A zsibvásárnak Szombathelyen vasárnaponként a Vásárcsarnok ad helyet. Már jóval pirkadat előtt elkel minden árushely, sok vásárló forgolódik éjjel álmában, le ne késsen valami alkalmi vételről. Hét órára már hömpölyög a tömeg, kacatok, gyűjtemények, apró kincsek cserélnek gazdát. Akik rendszeresen kijárnak a zsibire, azok nem is titkolják: a vadászat öröméért teszik. Soha nem lehet tudni, hol bukkan fel valami érdekesség, romos padlásról kidobott fillérekért árult kuriózum. Beszerezhető itt használt számítógép, hi-fi torony, olcsó mobiltelefon, Kinder-figura, könyv, bélyeg, kisebb bútor, csecsebecsék és ruhaneműk. A használtcikkek vonzzák a barkácsoló kedvűeket is, hiszen néhány száz forintos hibás készülékből gyakran összehozható egy teljes értékű ketyere.
December első vasárnapján árusok és vásárlók is hoppon maradtak, mivel az ajtóra kifüggesztett hirdetmény szerint az év utolsó hónapjában egyáltalán nem lesz zsibi, helyette a hivatásos kereskedők pakolhatnak ki. Tóth Imre, a Vásárcsarnok igazgatója lapunknak elmondta, hogy évek óta bevett gyakorlatról van szó, amit egyébként Önkormányzati Rendelet szabályoz. Ez kimondja, hogy decemberben nem lehet használtcikk vásárt tartani. A rendelet a lomoktól kívánja megkímélni a karácsonyi vásárlásra készülőket, azonban a jó szándék nem arat osztatlan sikert.
A 11 éves Kovács Nándor édesanyjával és egy megpúpozott táskával érkezett hajnalban Kőszegről a megyeszékhelyre, hogy féltett játékait és újsággyűjteményét, valamint néhány régi porcelánbabát eladva pénzt gyűjtsön a karácsonyi meglepetésre, egy használt CD-meghajtóra. Az elkeseredett kisfiút édesanyja próbálta vigasztalni, aki egyébként lelki-ismeretfurdalást is érez, hiszen ő javasolta, hogy decemberben próbálják meg eladni az összegyűjtött tárgyakat, mivel akkor nagyobb a kereslet. Nándi karácsonyfája alól minden bizonnyal hiányozni fog a hőn áhított számítógépes kiegészítő, mivel a használtan is 5-6 ezer forintba kerülő eszköz már nem fér bele a család költségvetésébe. De ha már egyszer Szombathelyre utaztak tettek egy kört a zsibi helyére kipakolt néhány kereskedő között, és ismételten megállapíthatták, hogy a más napokon is megtekinthető kínálat sajnos még mindig nem az ő pénztárcájuknak való. Tolakodniuk viszont még a nagy táskával sem kellett, mivel a kevés árus számbeli fölényben volt a vásárlókkal szemben.
Beszélgetésünkbe váratlanul és rövid ideig egy középkorú nő kapcsolódott be egyik kezében ruhákkal és karácsonyi díszekkel tömött táskával, másik kezében kislányával.
- Nagyon helyes, hogy nem engedik ide azokat a koszos kacatokat -jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd mielőtt bárki megszólalhatott volna már tova is robogott. Hamarosan egy Audi ablaka mögött villant meg hibátlan fogsora, majd beleveszett a vasárnapi ködbe.
Nándi édesanyja szomorúan jegyezte meg, hogy ők is szívesebben vásárolnának mindenből újat, de ezt nem tehetik meg. A karácsony pedig a szeretetről szól és nem arról, kinek drágább az ajándéka, így egy használt, de hasznos aprósággal is lehet nagy örömet szerezni.
A kereskedők között is akadnak olyanok, akik sajnálják a zsibvásár elmaradását.
- A zsibi sok embert vonz és nem igaz, hogy csak a szegényebb rétegből. Hétről-hétre rendszeresen kijár ide cégvezető, önkormányzati képviselő, üzletember ugyanúgy, mint tanár, szakmunkás, vagy diák. A zsibi talán az egyetlen hely ebben a városban, ami rendszeres találkahelyül szolgál a régi ismerősöknek. Egy tízperces beszélgetés vásárlás közben és a vasárnapi ebéd előtt az ismerősökkel, hol van erre máshol lehetőség? Ráadásul a tömeg nekünk kereskedőknek is jó. A nagy számok törvénye alapján jó eséllyel számíthatunk vevőre, nem úgy, mint most -mutat körbe a kongó Vásárcsarnokon az egyik ruhaárus. - Nagyon remélem, hogy a jövő hét már jobb lesz, ma még semmit nem adtam el. Talán az is megoldás lehetne, ha a külső fedetlen részen ilyenkor is engedélyeznék a zsibárusítást.