"A civil ifjúsági szervezetek gyakorlatilag a nullán vannak." - mondja Horváth Betti, a Vasi Diákszövetség elnöke. Már szinte csak az intézményen belüli csoportosulások élnek, például Oladon a fregattosok, ők viszont nem tekinthetők civileknek. A függetlenek pedig haldokolnak. Kevés fiatalhoz jutnak el, anyagi lehetőségeik pedig minimális. Ma már ott tartanak, hogy a fennmaradáshoz is kevés.
A VDSZ a megye 29 középiskolájában működő diákönkormányzatokat fogja össze, körülbelül ötezer fiatalt. (Feladatuk a diákönkormányzatok segítése, a vezetők képzése, programok szervezése, a diákok érdekképviselete és jogainak érvényesítése.)
A rendszerváltáskor a megszűnt KISZ helyén számtalan ifjúsági csoport szerveződött. Akkoriban - teszi hozzá a VDSZ elnöke -egy hónapban átlagosan hét-nyolc helyről lehetett támogatást kérni. 1998-ig a civilek négy lábon álltak, négy helyre tudtak pályázatokat benyújtani.
A források négy éve elapadtak
1998 májusától 1999 őszéig egyetlen pályázatot sem írtak ki, a civil ifjúsági szervezetek másfél évig pénz nélkül maradtak. Sokan ekkor szűntek meg. 1999-ben a kormányzat új támogatási rendszert vezetett be, a pénzek szétosztására regionális ifjúsági tanácsokat hozott létre. A Nyugat-dunántúlihoz három megye (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala) tartozik. A régió tavaly összesen 36,6 millióval gazdálkodhatott, amelyre a három megye összes civil szervezete, iskolája, művelődési háza pályázhatott.
A tavalyi pénzelosztásból botrány lett, hiszen a tanács által támogatandónak ítélt pályázatokat az ISM fura mód vizsgálta felül. Így fordulhatott elő, hogy végül olyanok is részesültek a közösből, akik a tanácshoz érvénytelen pályázatot adtak be. Igaz, - állapítja meg Betti - a Horn-érában is a BIT kapta a legnagyobb támogatást, most azonban a jobboldali pártok ifjúsági csoportjaival a kormány elvetette a sulykot. Régebben legalább másoknak is jutott valami - most semmi.
Míg a VDSZ régebben évente négy-öt, addig az idén egy tábort tudott szervezni, azt is önerőből.
"Ha így megy tovább, még egy év és mi is megszűnünk."
Állandó programjaikat, az ezer főt megmozgató vasi diáksport fesztivált, és a diákönkormányzatok vezetőinek képzését is egyre nehezebb megszervezni. Működési költségekre semmilyen támogatásuk nincs. Kisfaludy utcai irodájukat az önkormányzattól bérlik, azonban hónapok óta a bérleti díjat sem tudják kifizetni. Az épületben, állítása szerint, egyedül a VDSZ-nek kell a bérletért fizetni, a többi szervezetnek: például a Fidelitasnak nem (?). A VDSZ vezetője saját munkaviszonyát is megszüntette, most társadalmi munkában végzi feladatát. A várostól éves szinten párezer forint alamizsnát kapnak, a megye évek óta egyáltalán nem támogatja őket.
"Nem focimeccset szervezünk, amihez lehetne szponzorokat találni."
Régebben még rendszeresen tartottak önismereti, környezetvédelmi táborokat is, mára ezek is megszűntek. A Vas Megyei Ifjúsági Közalapítvány tulajdonában lévő velemi Avar Hotelnek például olyan magasak a költségei, hogy tavaly már nem nyaraltattak ott. (Fejenként és naponta négyezer forint).
Az általános iskolákat - teszi hozzá a VDSZ vezetője -semmilyen civil szervezet nem fedi le. Az úttörő mozgalomból szerveződött gyermekszövetség pár éve még aktívan szervezte programjait, manapság már ők is padlón vannak. Még az előző kormányzat tervezte, hogy az iskolákban kötelezővé tesz egy szabadidő-szervező alkalmazását, de ebből sem lett semmi. Horváth Betti szerint ez nem is lett volna jó megoldás, hiszen a gyerekek többsége menekül az iskolából, nem érzi ott jól magát, örül neki, ha máshol töltheti szabadidejét. Hol vagyunk attól, - mondja, hogy az iskolákban valódi társadalmi élet legyen! Mint például Dániában, ahol délután is pezseg a tantermekben az élet, este pedig az iskola padlásán a gyerekeket disco várja. Az iskola nálunk adatbank, ahol ledarálják az információt, nevelésre pedig egyre kevesebb időt fordítanak.
A civil szférában dolgozó szakemberek száma folyamatosan csökken. Pedig nagy szükség lenne rájuk és civil szervezeteikre, hiszen egy nem hivatalos felmérés is bizonyítja, a gyerekek kilencven százaléka lelkileg sérülten hagyja el a középiskolát. Ellenben ma már úgy áll - foglalja össze véleményét -, hogy a civilek közt egyedül a cserkészmozgalom él, úgy ahogy.
Sej a mi lobogónkat...
A Hunyadi Cserkészcsapat nyomát kutatom, a Premontrei Gimnázium udvarán keresgélek. A portás a külső udvar felé mutat: valahol ott keresse. Fél óra bóklászás mindhiába, ajtók zárva, sehol egy tábla, sehol egy cserkész. Telefonálgatás, részletesebb egyeztetés. Világos, a Hunyadiaknak nem a külső, hanem a belső udvarrészen van az Otthonuk.
A földszinti, zászlókkal, plakettekkel és plakátokkal kitapétázott teremben Husz Endre, a Hunyadi cserkészek parancsnoka fogad, egyen-díszben. Először a szervezet felépítésébe avat be: Szombathelyen négy csapatban majd kétszáz cserkész van, közülük negyvenketten Hunyadisok. Mindannyian azonos kerülethez tartoznak, amely területileg a monarchia időszakában használt hadikörzetekkel azonos. (Így ma Vashoz Zala megye, Sopron vidéke, valamint Veszprém megye egy-egy községe tartozik.) A kerület központja a premontrei rendházban működik. Az országban több mint 12 ezren vannak, ebből húsz százalék kisiskolás, hatvan százalék középiskolás, tizenöt százalék tizennyolc és huszonöt év közötti, öt százalék pedig az idősebb vezetőkből és tagokból áll. A csapatokok 5-6 fős őrsökből állnak. (Hat hónap intenzív munka után lehet valakiből cserkész, az egyenruha és a legfontosabb felszerelés körülbelül tízezer forintba kerül. Az éves tagdíj 660 forint.)
A Hunyadi Cserkészcsapat 1920-ban, a premontrei gimnáziumban alakult. A mozgalom a rendszerváltás időszakában szerveződött újra. 1995-óta, miután a katolikus gimnázium visszakapta épületét, működnek régi helyükön. Akkoriban, meséli a parancsnok, azt remélték, hogy az idejáró diákság egy részéből, mint régen, majd cserkész lesz. Az első évfolyamban így is alakult, a száz fiatal tíz százaléka jelentkezett. Aztán, ahogy duzzadt fel a létszám egyre kevesebben jöttek. "A gondolkodás csíráit előbb kell elültetni." - magyarázza az okokat. A cserkészetet elemi iskolás korban jó elkezdeni, amikor mesékkel, mondákkal hathatósan lehet a magyarság-tudatot erősíteni. Ezt gimnazistáknál elkezdeni már nehéz. Náluk már kialakult, mivel töltik szabadidejüket. Leterheltek, a heti két délutános elfoglaltságra nincs idejük.
Már a cserkészek se elég pártosak?
A cserkészmozgalom, meséli a parancsnok, 1988-tól lendületesen fejlődött, ez kilencvenötig el is tartott. Egy idő után megfagyott körülöttük a levegő. Nem kaptak támogatást, a szülők is kezdtek visszahúzódni, a csapatok aktivitása is csökkent. "A Horn-érában nem kaptunk levegőt." Az Orbán-kormány elmúlt pár évében "újra megnyíltak az ég csatornái", de ettől még több cserkész nem lett. "Ami egyszer elmúlt, az nem jön vissza." A cserkészetet független civil szerveződésnek tartja. Semmilyen pártot nem preferálnak, népszerűsítenek a gyerekek között. Nagy fájdalma, talán épp ezért, hogy azok a szülők, akik kimondottan jobboldali, vagy erősen hazafias nevelést kívánnak adni gyermeküknek, sorra viszik át őket a Fidelitas és a MIÉP ifjúsági szervezeteibe. Főleg azért, mert ott most ingyen kapnak mindent: táborozást, utazást, kirándulást.
Most Kossuth éve van
Bár a cserkészeknél a vallásosság kötelező, valamilyen felekezethez tartozni kell, de hitoktatással ők nem foglalkoznak. Tanulnak növényismeretet, elsajátíthatják a természetben való életet. A hazafias nevelés keretében egy-egy év egy történelmi évforduló, személy köré csoportosul. Most Kossuth éve van. Azonban csak olyan témákkal és személyekkel foglalkoznak, amelyek vitathatatlanul fontosak a magyar történelemben, így a huszadik század teljességgel kimarad. Nem a tanulás az elsődleges, hanem a pozitív példaadás és a rendszeres közösségi munka. A cserkészeknek minden nap kell egy jót cselekedniük. Egy-egy nagyobb túra, például tizenöt nap a Kis-Balatonnál nyolcezer forintba került. A csapatnak az alapvető tárgyi feltételei megvannak, sátor és egyéb, a nagyobb dolgok - mint például közösségi sátor - a kerülettől kölcsönözhetők.
Husz Endre maga is szomorúan tapasztalja, hogy a civil szerveződések többsége haldoklik. Lassan már ott tartunk, közli, mint a rendszerváltás előtt: hogy a cserkészeten kívül nincs más alternatíva. Ő ezt fájlalja, hiszen a választás lehetőségét a fiataloknak is biztosítani kellene. A cserkészet is csak egy pezsgő, jól működő civil társadalomban tudná betölteni igazi feladatát.
