Aranycsapat volt, velük elindult valami: a hírlapírás rendszerváltása, a sajtó reneszánsza. Az egyéni, azóta unos-untalan lemásolt, agyonrágott fiatalos, kreatív műfaj. A Magyar Narancs egykori tollnoka Seres László rég kinőtte mancsos-zubbonyát, elhagyta a narancsos fészket, az Élet és Irodalom tagságához szegődött. Ma jobboldali liberális, akkoriban baloldali anarchista volt.
Rajongótábora Szombathelyen is csekély
Pusztán a vendéglátó Liberális Akadémia törzsközönsége, valamint pár hívő újságíró kíváncsi rá. Pedig az Elender Székház Abbázia kávéházába meghirdetett beszélgetés témája, a globalizáció nagyon is jó alap lehetne a vitatkozásra. Az antiglobalisták érveit már úgyis ismerjük, hiszen számtalanszor, hol a környezettudatos Védegylet tolmácsolásában, hol egy MIÉP-nagygyűlés keretei között találkozhattunk velük. A másik oldal, a globalizmus apostolai igazuk mellett eddig nemigen szólaltak fel. Kár, mert a véleményhez, ha sajátot akarunk, ellenvélemény is szükségeltetik.
Mi a globalizáció?
Seres László most kettős szerepben érkezett: mint újságíró, és mint civil aktivista, aki elvi, morális okokból a globalizáció mellett tette le voksát. Civil szerveződésük, az F. Hayek Társaság (www.hayek.hu) a liberalizmus mellett kötelezte el magát. Azért jöttek létre, hogy a szélsőséges politikai erőkben és a zöld mozgalmakban erősödő globalizáció-ellenességtől óvják a társadalmat.
Mi a globalizáció? - kezdi bevezetőjét Seres. Az, ahol minden (piac, pénzügy, technológia) mindennel integrálódik. Majd vázlatol, nagy vonalakban felröppent pár megfontolásra érdemes gondolatot. Például a globalizáció, minden híresztelés ellenére nem egy tudatos szándék eredménye, mint ahogy ezt a MIÉP-esek a New York - Tel-Aviv tengely mentén feltételezik, hanem több folyamat együttes jelenlétének eredménye. Mondhatnánk úgy is, civilizációnk (mármint az európai) természetes folyománya. Természetes, amelyből a negatív tendenciák sem hiányoznak, vannak nyertesei és vesztesei. Ám ez önmagában még nem indokolja, hogy szakítani kellene vele, pusztán azt jelenti, a folyamat elején járunk.
A Föld szegényei is globalizációt akarnak
A szabadkapitalizmus, amikor a tőke határok nélkül közlekedik, Seres szerint morálisan az egyetlen járható út. Nincs demokrácia, azaz politikai, gazdasági szabadság a vállalkozás szabadsága, a pénz korlátlan mozgása nélkül. Bevallja: anarchista korában épp ebben tévedett igazán, demokráciát akart, kapitalizmus nélkül.
A tőke szabad áramlása azonban ma sem valósul meg, mivel a mai nyugati demokráciák kifelé, a szegény világ felé egyre zártabbak, és csak befelé nyitottak. Az antiglobalista érvelésre, miszerint a gazdagok, a globalizáció folyományaként kizsákmányolják, felzabálják a szegénységek elől a világot, így reagál: ma sokkal kevesebb szegény él a földön, mint korábban. A leggazdagabbakat tömörítő WTO abban hibás, hogy ezekért az országokért és a világméretű szabad kereskedelemért nem tett meg mindent. A jólétben élő antiglobalisták sem veszik figyelembe, mit akarnak azok, akik a szegény világban élnek. Hiszen a pár nappal a genovai incidens után Tanzániában megrendezett, a világ negyvenkilenc legszegényebb országát tömörítő konferencián ők éppen azzal a kéréssel fordultak a WTO-hoz: vegyék be őket is a globalizációba.
A globalizáció nem a kultúra elszürkülését hozza, sőt!
Nem vonja kétségbe, bizonyos szinten "amerikanizálódik" a világ, azonban ez nem jelenti azt, hogy a sokféleség megszűnik, hogy a különböző nemzetek kultúrája összemosódik, majd felszívódik. Hiszen látható: a helyi kultúrák soha ennyire nem virágoztak, mint most. A kultúrák, eszmék szabad terjedése tehát nem szürkíti, hanem színesíti a világot.
A fogyasztói társadalom bírálóinak pedig csak ennyit üzen: az emberek nem oktondi, manipulált lények, hanem szabad akarattal bírók, akiket a fogyasztásra senki sem kényszerít. Szabad akaratukból döntik el, hogy a bőség kosarából mit választanak, vagy mit nem.
A környezeti katasztrófáktól sem kell tartanunk
Szerinte mind gazdaságilag, mind környezetileg javul a világ, hiszen ezt jelzik a statisztikai mutatók is. Mint mondja, zöldek érvelése hibádzik, hiszen a környezeti mutatók nem bizonyítják egyértelműen sem a globális felmelegedés, az atomerőművek veszélyessége, sem a túlnépesedés okozta problémák tényét. A Római Klub hetvenes években közzétett jóslatai sem váltak valóra.
Globalizáció és az Orbán-kormány
Kampányidőszak révén a globalizációról is hamar aktuál-politikára terelődik a szó. Seres, bár jobboldali liberálisnak tartja magát, bevallja: mindenképpen kormányváltást szeretne. Mert ma már, a populista, osztrák Szabadság Pártra hajazó Orbán-kormány ténykedése révén sokkal szűkebbnek látja az ország horizontját, mint négy évvel ezelőtt. Úgy véli, ha nem vigyázunk, hazánkban a globalizációs folyamat megrekedhet. Ugyanakkor bízik abban: időközben, a rendszerváltás óta már felnőtt egy olyan generáció, akik az Orbán kontra MIÉP beszűkült reflexeire már nem vevők. Ők chatelni akarnak, szörfözni a hálón, és nyitottak a világ felé. Mert Seres szerint a világ még soha sem volt ennyire megismerhető, és ezt a fiatalok szeretnék minél jobban kihasználni.
