Nagy elhülyülés van, a filmes és a színházi szakmában egyaránt, közös elhülyülés… interjú Lukáts Andorral

Déltájban a Művészetek Házában még nagy a csend, a színművészetisek a városban szünetelnek. Lukáts Andor a helyiek kiskonyhájában buktával a kézben kávét főz. Kínál. Kevés az idő – panaszolja, míg a feketét melegíti – minden percet ki kell használni. A hét elején érkeztek és július 2-án már premier, két hetük van arra, hogy összeálljon az előadás. Az, hogy épp Szombathelyre jöttek – közli – a Művészetek Háza ötlete volt, az itteni szervezők pár éve próbaként lehívták Máté Gábor osztályát, akik nagy sikert arattak. Innen a mostani folytatás. Az osztály, a másodévfolyam kifejezetten nagy, majd kétszer annyian vannak, mint általában a színművészetin szokás, huszonketten, ezért a közös osztályfőnökség Jordán Tamással.

– Ez az előadás kifejezetten Szombathelyre készül, itt és most íródik. Tegnap reggel még úgy érkeztünk a városba, hogy a fejünkön kívül semmit sem hoztunk magunkkal. A helyi könyvtárból köteteket kölcsönöztünk ki. Most ott tartunk, hogy összeállt egy alapnak tekinthető anyag. De használjuk a megyei lapot is, például találtunk egy cikket, amely arról szólt, hogy egy „rendes” polgár feljelentette a cigányokat, amiért azok ahelyett hogy fát ültetnének, kivágják azokat. Ebből született egy jelenet.
– Időközben az előadás eredetileg megadott címe: „Vas utca Vas megyében” is megváltozott.
– Ezt eredetileg is csak munkacímnek gondoltuk ki, időközben azonban megtaláltuk az igazit: a Sorskiállítást.

Hogy is megy ez az össznépi elhülyülés és eltompulás?!

– Emberek, mint tárgyak egy tárlaton, a kirakatban? Erről szól majd a darab?
– Életekről és történetekről. Azonban nem lesz darab. Próbálunk olyan szituációkat keresni, amelyben az ember kibillen az amúgy sem biztos egyensúlyából. Lesz egy repríz bohócpárosunk is, akik arra nézve adnak majd mintákat, miként is zajlanak a közöttünk a konfliktusok. Ám arra is gondoltunk, hogy azt is ábrázolhatnánk, milyen, ha egyáltalán nincs konfliktus? Olyan helyzeteket ábrázolni, ahol a problémákat sikerül kikerülni. Ezt roppant nehéz megvalósítani. A konfliktus teljes hiánya valami abnormális...

– Maga az unalom…
– Még annál is szörnyűbb, hiszen maga az unalom is egy konfliktushelyzet. Tán épp ezért, ha nincs valódi konfliktushelyzet, mesterségesen teremtünk magunknak olyan világot, amibe egy kis izgalmat csöpögtetünk. Az emberek munka és ünnepnapokon családostul rohannak az áruházakba, sétálgatnak. Ott érzik jól magukat, az az érzésük, hogy minden az övék lehet. Ez az érzés feltölti a lelküket.
Na ez az, amit én abnormálisnak nevezek. Azt hiszem a pénzzel még a konfliktus-mentesség is elérhető. Nem gondolkodni, nem idegeskedni, nem lelkizni, csupán enni és fogyasztani. Ezt plántálják belénk a multik. Valahogy szeretnénk, ha erről is szólna az előadás: hogy is megy ez az össznépi elhülyülés, eltompulás…

– Lesz díszlet vagy jelmez?
– Szinte semmi. Veszünk egy tyúkot, mert egy jelenetben levest főzünk belőle, és bevásárolunk pár műanyag edényt is. A közönség helyszínről-helyszínre, a pincétől a szalonig vándorol majd, ahol különböző jelenetek, a lépcsőházban pedig élő szobrok várják.
Ezek a tervek. Hogy ez mennyire érdekli a mi közönségünket, az majd elválik. A magam részéről nem akarok olcsón szórakoztatni, sokkal inkább elgondolkodtatni.

„…valami helyi prominens politikusnak pedig a legjobb haverja épp egy színész, máris ő lesz az igazgató…”

– Minden megmozdulás, ami a színház Szombathelyen, különleges ünnep. Sokan a városban azonban, évtizedek óta saját színházról és társulatról álmodoznak, most legutóbb épp egy kamaraszínház ötlete merült fel: Ön szerint érdemes ma Magyarországon még egy színházat alapítani? És ha igen, milyet?

– Olyant, amit az önkormányzat el tud tartani. A tendencia az, hogy az állam a kultúra finanszírozásából egyre jobban kiszáll. Ahonnét pedig legelőször elveszik a pénzt, az a színház. Ilyen körülmények között csak akkor szabad bármit létrehozni, ha a város teljes mértékben fel tudja azt vállalni.
Ha igen, meg kell nézni, mit is. Mert sok vacak színházunk van, jó viszont nagyon kevés, azok is főként alternatív műhelyek.

Amíg hatalmi és nem szakmai kérdés az, hogy ki egy színház igazgatója, addig minden reménytelen. Ma Magyarországon színházat csinálni életveszélyes. Tegyük fel, alapítanának egy jó színházat Szombathelyen, aztán jönne egy másik garnitúra, valami helyi prominens politikusnak pedig a legjobb haverja épp egy színész, máris ő lesz az igazgató…

Én egy alternatív, tehetséges társulatnak adnék helyet, az már valami. Még egy olyant létrehozni, mint a többi? Minek?

Nagy elhülyülés van, filmes és színházi szakmában egyaránt, közös elhülyülés

– A jövő évadtól már nem lesz tagja a Katona József Színháznak. Miért? Jobb ajánlatot kapott?
– Otthagytam, az okokról azonban nem szívesen beszélnék. Nincs máshol helyem, az időm nagy részét most az osztályommal szeretném tölteni. Amúgy rendezek egy-két helyen. Ha kapok valami jó ajánlatot, jó szerepet jó rendezőtől, akkor biztos elvállalom, de nem akarok magammal megalkudni, olyan szerepet elvállalni, amivel nem értek egyet.

– és a filmezés?
– Írom a könyveimet. Van egy aláírt szerződésem, talán az egyik legmegbízhatóbb hazai producerrel, a nevét azonban nem árulhatom el. Ha ez megvalósul, ez egy többéves munka lesz. Ezt én írom, és én is rendezem.

– Szereplőként láthatjuk még filmben?
– Évek óta nem filmeztem már. Igaz, most a Sorstalanságban pár jelenetben feltűnök majd. Nem hívtak, de nem is hiányzik. Nincsenek olyan filmek, amik izgatnának. Rengeteg filmet forgattam, rengeteg szerepet eljátszottam, és alig volt pár, aminek igazán volt értelme.

– Azért ott volt Gothár Péter Tiszta Amerikája, Xantus János Eszkimó asszony fázik című mozija…
– Ezekre még jó szívvel emlékszem vissza. Azonban ilyen filmek már nincsenek, csak a gagyi van. Ma már ezekkel a rendezőkkel sem lehet dolgozni. Nagy általános elhülyülés van, a filmes és színházi szakmában egyaránt, közös elhülyülés, nagyon nagy elhülyülés… és most folytatnom kell a munkát…

A beszélgetés itt véget ér, a teraszon a lépcsőkön már gyülekeznek rövidnadrágos srácok és csajok, várják a tanár urat, kezdődhet a következő felvonás, a délutáni próba…