Meg a szokásos: késések, csúszások, sértegetések és sértődékenységek, alattomos szurkapiszkák. Az illetékesek persze meg vannak győződve arról, hogy ismét a város javán dolgoztak...
A Sportligetről később tárgyalnak 
Már az eleje jó volt: 9 helyett 10-kor került sor a főiskola egyetemmé válását támogató képviselőtestületi szándéknyilatkozat ünnepélyes aláírására, így rögvest csúszhatott az egész program. Aztán Szabolcs Károly javasolta, hogy a Sportliget beruházási javaslatát a költségvetéssel együtt tárgyalják - ezt most kéretik technikailag elképzelni! -, amibe a testület minden további nélkül bele is ment. Menetközben aztán belátták: jobb, ha a Sportligetről csak márciusban döntenek...
Prímák vagyunk, nagyon prímák!
A pénzügyi bizottság elnöke, Horváth Zsolt agyba-főbe dicsérte a tavalyinál jóval "nagyobb összegű, kiegyensúlyozott" költségvetést, amelyben különösen az oktatási ágazatnak jutott kiemelkedő támogatás. A pénzügyi bizottság elnöke hosszan sorolta a százmilliókat: a pedagógusbérek emelése, a tetőtér-beépítések, a megyei kórház támogatása, a szociális intézmények rekonstrukciója, óvodák és stadionok felújítása szerepelt az imponálóan bőkezűnek tűnő listán. Összességében több mint 5 milliárd forintos fejlesztésről beszélt Horváth Zsolt, említést téve a három nagyberuházásról, a Központi Játszótér létrehozásáról, a Fő tér, illetve a Tófürdő rekonstrukciójáról is.
Rövidnek bizonyult a lepedő...
A baj csak az volt, hogy az optimista helyzetjelentéshez mások is hozzászólhattak. Például Balogh József, a szociális bizottság elnöke, aki felsorolt néhány múlhatatlanul szükségesnek tartott tételt. Szerepelt köztük a szociális ágazatban végrehajtandó létszámnövelés költsége is - a törvény szerint ugyanis idén 103 fővel kellene növelni a szociális intézményeink létszámát, a költségvetésbe azonban csak 10 főt kalkuláltak a szorgos számkukacok. A javaslatairól egyedi szavazást kérő Balogh Józsefnek csak annyit sikerült elérnie, hogy 25 fős emelést megszavaztak a szociális szférának. (A 25 leendő dolgozó bérére bruttó 5, azaz ötmillió HUF is jut a városi büdzséből, ami nagyjából híven tükrözi a social workerek munkájának társadalmi megbecsültségét...)
Az oly gazdagon dotált oktatási ágazatról is kiderült közelebbről nézvést, hogy további milliókat is minden erőfeszítés nélkül tudnának hasznosítani. Leginkább mégis László Győző, a környezetvédelmi bizottság elnöke érezte méltatlannak, hogy a tavalyihoz képest két milkóval megrövidítették szakterületét, noha soha senki nem mondta még ki, hogy a környezetvédelem ügyét nem tartja fontosnak.
"A lepedő rövidnek bizonyult, vagyis a takaró" - helyesbítette önmagát a polgármester, aki csak akkor kezdett el türelmetlenkedni, amikor Böröcz Miklós, a közlekedési bizottság elnöke ragaszkodott az út és híd felújításokhoz szükséges 200 millióhoz, és nem akarta beérni a megajánlott 140-nel. Ekkor városunk első embere jónak látta figyelmeztetni a biz. elnököket, hogy csak az e pillanatig benyújtott jogos igényeik máris egy-másfél milliárddal növelnék meg a költségvetést. Persze, ez sem tartotta vissza az egyéni képviselőket attól, hogy visszatérjenek kerületük égető gondjaira - Csinger Péter például a közműtámogatásokra. (Tudják: ez az, amit városi rendelet alapján igényelni lehet, de a célra elkülönített pénz híján megkapni soha...)
"Nem is tudjuk, hányadán állunk"
A kívánságlisták után került sor a strukturális elemzésre. A költségvetésre zúdított ellenzéki össztüzet Szűcs Gábor kezdte - holott ő még hajlandó volt észrevenni a javulás jeleit is a tervezetben. Elsősorban arra figyelmeztette a testületet, hogy a bevételek között nagyon sok esetleges, s amennyiben nem állnak neki a források előteremtésének, a jövő riasztónak ígérkezik.
Csermelyi András még keményebben fogalmazott, súlyos stratégiai problémákat emlegetett, amelyek abból adódnak, hogy a költségvetésben összemosódnak a kötelező és az önként vállalt feladatok, hogy nincs egyensúly az egészségügyi-jóléti kiadások és a fejlesztési programok között. Helytelenítette továbbá, hogy az előző évek fejlesztéseinek áthúzódó költségeivel, illetőleg a pénzmaradvánnyal kapcsolatos infók hiányoznak a költségvetésből, így aztán "nem is tudjuk, hányadán állunk".
Ki tudja hányadszor, ismét felhívta a figyelmet arra, hogy az évek óta elmaradt intézményrendszer-racionalizálás következményeit előbb-utóbb keservesen megszívjuk. Wagner András az előzetes egyeztetések elmaradását, a politikai és szakmai felelősség összemosását hibáztatta.
Németh Kálmán cáfolta, hogy a tavalyinál több pénz jutott volna bármire is - igaz, ő a tavalyi módosított előirányzatokhoz, a tényleges kiadásokhoz viszonyított. Szerinte közel 400 milkós hiány fenyegeti idén a költségvetést, emiatt a működésben "bajok lesznek". Hitelfelvételben bizakodni szerinte dőreség, a város 2,1 milliárdos hitelállománya így is a tűréshatáron van.
Sértések és sértődések
Bizonyos módosításokkal - az ellenzék szokásos tartózkodása mellett - végül elfogadták a költségvetést. Közben azonban történt néhány nehézsúlyú becsületsértés is. Noha a hangosító berendezés csődje vörös fonalként húzódott végig a februári közgyűlésen, azokat a kijelentéseket, amelyek kiválóan alkalmasak a politikusi pálya tekintélyének lejáratására, érdekes módon csaknem mindig kristálytisztán lehetett hallani...
Betartanak...
Csermelyi András (fentebb kivonatosan ismertetett) felszólalása után Prugberger alpolgármester - mint levezető elnök - elismerő szavakkal illette a "kemény, alapos, szakszerű és kritikus" hozzászólást. Wagner András emiatt felszólította az alpolgármestert, hogy ne minősítse és osztályozza a képviselők megnyilvánulásait, mert nem ez a dolga, majd érdemi észrevételeit ismertette. (Prugi még mentegetőzésre is kényszerült, holott komolyan gondolta elismerő szavait, s megjegyzése hallatán iróniának árnyéka se sejlett föl a hallgatóban.) Közben megérkezett a polgármester, és az öt perc lejárta után leállította volna elődjét az szmsz betartására hivatkozva, ezt azonban Wagner András szintén sérelmezte, mondván: Szabó Gábornak "mindig akkor jut eszébe betartani, ha én beszélek".
Akkor inkább hazamegyek...
Nem csak a politikai ellenlábasok között voltak összezördülések, úgy látszik, a frontvonalak egyre gyakrabban kuszálódnak össze. Vagy csak arról volna szó, hogy a választások közeledtével egyre jobban felértékelődik egy-egy voks, ami a pártfegyelem lazulásához vezet? Ki tudja...
Az biztos, hogy Balogh József meglehetősen kemény hangon figyelmeztette a polgármestert: amennyiben nem hajlandó módosító indítványait egyesével előterjeszteni szavazásra, ő hazamegy. A képviselő kívánsága csak részben teljesült, végül mégis maradt a helyén s hozzásegítette frakcióját a költségvetés elfogadásához - a polgármesterrel vívott csörtéje azonban aligha járult hozzá a közvélemény rokonszenvének növeléséhez.
Fölösleges...
Vargha Károly több, az oktatási intézményeket érintő módosító indítvánnyal állt elő. A polgármester gyors kalkulációja szerint mintegy 550 milkóba került volna, ha az indítványokra rábólint a testület, ezért kérte a képviselőt, jelölje meg a forrást, melyből ezek finanszírozhatók. Vargha Károly azokat a nagyberuházásokat említette, amelyek megvalósulása nem tekinthető reálisnak. (Csak áprilisban derül ki, hogy a termálfürdős álomhoz hozzájárul-e a kormányzat a költségek felét kitevő egymilliárd forintocskával, ha nem, a beruházásnak annyi, a város kasszájában marad 500 millió, amit ki-ki vérmérséklete, pártállása, valamint egyéni szociális problémái szerint költene el...)
Koller László ekkor rászólt szadeszes képviselőtársára, hogy fölösleges ilyen "építő" indítványokat tennie, ha frakcióvezetője már úgyis bejelentette: tartózkodnak a szavazáskor. Vargha Károly mosolyogva nyugtatta egy szem kisgazdánkat: bízza csak rájuk, hogy mit tartanak fölöslegesnek!
Végül a költségvetést az ellenzék nem szavazatával és a függetlenek támogatásával elfogadta a közgyűlés.
Segítő támogatás
A lépcsőházi közös költségfizetésről elhíresült Kollernek egyébként sem volt jó napja. A jegyző ellen intézett szokásos havi támadásai közül egyiket a megszokottnál is elegánsabban hárították. A kisgazdi kérdése ezúttal az volt, van-é tudomása a jegyzőnek arról a nyomozásról, amelyet ismeretlen tettes ellen folytatnak (hogy KIK, az nem derült ki) jogosulatlan adatkezelés vétsége miatt a hivatalban, s van-e ennek valami köze a Városgazdálkodási Kft.-hez? A válasz: feljelentés esetén a vizsgált személyt nem szokták tájékoztatni arról, hogy nyomozás folyik ellene. "Engem sem tájékoztattak, amikor képviselő úr feljelentett" - mondta Kaczmarski mosolyogva, amitől végképp felbuzgott a kisgazda, polgári és földmunkás vér. Koller László maga is iróniával próbálkozott, midőn bejelentette: ő csak a jegyző és a polgármesteri hivatal érdekében nem hozta nyilvánosságra "azt a másfél oldalas törvénysértést" (sic!), amit az ügyészségtől kapott. A teremben ülők egy emberként röhögtek föl, amikor a galád Kaczmarski hálásan megköszönte Koller László segítő támogatását...
Nem zörög a haraszt, ha nem zörgetik
Kevésbé volt kedve vigyorogni az embernek Gyimesi József országgyűlési képviselő hozzászólásán. A tudósító előbb a hetvenes évek szóhasználatát vélte visszatérni, midőn a képviselő aziránt érdeklődött Prugberger alpolgármestertől, "milyen hangulatú" volt fogadtatása a Prenorban - aztán villámgyorsan kiderült, hogy inkább az ötvenes évek elejének stílusa van visszatérőben. Az országgyűlési képviselő ugyanis a továbbiakban gyakorlatilag azzal vádolta a Prenor vezetőjét, Németh Kálmán SZDSZ-es városatyát, hogy beosztásával visszaélve felvásárolja a munkavállalói részvényeket - ám e vádakat nem kijelentette, hanem ügyesen kérdésbe bujtatta. Gyimesi József nem állította, hogy a dolgozók rosszul járnak, nem állította azt sem, hogy a résztulajdonos városi önkormányzat érdekei csorbulnak, de egyértelműen sejteni engedte, hogy "valami nem stimmel". Hogy jogban járatos emberként miért nem a megfelelő hatóságokhoz fordult gyanújával, miért a városi közgyűlést tisztelte meg vele, arra csak egy magyarázat lehetséges: a parlamenti választások közeledte.
Németh Kálmán válaszában le is szögezte: a honatya - aki négy év alatt egyszer sem kereste fel választókerülete legnagyobb cégét -, alighanem rossz helyen kezdte meg kampányát. A tulajdonosok érdekeit ugyanis maguk a tulajdonosok - az önkormányzatét például a céget felügyelő bizottságba delegált két (kormánypárti...) képviselő - dolga megvédeni, nem Gyimesi Józsefé. S bár a honatya is úgy nyilatkozott aztán, hogy a vitát nem itt kívánja lefolytatni, a kampány stílusából igencsak rossz ízű előzetest kaphattunk...
| Most jó, vagy rossz a költségvetés? A közgyűlés utáni sajtótájékoztatón a polgármester elmondta: a 2002-es az elmúlt évek legjobb költségvetése, és jóval több pénz jut a város lakóinak közérzetét javító intézkedésekre. Például 300 millió jut pedagógus béremelésre, befejezik végre a Neumann iskola tetőterének beépítést, elkészül az új mentőállomás, elkezdik a vasútállomás felújítást, sokat fordítanak útjavításokra, és megvalósul az összes olyan fejlesztés, amit a város lakói hiányoltak. A szocialista frakció képviseletében Szűcs Gábor viszont úgy vélekedett: eddig is tudták, hogy a város vezetőinek képességeit meghaladja egy jó költségvetés készítése, de azzal még nem találkoztak, hogy a költségvetésben sem a jogszabályokat, sem a törvényeket, sem a közgyűlés által hozott rendeleteket nem tartják be. Mint mondta: csak egy dolog vezette őket: minél látványosabb dolgokra költeni a pénzt. Közben a város ingatlanjai, útjai tönkremennek - az idén például a plusz bevételek ellenére kevesebb pénz jut útjavításokra. Vagy például a saját rendeletét szegi meg a város, amikor úgy döntött: az idén nem ad 14. havi bért a köztisztviselőknek, mert jelentősen emelkedett a bérük. D.J. |
