Sági kontra Szücs, avagy a kis szombathelyi disputa

Sakkóra, izgatott szurkolók, Sági József és Szücs Gábor. Minden együtt van egy jó kis szombathelyi választási vitához. Ne nagyon mocorogjanak - kéri a közönséget a vita- és műsorvezető, Pesthy Zsuzsa - a városi TV élőben közvetít. No lássuk csak!

A Szent-Györgyi Albert Középiskola aulája zsúfolásig telve. A felállított kamerák választóvonalként is jó szolgálatot tesznek. Szíve szerint ki erre, ki arra tart. A dobogón már helyet foglalt az est két főszereplője. A közönségnek jobbra Sági József (Fidesz-MDF), balra Szücs Gábor (MSZP-SZDSZ) országgyűlési képviselő-jelölt ül.
A vita rendjét egy megállapodás szabályozza - tudjuk meg a fő szervezőtől, Pavelkovits László önkormányzati képviselőtől. A két órás adok-kapok a választási programok tizenöt perces ismertetésével indul. Egy pénzérme feldobásával már az is eldőlt, hogy ki kezdi a küzdelmet. Az első szó joga Sági Józsefé.

"Ők nem szavazták meg"
A választás még nem dőlt el - indul el a kályhától a fiatal demokrata jelölt, majd a fennmaradó időben programismertetés helyett a szocialisták elmúlt négyévi tevékenységéről szól: "Egyesek tudatosan félelmet gerjesztettek. Félni kellett a közszolgálati televíziótól, az adórendőrségtől, a munkatörvénykönyv módosításától, a román munkavállalóktól, az inflációtól, az MDF-től, a MIÉP-től. Sokunkról szaggatták le a kokárdát, de én most sem félek hordani." Sági József újra és újra megerősíti a szórólapokról jól ismert mondatokat, miszerint az MSZP egyetlen olyan törvényt sem fogadott el, amelyekkel ma már egyetért. Melyik az igazi arca az ellenzéknek - teszi fel a kérdést - a tömött bajuszú Lajos, aki mindig csak elvett, a sima arcú Péter, aki milliókat tett el, vagy a jólfésült Gábor, aki metrót építene a vidék pénzéből? A jövőkép, amit Sági a szocialistákra szavazók elé fest nem más, mint egy új Bokros-csomag. Most lássuk azokat, akik cinkelt lapokkal játszanak - adja át a szót ellenfelének.

"Hova tűnt a megtermelt jövedelem"
Szücs Gábor, aki az elmúlt percekben apró kézjelekkel és pillantásokkal nyugtatgatta övéit, nem vállalja az elhangzott mondatok minősítését, e tisztet meghagyja a választóknak. Felveszi a kesztyűt, de a hallgatóság most sem a padlóról szedi fel az állát, újdonsággal ez a fél sem szolgál. Előkerülnek a jól ismert MSZP-s ütőkártyák, úgy, mint a Fidesz koalíciós partnerének koncként odadobott, tönkretett agrárgazdaság, a siralmas egészségügyi helyzet, az adóssággal, műszer- és gyógyszerhiánnyal küzdő kórházak és a tartalékaikat kényszerűen felélő önkormányzatok. Az MSZP képes korrigálni a hibákat - állítja Szücs, aki Bokros-csomag helyett a jövedelemadók és a járulékok csökkentését ígéri szebb és jobb jövő után sóvárgó magyarjainak. Az egészségügyben dolgozók előtt megcsillantja a négyévente járó egy évnyi hűségbér lehetőségét, a fogyatékos gyermekekkel otthon lévő szülőknek pedig minimálbért és nyugdíjalapot biztosító főállású szülő státuszt helyez kilátásba.

Csak csendben, nyugodtan
A felszólalásokat vastapsba hajló tenyércsattogtatás, buzdítás követi. A vita irányítója görcsösen próbálja megakadályozni a csevelyt hallgatók adrenalin-szintjének emelkedését, több-kevesebb sikerrel. Ha harc, hát legyen harc - hallani innen is, onnan is. Az indulatok azonban maradnak a felszín alatt, csak néha szabadul el egy-egy becsmérlő megjegyzés. A többség a bajusza alatt mormog.
A képviselőjelöltek ez alatt egy majomcsapdaként működő befőttesüveggel találják szemben magukat. Az alkalmi urna nyolc beborítékolt témakört rejt. A vitázóknak fogságba esés nélkül sikerül kihalászni egy-egy papírt. A következő témák ennek megfelelően: kultúra és oktatás.

Kultúra és (ki)oktatás
Sági József igencsak szerencsésnek érzi magát. Kultúrára bőven költött a kormány az elmúlt négy évben, van hát miről mesélnie. Csillogó szemekkel emlegeti a milleneumi ünnepségeket, a Szent Korona parlamenti kiállítását, a filmeket és a vándorkiállításokat. Emlékei szerint a szombathelyi Savaria Karnevál újraálmodói is sokat köszönhetnek az Orbán-kormánynak, míg a helyi MSZP- s erők a megvalósítás ellenlábasai voltak.
Szücs Gábor is emlékezni kezd. Kicsit másként: "Vannak dolgok, amik összekötnek, és nem elválasztanak minket. A Savaria Karnevál is egy ilyen dolog. Nagy volt az egyetértés, mindenki tudta, hogy a hagyományt fel kell éleszteni. Ezt kétségbe vonni durva dolog." Szücs Gábor arra is felhívja ellenfele figyelmét, hogy az Orbán-kormány a ’94 és ’98 közötti intézkedések eredményeit használta ki az elmúlt években. Szavai hallatán a Fidesz-tábor sem rest hangot adni ellenvéleményének.
Sági József ismét szerencsésnek érzi magát. Szücs Gáborhoz annyira nem áll közel az oktatás, mint hozzám - mondja. Ellenfele csak úgy magában jegyzi meg: "Azért én is jártam iskolába". Sági József a bűvös szavakat sorolja: tandíj eltörlése, iskoláztatási támogatás, esélyteremtés, Bursa Hungarica, Comenius. Szücs Gábor az érettségi+3 programmal rákontráz, és kételkedik: "Hol van itt ingyenes oktatás, amikor a felsőoktatásban tanulók 45 százaléka költségtérítéses képzésben vesz rész?"

A béke jele legyen egy képviselőfánk
Az idő fogytán, a szót a lakosság kapja meg. A plakáttépkedéstől a családi adókedvezmények megszűntetéséig minden érdekli az egybegyűlteket, a válaszadásra kapott két percek azonban nem engedik mélyre hatolni a gondolatokat. A zárszó mindkét részről békességre szólít fel. Nem volt még kormány, amely ekkora árkot ásott volna magyar és magyar között - véli Szücs Gábor, de Sági József képviselőfánkra szóló meghívását baráti kézfogás követi. Szóval, hétfőn - eredmény ide vagy oda - irány a cukrászda.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet