Közgyűlés Mikulással - orrvérzésig

A hosszú, fehér szakállához szép parázs szemeket viselő Mikulás néni csengő szopránjával köszönthette a testületet, s a polgármesternek jókora flaskát, a mezei városatyáknak, szaloncukrot adott.

Pedig az első két pont gyors lezavarása kelthetett illúziókat. Némiképp szórakoztató csak az volt, mikor - az idei költségvetés harmadik negyedévi helyzetéről szóló beszámoló kapcsán - Balogh József a polgármesteri hivatal tájékoztatását kérte arról, hogyan, s mire használták fel az úgynevezett képviselői keret 1-1 millkóját, s a válaszból kiderült, hogy pl. a ciklus elején beígért "központi játszótér" kialakításával megdobott vállalkozó nem tudta időben bemutatni az EU-s szabványnak is megfelelő minőségi tanúsítványokat. (Ne legyünk rosszmájúak, ne kezdjük el kutatni, ki az illető, és milyen szálak fűzik a központi játszótér ötletgazdáihoz - elég vicces az is, hogy a központi játszótér a tervek szerint a város szélén lesz majd.) A polgármester végül úgy döntött, nem ad szót többet a szakmai oldalnak, hogy - figyelem, idézet! - ne provokálják a testületet...

A kisgazdák női Mikulása
Közben Danka Lajos országgyűlési képviselő engedélyt kért, hogy a Mikulás bejöhessen (NEM vicc!), és apró ajándékokkal kedveskedhessen a képviselőknek. Mondani sem kell, hogy nem tagadták meg az engedélyt, így a hosszú, fehér szakállához szép parázs szemeket viselő Mikulás néni csengő szopránjával köszönthette a testületet, s a polgármesternek jókora flaskát átadva, a mezei városatyáknak szaloncukrot osztogatva egy kis derűt lophatott az áldozatos munkába.

Élményfürdő az aluljáróban, avagy a koncepciózus költségvetés ára
A jövő évi költségvetési koncepció tárgyalásakor mégis kitört a szokásos közgyűlési közgyűlölködés. Horváth Zsolt az előterjesztést koncepcionális elemekkel dúsított helyzetértékelésnek nevezte, amiből három lépésben lesz jövőre városi költségvetés, az ellenzéknek azonban egész más volt a véleménye. Wagner András szerint 30 évvel ezelőtt divatos lózungok vannak leírva (azt idézte is, hogy "a dinamikus fejlődés alapjait" fektették le benne), Csermelyi András azonban cáfolta ezt, mer' szerinte 30 évvel ezelőtt már nem lehetett milliárdos - emlékeztetőül: egy milliárd, az ezerszer egy millió! - hiánnyal tervezni meg egy éves költségvetést... Németh Kálmán arra figyelmeztette a testületet, hogy a működési oldal feszültségeit nem kezeli a koncepció, az intézményhálózat érintő intézkedések elmaradása miatt pedig ezeket a kiadásokat saját forrásból nem tudja kezelni a város. Szücs Gábor a költségvetési egyensúly érdekében javasolta, hogy már most mérjék fel, milyen hatása lesz annak - például -, ha városüzemeltetésre csak a tavalyi ráfordítás inflációval növelt összegét költik, vagy még azt sem, illetve, ha többet - e nélkül ugyanis a következő lépésben (a tv első olvasatánál) borulhat az egyensúly. Csinger Péter nem vitatta a Termálfürdő, a park- és játszótér-rekonstrukció fontosságát, de három további, döntő fontosságú kérdést kívánt beépíteni a koncepcióba. Úgymint: az út-híd fenntartásra szánt összeg nagyságrenddel nagyobb támogatását, a közműépítésre adható támogatás költségvetési megjelenítését, valamint a csapadékvíz elvezetésének megoldását. (Csinger képviselő szerint nem volna szerencsés, ha az élményfürdő továbbra is a Zanati úti aluljáróban valósulna meg, de hát a szükséges százmilliók helyett a koncepció mindössze 18 milliót tervez a csapadékvíz elvezetésére.). A Termálfürdő átépítésével kapcsolatban Csermelyi András meg is kockáztatta, hogy talán nem kéne pályázni. Hisz nincs felmérve, végiggondolva, mennyit bukhat vagy nyerhet rajt' a város, ezzel azonban kiszabadította azt a jó kis aktuál -politikai szellemet a palackból. A polgármester szerint az ellenzék egy elfogadott pályázat után a médián keresztül üzenget, jelezvén, hogy megosztott ebben a kérdésben a város, és ezzel rontja s Széchenyi-terv kurátorai előtt a pályázat esélyeit, különben sem a ktv- koncepció vitájában, s nem a nyilvánosság előtt kell ezt megtárgyalni. Németh Kálmán - aki valóban nem szokott költségvetési vitában aktuál- politizálni - kikérte magának, hogy Szabó Gábor "politikai gyermekbetegségnek" nevezze a koncepciót illető szakmai érveit és kritikáját, és Wagner András sem tűrte szó nélkül az előző érára tett megjegyzéseket.

Vox populi és vis maior
Ekkor megszólalt a nép szava. Egy idős asszony a koncepció tárgyalása és megszavazása közti lélegzetvételt kihasználva megpróbálta tolmácsolni a buszközlekedésre vonatkozó népakaratot, noha ennek nem sok köze volt a szóban forgó témához. A polgármester azonban "tekintettel a hölgy elkeseredettségére" úgy döntött, hogy feloldja az SZMSZ előírásait, és a megfelelő napirendi ponthoz érve szót ad neki, bár nem jelentette be 24 órával előbb, írásban felszólalási szándékát. Ekkor 12 óra 45 perc volt, és legkevésbé a hölgy sejthette, hogy csak este tíz körül tárgyalják majd a "volános" előterjesztést - így aztán nem csoda, hogy végül is nem várta ki szegény ezt az időpontot, noha beígérték neki, hogy utána a polgármesteri Audival szállítják haza.

A képviselő magánya és a főiskola szent ügye
Magára maradt Horváth Zsolt, aki "bájos, de meggondolatlan" előterjesztésnek nevezte a Berzsenyi Dániel Főiskola támogatásáról szóló többéves együttműködési tervezetet. A pénzügyi bizottság elnöke úgy látta, a tervezetben a főiskola semmi számon kérhetőt nem garantál, így támogatása az önkormányzat számára nem kifizetődő. Szerinte a "széles spektrumú intézmény" nem ajánl fel a városnak semmilyen tudományos támogatást a pénzbeliért cserébe, azt pedig egyelőre nem lehet tudni, hogy a főiskola egyetemmé válása a fenntartónak egyáltalán szándékában áll-e. Nehezményezte azt is, hogy sem az oktatási bizottság, sem a hivatal oktatási osztályának szakemberei nem vettek részt az előkészítésben. (Minthogy a középtávú együttműködés során mintegy 300 millió forinttal járulna hozzá az önkormányzat az egykori tanárképző fejlesztéséhez, a derék pénzügyes aggályai - ha esetleg megalapozatlanok is - semmiképp sem érthetetlenek.) A testület mégis feledte pártpolitikai szempontjait, s egy emberként támadt rá az akadékoskodóra. Wagner András és László Győző "szent ügynek" nevezte a főiskola ügyét, Ipkovich György is kijelentette, hogy ünnepélyes aktusra számított, mert a támogatás ez esetben "nem pénzügyi kérdés elsősorban". Kövesdi Zoltán a főiskola "szellemi tőkéjét" emlegette, s csak Vígh Gábor állt ki frakciótársa mellett - a maga óvatos módján "az önkormányzat vállalásait" kívánta konkrétabbá tenni, s végül tartózkodott a szavazástól. Horváth Zsolt tehát egyedül szavazott nemmel - neki ezt diktálta a képviselői esküje. A gond csak az, hogy szokás szerint most sem számította ki senki előre, hogy miből fizet - igaz, zömmel a következő - városi közgyűlés támogatást a főiskolának. Alighanem azt sem gondolták végig, mi lesz, ha az egészségügyi főiskola is szeretne hasonlóan intim kapcsolatba kerülni az önkormányzattal. (Amelyiknek saját - alap- és középfokú - intézményei fenntartására sincs elegendő pénze.) Noha természetesen tökéletesen igazuk van, mikor a támogatás mellett döntöttek, a felsőoktatás ugyanis húzóágazatnak számít, hosszú távon kifizetődik a beléfeccölt pénz. De azért a kérdezni merőre még nem kell úgy tekinteni, mint a véres rongyra...

Bandázs nélkül-Antall-szobor
Jó néhány témában csaptak össze az indulatok a délután ötkor - plusz félóra áfa - kezdődő tisztségviselői beszámolók tárgyalásakor. Az egykoron napirend előtt tárgyalt tájékoztatóhoz fűzött kérdéseket megelőzte az Antall József miniszterelnök szobrának felállításáról szóló határozati javaslat, ami először paprikázta fel a kedélyeket. (Amennyire az érthetőbben artikuláló felszólalásokból kihüvelyezhető volt menet közben, a szobor felállítását kezdeményező alapítvány arra kérte a várost, járuljon hozzá a megyei könyvtár bővítése után felújítandó tér kialakításához a megyei közgyűléssel együtt.) Csermelyi András ugyanis szóvá tette, hogy a városfejlesztési bizottság előtt nem ugyanaz a javaslat szerepelt, mint ami közgyűlés elé került, valamint azt firtatta, sürgősségi indítványként került-e elő az indítvány. Böröcz Miklós ez utóbbit cáfolva kérte, ne ezzel próbálják megfúrni a szoborállítás ügyét. Ipkovich György biztosította az MDF-es képviselőt, Antall József megítélésében gyökeres átalakuláson ment keresztül az utóbbi három évben, ő a néhai miniszterelnököt nagy formátumú, demokratikus elkötelezettségű politikusnak tartja, aki az ellenzéket sohasem ellenségként kezelte. Szoborállításkor, utcanév-változtatáskor azonban nem ártana előbb közösen tisztázni az elveket, mondjuk, egy e célból felállított bizottságban, mert méltatlan a megtiszteltekhez, ha "a kormánypártok erővel akarják ledugni az ellenzék torkán a javaslataikat". (Vígh Gábor megkérdezte, miért sértegeti a jelenlegi kormánypártokat, de szerencsére nem kapott választ.) Feiszt György szerint "e célra" ott a kulturális bizottság, amit egy ideje sorozatosan megkerülnek, holott szakmailag az volna illetékes ilyen ügyekben. Böröcz Miklós elfogadta, hogy az engedélyeztetést végigcsinálja az alapítvány, aztán újfent sikerült kanócot dobnia a puskaporos hordóba...

Anyáztak
A képviselő fölöslegesnek talált egy határozati javaslatot, ami szerinte erősen rímelt a gyógyszertár létesítésről napirenden szereplő előterjesztésre. Kővári képviselő - kinek artikulációját a jelek szerint hiába ostorozom - ekkor részletesen ismertette a módfelett szövevényes helyzet jelenlegi állását a gyógyszertárügyben. Végül a testület (12-7-2 arányban) úgy döntött, januárban visszatérnek a témára, addig a polgármester próbáljon megoldást találni a konfliktusra. Ekkor Németh Györgyi is hozzászólt a kérdéshez, amitől az ellenzék úgy tűzbe jött, mint katonaló a kürtszótól. Ipkovich György figyelmeztette a tanácsnokasszonyt, hogy a testületben "ősi, íratlan szabály" volt ez idáig, hogy személyes érintettség esetén nem nyilvánul meg a képviselő. Németh Györgyi azonban nemcsak szavazott, de érvelt is az édesanyja érdekében, ami nem igazán kommilfó ebben a kényes társaságban...

Kis pénz, kis foci? - kishírek
További 18,5 millió forintot igényelt a Haladás az idei évre, amit 12 igen szavazatnak köszönhetően meg is kap. Már ha sikerül megtalálni a kifizetés módját. Ehhez ugyanis a költségvetési rendeletet kellene módosítani - amit viszont egyszerű többséggel nem lehet.

A mentőállomásra kifizetendő 50 millió forint felét még e hónap közepéig leperkálja a város, s hasonlóan döntött a megyei önkormányzat is.

Az egykoron általános iskolásoknak erdélyi biciklitúrát szervező Kalokagathia Kör vezetőjének ausztráliai útját viszont (9-7-11 arányban) nem szponzorálja az önkormányzat az igényelt 400 ezer forinttal.

Egy hónap jegelés után elfogadták végre a tisztviselők jogállásáról szóló rendeletet.

A vízdíjemelés mértékéről nem tudtak megegyezni a képviselők. A távhőszolgáltatás "reálérték-csökkenést jelentő emelése" - copyright by Szabó Gábor - viszont simán átment.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet