Parányi standodon körtáncot lejtesz. Majd ráolvad kezedre a tűzforró műanyag pohár, lötyög belőle a szegfűszeg-ízű forraltbor. Morfondírozol: Mi az Istent keresel te itt, mínusz tíz fokban, hóviharban a piacon? Legalább a kezedre ráfagyott kesztyű engedne a szorításból. Még hat óra, aztán pakolhatsz, mehetsz az alkalmi albérletbe, a panelba "szaunázni". Amíg magaddal bíbelődsz, a szomszédságban egy srác egy termetes lucot mustrál. A barátnő tekintete megakad a nálad felállított vevőfogó ezüstfenyőn. Kapucnid alól szinte hátat fordítva figyelsz - ez még a másik üzlete. Mikor a lány a párját is odaszólítja a te fádhoz, a szomszéd feléd csippent a szemével: tied a vevő. A fiatalok aztán nem vásárolnak, de elégedett vagy. Legalább konfliktusmentes napok várhatók...
A Piacfelügyelő máskülönben a biznisz alfája, ő a kofák Atyaúristene. A parcellák elsőszámú elosztója és őre, ajánlatos vele jó barátságba kerülni. Egyébiránt nagydarab, kedves és dörzsölt ember. A mobilja, ha kapás van, megkapóan kakukkol. Egy kevésbé előkelő helyet már egy flaska Tokajiért és a legszebb fádért is megkaphatsz...
A karácsonyfaárusok közt a rangidős a Kötöző. Már harminc éve szabadságol itt, most nyugdíjat kiegészíteni jött. Megéri, mondja, tavaly öt nap alatt százezret is megkeresett. Kötöz és tövet farag, csupasz kézzel, ócska bakokkal kitámogatott bútorlapon. A hideget most ő is nehezen tűri, állítja: nem emlékszik ennyire kemény fagyokra. Kifogtuk. Panaszkodik a zalai szőrmekucsmás asszony is, aki már majd húsz éve nyomja itt az ipart: hárman haltak ki mellőle, de ő idén is kiállt, most a fiával. Furmányos kofa, a javából. "Aranyoskám, vigye a szép fenyőt! Megalkuszunk, ha tetszik!" - üvölt héthatáron át.
A kocsik döglenek, állandó program lazításként a bódék sűrűjében kötéllel húzogatni egymást. A tied egy hét alatt már háromszor mondott csődöt, a szomszédaid szerencsésebbek, ők eddig csak egyszer-kétszer robbantak le. Hull a hó ezerrel. Átnedvesedik mindened, aztán hajad, zoknid a közeli WC-ben száríthatod. A bájos idős nénike már kedvel, papírosztás és takarítás közben veled bíbelődik, levetteti veled a rádfagyott cipőt, begyújtja, csak neked a radiátort, melléállít. Ha a szag nem zavarna, egészen otthonosan érezhetnéd magad.
A szájnak a piacon mindig járnia kell, ez a túlélés omegája. Beszélni, beszélni, addig sem érzed a hideget. Legfontosabb, hogy a reménybeli vevő megálljon a standodnál - aztán már bármi megtörténhet. Le kell kötni: viccel, életrajzod töredékeivel, a hideg okozta szenvedésed részletezésével, akármivel. Az áru ismertetése közben egyszerre pszichológus, riporter és kofa kell, hogy légy. Előnyként ecseteld, ha ritkás a fa - és ha sűrű, azt is.
Hajnalka, a roma kolléga egy lerakat hurkával és egy tálcányi feketével érkezik. A zsírpapírba csomagolt forróság a hóra kerül, hadd hűljön, addig jöhet a kávé. Mutogat: ez egy, ez meg két cukros, ez pedig tejszínhabos. Hajnalka kedves nő, alig idősebb nálad, de már két csöppsége van. A piacon messze a legintelligensebb, vele őszinte a beszélgetés. Néha, ha kevesebb a vevő együtt boroztok és pogácsáztok a Matrózban.
Ha felveszi a piac ritmusát, az álruhás sajtómunkás is megtanulja élvezni az alku rituáléját. Sok vevő kimondottan igényli, hogy ne az először elhangzott áron vigye el ünnepi fáját. Vannak, akik visszatérnek, több menetben küzdenek. Ők a profik, a legszebb fára vadásznak, ismerik a termesztés, kezelés trükkjeit, némelyik korábban maga is árult. Mások csak jönnek, választanak és fizetnek. (BMW vagy terepjáró, Hugo Boss kabát, sűrűn megcsörrenő telefon.) Késő délután érkeznek, hajtós munkanap után. Talán azt sem látják, nem automata bontja és kötözi fagyott ujjakkal a drága, tűlevelét sokáig megtartó fenyőt.
A karácsonyfa-árulás jó üzlet. Annak biztosan, aki bírja a fogcsikorgató hideget. Egyébiránt a műfaj kaszt-független, a gyesen lévő jogásztól a vállalati könyvelőn és az őstermelőn át, a rutinos roma-kereskedőkig mindenki megtalálható. Ők a kollégák, többnyire nagy haszonban reménykedő szabadságolók. Mindenki kedves mindenkivel, nagy az összetartás, aki azonban az íratlan szabályokat be nem tartja (más vevőjét elcsaklizza, szemtelenül alákínál) hamar kiutálják. Az árusok elenyésző hányada győri, a többség zalai, vannak Pápáról és néhányan Vasból is.
A fák zöme szintén zalai. Állítják, azon a vidéken a legszebbek: savanyú a talaj, más igazán meg sem terem rajta. A zalai kereskedőknek Budapest és Győr a legjobb felvevőpiac, de akad, aki árujával az Alföldre is képes leutazni. Nem véletlenül, hiszen például Szombathelyhez képest Győrben egyazon fáért kétszeres árat lehet elkérni.
A piac idén december 10-én indult, az igazi fenyő-hajrá azonban csak az ünnep előtt egy héttel kezdődött. A kedvenc az ezüst, azonban sokan keresik a nemesebb, egyáltalán nem hullajtó fenyőket is. A hagyományos luc a kispénzűek és a nyugdíjasok, a gyökeres fenyők pedig a fiatalok fája. A méretnek és fajtának egyértelműen státus-jelölő szerepe van.
A fenyőnek nem kedvez a nagy hideg, összefagynak, az ezüst úgy törik, mint a porcelán, ráadásul a nagy hidegben a fák a legrosszabb formájukat mutatják. Tavaly, mesélik az árusok, a meleg miatt voltak bajban, akkor a tüskék sárgultak.
A jó karácsonyfaárus, ha ügyesen válogatja össze áruját, idén is több százezres haszonra számíthat. Mégsem igazán elégedettek, sok a költség, egyre kevésbé éri meg fenyővel foglalkozni, hiszen az eladási ár évek óta alig emelkedik. Zalában a termelők is bánkódnak, idén sokkal kevesebb fát vásároltak fel, azt is tavalyi árakon. A vásárlók zöme a mostani árakat is túlzásnak tartja. Azonban csak kevesen tudják, a karácsony éke öt-tíz év munkájának gyümölcse. Emellett az árusok nyolc-tíz órás fagyoskodását, sültkolbászos, pogácsás pálinkás estebédjeit, a vasúti munkásszállásokon töltött éjszakáit is meg kell valakinek fizetnie.
