Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
Míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét.
Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek,
Míg a teljes eszű bölcs megalázza magát.
(Verseghy Ferenc)
A szellem embereinek magatartását a józan mértékletesség jellemzi. Idéztem Verseghy Ferencet, de hivatkozhatom a közelmúltból László Gyulára, aki termékeny bizonytalanságról beszélt, s egyúttal arról is, hogy minél többet tudunk, annál bizonytalanabbak vagyunk.
Mindez valószínűleg nem jellemző a politikusra. A váltás főként akkor érhető tetten, ha a politikus a tudományok területén tette meg első lépéseit, hiszen akkor ő is a szerénység maximájának szellemében tevékenykedett, amit azután lecserélt a mindent elsöprő önbizalomra.
A határozottság, a kellő önbizalom valószínűleg nélkülözhetetlen eleme a politikusnak. A töprengéseit kifelé mutató politikus bizonytalanságot sugall, s ez károsan hat környezetére, de végső soron - mivel ezt a tulajdonságát ellenfelei is kihasználhatják - őrá magára is.
Mindezzel nincs is baj egészen addig, amíg a magabiztosság, önbizalom nem a tények elferdítéséből fakad. Márpedig a nyugat.hu-ban megjelent interjú (Dr. Szabó Gábor polgármester, Rettegi Attila, Sákovics Csaba, Vígh Gábor) számos megfogalmazása távol áll a valóságtól, legfeljebb annak - egyes városatyák fejében meglévő - "égi" mását tükrözi.
Hogy Szombathely le van-e maradva a régió nagyvárosaihoz képest, hogy Szombathely csak az utóbbi három esztendőben indult-e fejlődésnek - erről nekem a helyi sajtóban az utóbbi években többször is kifejtett, pártsemleges, mindössze lokálpatriotizmusból fakadó véleményemet az érdeklődő olvasók jól ismerhetik.
Ez alkalommal nem kívánom górcső alá venni az interjú megállapításait, talán majd egy más keretben arra is sor kerülhet, a személyemet illető polgármesteri kijelentésekre viszont kénytelen vagyok reagálni.
A polgármester úr arra a kérdésre, hova tűntek az egykori tanácsadók, a következő választ adta: "Közülük egyesek politikai ambíciókat dédelgettek - például Csapó Tamás, Pusztay János -, ezért választották nem éppen korrekt módját a távozásnak. Szabályos cserbenhagyásos gázolást követtek el ellenem. Akik hasznosak voltak: Nagy Endre, Győrffy Gábor és Ekler Dezső...
Továbbá: Tehát nem a nyelvvizsgabotrány körüli viharok miatt mentek el? - Nem. Elsősorban nem emiatt. A személyes ambícióktól vezérelt kiválások után megkérdeztem frakciótársaimat, hogy érdemes-e fenntartani a testületet, s a többiek azt mondták, hogy nem.
A válasz önmagában is tartalmaz ellentmondásokat. A "nem elsősorban emiatt" azt jelenti, hogy tehát emiatt is. A "személyes ambícióktól vezérelt kiválások" azt jelenti, hogy nem csupán az említett két embernek lehettek (ha voltak egyáltalán) személyes ambíciói.
Most nézzük meg a kijelentések tényszerű hátterét.
- A kabinetnek - egyéb fontos beosztásánál fogva - nem volt, nem lehetett tagja Győrffy Gábor, aki azonban valóban részt vett, mégpedig nagyon aktívan és hasznosan a kabinet munkájában. Tagja volt viszont a kabinetnek az említetteken kívül Kugler István, őróla egy szó sem esett.
- Ami a politikai ambíciókat illeti. Csapó Tamás nevében nem beszélhetek, tehát csak a magam személyére korlátozom mondandómat. Nem dédelgettem politikai ambíciókat. Igaz, hogy egy évvel a választások előtt megkeresett a helyi FIDESZ egyik képviselője, s többször beszéltünk esetleges polgármesteri szerepvállalásról, de beszélgetéseink még 1998 tavaszán megszakadtak. Egy évvel a polgármester-választás után "politikai ambíciókat dédelgetni", s ezért a polgármester ellen fordulni - ennek a feltételezése sem korrekt. Főként azután nem, hogy részt vettem Dr. Szabó Gábor választási kampányában: a 7 Arts Galériában a három estére szervezett rendezvénysorozat nyitó előadását én tartottam, s felvázoltam egy várospolitikai jövőképet (megjegyzem: akkor, amikor a városi FIDESZ-nek Szombathelyre még nem volt - bár, szerintem most sincs - stratégiája).
- A "szabályos cserbenhagyásos gázolás" a magam részéről úgy zajlott le, hogy az 1999 decemberére kialakult morális helyzet miatt, éppen a város iránti felelősségtől vezérelve, nem léptem ki a kabinetből, csupán annyit kértem, hogy kabinettagságért járó tiszteletdíjat ne nekem utalják át, hanem az általam létrehozott, a város felsőoktatását, tudományos életét támogatni hivatott alapítványnak. (Erről közgyűlési határozat is született, majd a költségvetés tárgyalásakor ugyanaz a közgyűlés negligálta saját határozatát.) - Egyébként a Genius Savariensis Alapítvány városi támogatás nélkül is dolgozik a városért: működésének egy éve alatt részt vett a regionális K+F konferencia megszervezésében, lebonyolításában; támogatott a PHARE-ral közösen három kutatási programot (thrombosis, néprajz, nyelvészet témakörben); kiadott négy könyvet. - A kabinetből való kilépés okát annak idején közölte a sajtó is: miután a kabinet hosszú vajúdás után elkészítette a közgyűlés által is tárgyalt és elfogadott városstratégiai javaslatot, de ennek egyetlen gondolata sem jelent meg a következő évi költségvetésben, nem láttam értelmét a kabinet működésének. Ezt írtam meg lemondó levelemben a polgármester úrnak. Egy szó nem volt sem a nyelvvizsgaügyről, sem a nyomában kialakult morális és politikai válságról. Egyszerűen idő- és pénzpocsékolásnak tartottam a kabinet munkáját, ha annak semmi hatása, következménye nincs a város életében. (Egy másik példa a színházzal függ össze. 1999 tavaszán a kabinet megtárgyalta a színházalapításról szóló tanulmányt, ami azután évekig nem szerepelt a közgyűlésen.)
- A hasznosságról. Csapó Tamás és szerény személyem nyilván haszontalan tagjai voltunk a testületnek. Erre egy, a kabinetet jól működtető polgármesternek két hónap alatt rá kell jönnie, s nem utólag kell magyaráznia a bizonyítványt. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kabinet alakuló ülésére Győrffy Gábor és én vittünk be - egymástól függetlenül, de gondolatilag egymáshoz közel állva - a város stratégiájára vonatkozó javaslatokat, kitérve egyszersmind a kabinet működésének mikéntjére is. Mivel feladatom szerint a város felsőoktatási, kutatás-fejlesztési kérdéseivel is kellett foglalkoznom, kidolgoztam - a főiskolával való egyeztetés alapján - egy fejlesztési tervet, s ennek támogatási rendszerét. Nagy örömömre szolgál, hogy a város és a főiskola által a közelmúltban aláírt szerződés szakmai része igen nagy mértékben megegyezik az általam - talán mégsem teljesen haszontalanul - kidolgozott tervezettel. Mindössze egy, szerződésben foglalt feladatomnak nem tettem eleget: egy svájci egyetem szombathelyi tagozatával kapcsolatos lázálmot nem tudtam támogatni.
Amúgy a város ún. stratégiájáról - pártsemlegesen, ld. az 1992-98 közötti megnyilatkozásaimat éppúgy, mint az 1998 utániakat - változatlanul lesújtó véleményem van.
Egy város stratégiáját több szempont szerint lehet felépíteni. Megítélésem szerint egy a magas szellemi kultúra szempontjából hátrányos helyzetű, azonban egy korábbi időszakból megörökölt, kedvező fejlesztési alapokat biztosító intézményrendszerrel rendelkező városnak a stratégiáját a kultúrafejlesztésre (egyetem, kutatóintézetek, színház stb.) kell építeni. A magas kultúra olyan igényeket és feltételeket teremt egy városban, amelyek idevonzzák a szolgálatást, a gazdaságot; míg a fordított folyamat csak önáltatás.
A bevallottan nem teljesített ígéretek között szerepel a színház ügye, ez a több mint egy évtizede rágott politikai gumicsont. Tragikomikus álviták szenvedő alanyai vagyunk itt valamennyien. Még 1999 elején végeztünk kellő - minisztériumi és színházi - tájékozódás után számításokat a színház létesítésének lehetőségeiről. Nem akarom untatni az olvasókat a részletekkel, csupán annyit jegyzek meg, hogy a színház megteremtésének anyagi vonzata ugyanaz az összeg lett volna, amivel akkor a város a Veszprémi Színház itteni produkcióit és az MMIK-t támogatta. A hiányzó összeget a törvényileg garantált állami támogatás biztosította volna. Azon vitatkozni, hol legyen a színházépület, azért álságos, mert Szombathelyen vannak színi előadásra alkalmas épületek, bár kétségtelen, hogy azoknál a világon vannak kedvezőbb adottságúak is, de játszanak rosszabb körülmények között is. Mindenesetre el kell indulni.
Még 1999 tavaszán számoltuk ki, mennyibe kerülne a városnak, ha pl. a Képtárt és a Szimfonikus Zenekart teljesen átvenné, megszüntetve a megyével közös fenntartást. A város akkori költségvetésének alig megnevezhető töredékéről (kb. 100M Ft/év) lett volna szó, s ez igen nagy lehetőségeket kínált volna önálló, magas szintű városi kultúrpolitika kialakítására.
A választási programban szerepelt az egyetem támogatása is. Ez nem ugyanaz, mint amiről most megszületett a főiskolával a megállapodás. Egyrészt az összeg nagysága sem vethető össze pl. még a 90-es évek közepén Győr városa által a Széchenyi Főiskolának nyújtott támogatással, másrészt - s ez még fontosabb - semmiféle politikai lobbizás nem történt az egyetemlétesítés érdekében. Ezzel szemben ld. a Kaposvári Tanítóképző és az Állattenyésztési Kar bázisán létrehozott, a mi főiskolánkénál rosszabb szakmai feltételekkel működő Kaposvári Egyetemet (mellesleg mindössze 50 km-re a Dunántúl egyetlen universitasától, a Pécsi Egyetemtől), vagy a 2002 januárjától felálló Győri Egyetemet. Az a képviselői megnyilatkozás, hogy sikerült kiharcolni a BDF-nek a regionális főiskolai státuszt, szócséplés, hiszen az önállóan maradt, nem integrálódott főiskolák automatikus státusza a regionális felsőoktatási központi szerep.
Hogy milyen egyszerű volna a minőségi fejlesztés? A kőszegi rovarparazitológiai intézet példáját említem. A csupán kb. 20 M Ft-os költségvetésből működő, 9 fős kutató intézet európai hírű. Ha ehhez hasonló költségvetésű és színvonalú, 8-10 intézetből álló hálózatot teremtene a város (a megyével együtt), akkor
- város áldozatkészségére és a tudás alapú régió város által követett stratégiájára hivatkozva állami pénzeket lehetne mozgósítani,
- a kutatóintézeti hálózat vonzaná a minőségi szakembereket,
- további magas színvonalú intézmények települnének a városba, megyébe,
- a jelenleginél magasabb színvonalú életminőség alakulna ki,
- megnövekedne a város és a megye megtarrtó és vonzereje.
Úgy érzékelem, hogy jelenleg nincs igény magas színvonalú, legalább közép-európai hatású kultúrváros megteremtésére. Nem szabad áltatnunk magunkat azzal, hogy egy - bármilyen gazdag programot kínáló, néhány napos - Savaria karnevál kielégíti a kultúrvárossal szemben támasztott szellemi elvárásokat. Mert ha így van, akkor nincs miről beszélnünk.
Miért fájlalom mindezt? A jövő miatt. Az ifjúság miatt. Kitűnő középiskolákban tanulhatnak Szombathelyen a fiatalok. Utána egyetemre mennek, s éppen a legjobbak nem jönnek vissza, mert nincs hova visszajönniük. Azokat veszítjük el, akikért dolgoznunk kell, s akik tovább viszik megkezdett munkánkat.
Örülök annak, hogy a polgármester eddig még mindig nyert. Jó lenne, ha végre városunk is nyerne!
Dr. Pusztay János