A fehér boríték formájában érkező piros pontot a Szombathely Közbiztonságáért Közalapítvány kuratóriuma ítélte meg. Az átadás helyszíne pedig a BM klub volt.
Az oladi brutális gyilkosság és a pár nappal később elkövetett rablás elkövetőjének felderítésében jeleskedett a négy, különböző rendű és rangú kitüntetett: Jákfalvi Zoltán, Bíró Béla, Varga András és Szabó Zoltán.
Bíró Béla rangidős kitüntetett szerint az efféle elismerés manapság nagyon ritka, a jelenlegi főkapitány idejében talán ez volt az első ilyen ünnepség. Pedig a vállveregetés, na és persze a vele járó összeg ösztönzőleg hat az egyenruhásokra (is). Hanyatt esni azért nem kell - vélik a kitüntettek, hiszen a boríték 18-20 ezer forintnál aligha rejteget többet. Ráadásul az soha nem elég, ha valaki folyamatosan hozza a tőle elvárt teljesítményt; jutalmat csak konkrét ügy megoldása kapcsán, plusz energiák bevetésével remélhetnek.
A rendőrök maguk sem tudták konkrétan, hogy mi volt az a bizonyos plusz, amivel kiérdemelték a városatyákkal való koccintást, de azért mindenkinek jól esett az elismerés, na és a pohár pezsgő.
A négy piros pontos szerencsésnek érzi magát, mivel Szombathely cseppet sem emlékeztet Chicagóra, de ezt nem annyira a saját munkájuknak, sokkal inkább az egykor néhány kilométerre húzódó vasfüggöny utóhatásának érzik. Szintén a múlt rendszerből maradt itt a kedves szokás, a hónap rendőre választás, amelynek felidézése újra mosolyt csalt az amúgy sem bánatos kitüntettek arcára. A rendőrség berkeiben ma is dívik ennek a típusú erkölcsi elismerésnek az osztogatása, de kevésbé népszerű, mint az anyagi elismeréssel kombinált válfaja.
A lakosság véleménye egyik fajta kitüntetésben sem jelenik meg, pedig mindenkinek van hozzászólni valója a szolgáló és védő egyenruhások munkájához. Annak is, akinek volt már dolga a rendőrséggel és annak is, akinek nem. Bíró Béla és társai csupa pozitív visszajelzéssel találkoznak a tömeges ügyek rendezése során, így nyugodt szívvel vették át a közbiztonságért szorgoskodó alapítvány kitüntetését.