézeti gondozott volt. Sok a börtönviselt kliens is.
"A veszélyeztetett gyerekek többsége olyan családban él, ahol a jövedelem a létminimumot sem éri el." -mondja egy szakember. Először tehát a szülőkön kell segíteni. Próbálnak számukra munkát keresni, életvezetési tanácsokkal látják el, ha kell, háztartási naplót is vezettetnek velük. A feladat azonban nehéz: "Ritka a befejezett eset" - vallja.
A városban vannak éhező gyerekek is - közli: "Találkoztunk olyan anyával is, aki télen, fűtetlen helyiségben két gyerekét ruhátlanul, napokra étlen-szomjam hagyta. Jellemző, hogy amióta elvették tőle a gyerekeket, az intézetben egyszer sem látogatta meg őket."
A romák nem vernek
"A gyermekek bántalmazása inkább a magyar családokban fordul elő, a romáknál nemigen találkozunk vele." - meséli egy másik szociális munkás. Az esetek kis hányadát olyan látszólag teljesen működőképes családok teszik ki, akik tisztes jólétben élnek. A verésre általában először az iskola vagy az óvoda figyel fel. Ők egyéb esetekben is, ha bajt észlelnek, azonnal értesítik a gyermekjólétet.
Olyan is előfordult már, amikor nem a szülő, hanem a gyerek volt a bántalmazó. Egy helyi kamasznak látszólag mindene megadatott. Édesanyja egyedül nevelte, apjával nem tartották a kapcsolatot. "A srácot az anyja úgy elkényeztette, hogy egy idő után nemhogy fegyelmezni nem merte már, hanem félt is fiától. A gyerek minden dühét és sérelmét az anyján töltötte ki." - meséli a család egykori gondozója.
A gyermeken csattan minden
Jómódú családoknál a csellengés, az iskolakerülés lehet az első tünet, ami jelzi: baj van. "Télen-nyáron a játszótéren vannak. Pénzt kapnak, de nem tudni mire költik, mit esznek vagy isznak. Hiányzik a személyes törődés, érzelmileg alig kapnak valamit." - mondja egy utcai szociális dolgozó. Úgy tapasztalja, egyre több az iskolakerülő, a gyomorbajos, a magatartászavaros és agresszív gyerek. Érthető, ki-ki a maga módján, így próbálja felhívni környezete figyelmét - magyarázza.
