A szombathelyi szociális héten Csepeli György, az ELTE professzora Szabadság és tolerancia címmel tartott előadást. Miért cseng másként e két szó, mint tíz évvel korábban? - tette fel a gondolatébresztő kérdést, amit csend, majd negyvenpercnyi válasz követett.
Egy új világ küszöbén
Világunkat a rendezettség és a káosz jellemzi. A kínok árán kialakult egyensúly egy ponton mindig megbillenik, s a következő harmónia felé vezető átmenet idején megnő a rendszer kiszámíthatatlansága. A változást látszólag egy véletlenszerű mozzanat indítja el - például egy trónörököst eltaláló puskagolyó - ami összeomlasztja a rendszert, kiszabadítja a káosz démonát. Ami eddig nem talált formát és okot a kifejlődésre mégis megjelenik. A démon tombol, lehiggad, majd újra kezdődik a rendszer szerveződése - vázolta fel Csepeli az ördögi kört.
Épp egy ilyen változás küszöbén toporgunk. Nő a bizonytalanság, s mintha már a kiváltó mozzanat is megtörtént volna 2001. szeptemberében New Yorkban. Mintha elkezdődött volna valami, ami új dimenziókba repít minket. Keressük a világból eltűnt bizonyosságot. Ki a fiatalsága, ki az elődei életét jellemző rend látszatát próbálja életre kelteni. Nem mintha a hidegháború idején tökéletes lett volna a rend. Sokszor a temetők rendjére emlékeztetett. Nem volt benne mozgás, de kiszámítható volt. Az embereket nem kínozták a piaci teljesítmények vagy a külföldi karrier lehetőségének problémái. Nem volt útlevél és pénz a zsebükben, de úgy érezhették, hogy rend van a fejekben és a világban.
Ennek egyszer és mindenkorra vége
Vége, mert hazánkban és a világban megnőtt a szabadság. A szabadság nem mindenki számára pozitív érték. Nevében sok visszaélést lehet elkövetni, s a kevesek szabadsága sokak egyenlőtlenségével járhat. Azok, akik megtapasztalják a szabadságot, megijednek tőle és eldobják maguktól, ahelyett, hogy a negatív következményeit kiegyensúlyoznák szeretettel, toleranciával és megértéssel. A menekülők közül sem mindenki képes a teljes lemondásra. Elmenekülnek saját szabadságuk elől, s hogy ezt ne kelljen bevallani, felesküsznek egy csoport - osztály, párt, nemzet, szekta, egyház - szabadságára. A saját szabadságukat adják a biztonság és szabadság ígéretéért, de valójában az csak az eszmét kisajátítók tulajdona. A saját szabadságukat eldobóknak nem jut más, csak egy menlevél, ami leplezi a kollektív szabadság nevében elkövetett gonosztettek súlyát.
A szabad világ határai bezárulnak
Csepeli György szerint a probléma nem csak a fanatizálható, elszegényedett társadalmaké. Magát a szabad világot fenyegeti a szabadságtól menekülés jelensége. Hazánk is e világ része, a dilemmával nekünk is szembe kell néznünk.
A középpont az Amerikai Egyesült Államok, ahol fél évvel ezelőtt megszületett a hallatlanul népszerű patrióta törvény. A szabad világ ezzel bemerevítette határait. A törvényt olvasva a hideg futkározik a hátamon - vallotta be Csepeli György - hiszen az írás abból indul ki, hogy a szabadság nem egy és oszthatatlan, nem az ember természetes joga, hanem egy meghatározott formációba való beleszületés következménye. Vagyis az ember csak akkor szabad, ha a szabadnak nevezett világban születik. Az azon kívül világra jöttek teljesen jogtalan idegenek, velük szemben nincs tolerancia. A terror gyanújának árnyéka elég ahhoz, hogy valakit korlátlan időre bebörtönözzenek, titkos katonai bíróság elé állítsanak, megfosszanak attól a jogtól, hogy ügyvédekkel konzultáljon, és halálbüntetést mérjenek rá. Bárki, aki nem a szabad világ tagja, belekerülhet egy olyan kaffkai mechanizmusba, ahonnan nincs visszaút. Ugye mindenki tudja mit jelentet 1944 áprilisában egy one way ticket to Auschwitz - emlékeztette közönségét a professzor.
Nem mindenkinek jár szabadság
Félelmeink, amelyekről 89-ben azt hittük örökre elmúltak, visszajöttek, mert a világ nem tudta megoldani a szabadság problémáját. Csak az emberek egyötödének jár a szabadság mellé szerető és toleráns légkör. A maradék négyötödnek a túléléshez intoleranciára és szabadsághiányra van szüksége. Hiába szeretjük, értjük és hallgatjuk meg egymást, ha ennek fejében másoktól elveszük a szabadságot és leromboljuk az emberi nem egységének az eszméjét.
Harc a megállíthatatlan ellen
A szabad világot kívülről fenyegető veszedelem valós, erre bizonyíték a World Trade Center elleni támadás, ami több ezer ember halálát és a szabad világ egyik jelképének pusztulását okozta. A négyötöd és az egyötöd viszonya olyan aránytalanságokkal, egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal terhelt, hogy csoda volna, ha ezt birka módra tűrnék azok, akik kívül vannak a szabad világ birodalmán, hordozzák magukon az idegen bélyegét és hiába várnak bebocsátásra. Megindult a kirekesztett népesség és megállíthatatlanul áramlik be a szabad világba. Sértődöttséget, frusztrációt, agressziót és az elnyomás emlékeit hozzák magukkal. Az így gerjedt tolerancia-intolerancia problémát a patrióta törvény próbálja meg széthasítani, de ez az állapot fenntarthatatlan, a népvándorlást még soha semmi nem állította meg.
Azt keressük, ami összeköt
Ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a bizonytalansággal, szükségünk van identitásunkra. Probléma akkor adódik, ha nem azt keressük meg önmagunkban, ami összeköt másokkal, hanem azt, ami elválaszt tőlük. Nem fog kiváltani minket a káosz és a szabad világ okozta bizonytalanságból, de ahhoz, hogy valóban életnek nevezhessük sorsunkat, fel kell fedeznünk a tolerancia alapját jelentő értékeket: a szeretetet, a megértést, a kölcsönös kézfogást. Tudnunk kell örülni annak, ha a másik örül. Semmi más felfedeznivalónk nincs önmagunkban, mint a másik ember - mondta ki az örökké igaz végszót Csepeli György, amit ajánlunk mindazok figyelmébe, akik belesodródtak a napjainkat színesítő gyűlölködésbe.
