A Millenniumi Országjáró önismeretre tanít. Segítségével tíz-, sőt százezreket spórolhatnak meg mindazok, akik nem rajonganak feltétlen odaadással e csupa-mosoly magazinért. Ugyanis csak szakavatott pszichoanalitikus tárhatná fel a személyiség azon rejtett összetevőit, amelyekkel a Millenniumi Országjáró Levelesládája egy csapásra és ingyen szembesít.
Csak elvtárs kifogásol
L. Zoltán szókratészi elmeéllel ad igazat a lapot kifogásolóknak, akikről persze rögtön kiderül - még ha eddig nem is lett volna világos a számukra -, hogy egytől-egyig elvtársak. L. szerint jobb is, ha lemondják az Országjárót, mert ha megkapják, "saját maguk kényszerülnek megítélni, mi a jó és mi a rossz ebben a hazában."
Az elfogulatlan Országjáróból megtudható tehát, mi jó s mi rossz. Ha meg nem talál benne az ember semmi rosszat, az ugye azt jelenti, hogy minden jó. Mellesleg a lapot - így a levélíró - szabad "akár fidibusznak vagy egyéb célra használni, papírgyűjtő gyerekeknek adni, vagy akár a kukába dobni ..." A közpénzzel együtt.
Analitikus következtetés I.: ha nem tetszik az Országjáró, úgy olyan elvtárs vagy, aki képtelen és nem is akar különbséget tenni jó és rossz között.
Globális angolba bújtatott alapvetés
A. K. Kálmán meglátogatta gyermekeit és unokáit Montreálban. Barátai majdnem összevesztek azon, ki olvashassa előbb a magával vitt Millenniumi magazint. Jópofa jelenet lehetett. Add má ide, én ide, én fogtam meg először.
Heves dulakodás közben az embert érhetik olyan sokkok, melyek hatására akár anyanyelvét is elfelejtheti. A pszichoanalízis jól ismeri ezt a jelenséget.
Valami hasonló történhetett A. K. Kálmánnal is. Máskülönben mi a fészkes fenének írta volna levelét angolul. Ha valaki hosszabb ideje él az óceán túlsó felén, természetes, hogy az írás problémát jelent a számára. A chicagói levélíró, H. G. Erzsébet tehát érthető okokból szól hozzánk angolul. (Az persze e levél esetében is érthetetlen, miért közlik a szöveg eredetijét.) A. K. azonban vélhetőleg még képes gondolatatit magyarul papírra vetni.
Az Országjáró érdekes módon a Montreálba utazó nagyapa levelének csupán utószavát közli a globalitás nyelvén. Annak utolsó mondatát ("Not true whatever they are saying.") ráadásul magyarul meg sem adja. A szerkesztő épp e mondat mögé helyezi D. Imre, a Levelesláda írásainak hitelét megkérdőjelező levélrészletét. A. K. lefordítatlan mondata azonban hiteltelenít minden kritikát. Meg azokat is, akik berzenkednek a PR-szirup Országjáró ellen.
Analitikus következtetés II.: ha nem tetszik az Országjáró, úgy mondhatsz bármit, úgy sem igaz.
A remény jegyében
P. Rita levele tiszta beszéd. Készen kínálja az önismereti belátásokat.
Analitikus következtetés III.: ha nem tetszik az Országjáró, úgy "szűk látókörű, önző, örök elégedetlen ember" vagy, akiből az előző rendszer kioltotta a szép iránti fogékonyságot.
Kétségbeesésre azonban semmi ok: ha megtanulod szeretni az Országjárót, fogékonnyá válsz a szépre, s ha fogékonnyá válsz a szépre, akkor majd megtanulod szeretni az Országjárót is.
Olcsó és hatékony megoldás a tudattalan feltárására. Olvassa a Levelesládát!
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu