A mi karácsonyunk

Óriási késéssel, körülbelül tíz éves koromban jutottam el a lelki érettségnek arra a fokára, hogy a szüleim meg merték mondani: a semmire sem használható bóvli-kacatokért és a kockás zoknikért nem a Jézuskát kell szidni.

Na jó, ha igazán őszinték akarunk lenni, én már tulajdonképpen nyolc éves koromtól fogva gyanakodtam, hogy a Jézuskának segítői lehetnek a házon belül. A szüleim azt mondták, az ajándékozó majd a kulcslyukon keresztül érkezik meg hozzánk, erre én betömtem az össze ilyen nyílást a lakásban - apa ezért a tettemért kivételesen nem ruházott meg, mert a nagyi (az anyósa) nem tudta kinyitni egyik bejárati ajtónkat sem. (Apa azóta is úgy emlegeti azt a napot, mint élete egyik legnyugodtabb időszakát...)

Aztán az is gyanús volt, amikor kilenc éves koromban hamarabb értünk haza a moziból, mint ahogy azt apu gondolta, és az ajándékok helyett -kapkodó ügyetlenkedése folytán- ő került a fa alá.

A karácsonyi készülődésnek nálunk különös, izgalmas, néha pedig tragikomikus szertartásai vannak. Diák voltom miatt a fákat rendszerint én szállítom haza, kivétel ez alól a fenyő, ami apa dolga. Ezen kívül ő veszi meg a halat is, ami a fürdőszobában úszkál, ama végzetes napig, amíg anyu meg nem főzi. Emlékszem, egyszer apa elszámolta magát a hal beszerzésével, ezért egy hétig a szomszédba jártunk át fürödni.

A vízből is ő veszi ki: ott áll gumicsizmában, esőkabátban -hiába, a tapasztalat - s kezében a merítővel kergeti szerencsétlen halat, többnyire sikertelenül. Ilyenkor mindig kedvenc filmem jut az eszembe: Horgász a pácban. Egyszer segíteni akartam apucinak, gondoltam, ha beledobom a bekapcsolt hajszárítót a vízbe, kimúlik az állat, és így könnyebb megfogni. Rövid legyek? Volt egy megrázó élménye...

Közben anyukám már a konyhában szorgoskodik, és a húgom, valamint a sütnivaló közötti kozmikus hasonlóságokról értekezik: ez a bejgli is olyan, mint az Irén; már tíz óra, de még nem akar kelni... Egyébként a karácsonyfát a tartóba is apu állítja. Ha még nem említettem volna, ő a pénzügyön dolgozik a Polgármesteri Hivatalban, de ahogy a fa szárát elnézem, a költségvetést valahogy jobban le tudta faragni. A munkáját figyelve jut az eszembe, hogy a fejszével való ügyeskedései miatt komoly esélye van rá, hogy az ünnepi vacsora után mind a tíz ujja helyett csak kilencet vagy nyolcat fog tudni majd megnyalni.

A tavalyi karácsonyunk egyébként különösen emlékezetes a családunk számára, mert apuval akkor nem történt semmilyen baleset. Egyébként nekünk nincs politikailag semleges fánk: hol jobbra, hol balra dől.

Dél körül már ínycsiklandozó illatok, vagy sötét füstfelhők szállnak a konyhából, anyu szórakozottságától függően. Elkezdődik a fa díszítése. Anyu behozza a tavalyról megmaradt szaloncukrokat, én pedig dühöngök, hogy még mindig van olyan rejtekhelye, amit még nem fedeztem fel. Délutánra a lakásunkat megszállja egy semmivel sem összetéveszthető, mennybéli nyugalom; hallgatjuk a puha hó ropogását az erkélyen, a hideg fuvallatok játékát a redőnyökön - ezt az élvezetet és idilli csendet csak néha-néha zavarja meg a fáról a padlóra hulló üvegdíszek tompa durranása. Ebből is látható, azért nem töretlen az öröm. A díszítés után a fa alá pakoljuk az ajándékainkat, és felkapcsoljuk a kínai piacon vásárolt égősort: megbízható termék, két év alatt eddig csak hármunkat rázott meg, de szerencsére nem kellett sok időt kórházban töltenünk miatta. Azért használunk égőket, mert apu az átlagosnál is jobban fél a tűztől, igaz, ez abból adódik, hogy ismeri a helyi tűzoltókat. Két éve is három órás késéssel, és négy kocsival érkeztek ki hozzánk, amikor meggyújtottunk egy csillagszórót a fán. Elég égő volt: az egész laktanya kijött hozzánk háztűz-nézőbe.

Az ajándékok átadása előtt az előszobában várakozunk izgatottan, csak anyu pityereg, mert sehol nem találja a "Karácsony Jimmy-vel" cd-t. Kicsit vigasztaljuk, hogy majd előkerül, ne bánkódjon, de csak zokog az istenadta. Lehet, mégsem kellett volna összetörnünk, a maradványait meg gondosan elégetnünk?

Hirtelen megszólal a csengő, ami jelzi, hogy hozzánk is megjött a Jézuska - s a nem várt rokonok tömkelege. Nekünk a meglepetéstől, nekik a kinti hidegtől szokott az arcukra fagyni a mosoly. A rokonokkal kibővülve gyűlünk a fa köré, és elénekeljük a Csendes éjt - persze jó hangosan. A dalt a nagyi zongorán kíséri - a szomszéd pedig az elválasztó fal döngetésével.

Kibontjuk az ajándékokat, s ahogy az már lenni szokott, mindenki megkapja azt, amit már tavaly szeretett volna - nem megkapni. Ezután boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, leülünk vacsorázni az ünnepi asztal mellé, s végre egy jót beszélgetünk, sőt, viccelődünk is egy kicsit. Jól szórakozunk, ki a nevetéstől fuldokol, ki a torkán akadt halszálkától.

Így telik nálunk a karácsony. Így vált meghitté, így lett igazán a miénk. Remélem, az idén sem lesz ez máshogyan!

BOLDOG KARÁCSONYT!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet