Na itt sem lehet egyszerű lakni, ha valaki fiatal
– állapítottuk meg még valamikor a nyár végén a szlovén határ felé autózva a 86-os úton, valahol Zalalövő és Lenti között. Merthogy a falvakból mintha elköltözött volna az élet, hiába a nyári vakáció, gyerekeknek nyoma sem volt, az öreg házak előtt egy néhány nyugdíjas ücsörgött, nézve a főutcán eldübörgő kamionokat.
A jelenség és a látvány cseppet sem egyedi, csak a városokban kevésbé türemkedik a szemünk elé.
De ha egy pillantást vetünk a KSH adataira, rögtön kiderül, hogy riasztó gyorsasággal öregszik Magyarország, és ebben az öregedésben Zala és Vas megye a szomorú lista élbolyában található.
Egy lakóterület jelenlegi és jövőbeli népesedési kilátásit a statisztikusok az úgynevezett „öregedési index”-szel jellemzik. Ez egy egyszerű osztás: a 65 év feletti népesség a gyerekek (0-14 év) százalékában.
Azaz minél kisebb ez a szám, annál fiatalabb a népesség, minél nagyobb, annál öregebb.
Nos, az öregedési index Vas megyében, 2001-ben, tehát nem is olyan régen, még 94 volt, azaz több gyerek volt, mint öreg, mára azonban 145-re kúszott fel, ami azt jelenti, már messze több a nyugdíjas, mint a fiatal. Egészen pontosan: jelenleg megyénkben 33.448 gyerekre 48.539 öreg jut.
A gyerekek az ezredfordulón még 43,5 ezren voltak, ami azt jelenti, röpke másfél évtized alatt gyakorlatilag eltűnt a gyerekkorosztályunk közel negyede!
És a KSH legújabb adatai egyértelműen azt vetítik előre, hogy ez a trend a jövőben nem javulni, romlani, és nem javulni fog: Vas megyében például az idei év első félévében 1009 gyermek született, miközben 1855 személy halt meg.
A szomszédos Zalában még rosszabb a helyzet, a fent említett öregedési index ott 161,8, amivel mellesleg kétes dicsőségű országos csúcstartók.
Az elöregedésnek már most megannyi apró jelét látjuk a mindennapjainkban: ahogy zsugorodnak az iskolák, úgy szaporodnak az időseknek szóló rovatok a helyi napilapban vagy a reklámok a tévében. Ahogy eltűnnek a gyerekek a falvak utcáiról, úgy látják meg politikusaink az egyre nagyobb lehetőséget a nyugdíjasokban, hogy aztán olyan döntéseket hozzanak, amely az utóbbi korosztályt részesíti előnyben.
Ha megnézzünk a kormány mostanság futó félelemkeltő migrációs kampányait, nem nehéz kitalálni, hogy ki is lehet a fő célcsoport, és éppen a napokban jelentették be, hogy az elkövetkezendő hetekben a nyugdíjasok nyugdíjkorrekcióra, prémiura és Erzsébet-utalványokra számíthatnak év végi ajándékként.
De ez még csak a szolid kezdet.
A KSH – amit mostanság a legnagyobb akarattal sem lehet a rossz hírek hordozójának tekinteni – egy 2015-ben megjelent tanulmányában azzal kalkulál, hogy 2060-ban mindössze 7,9 millió lesz az ország lakossága, de nem tartanak elképzelhetetlennek egy 6,7 milliós forgatókönyvet sem.
Ezzel egyidejűleg a fent említett öregedési index országos átlaga a jelenlegi 128-ról 2030-ra 170-re ugrik, hogy 2060-ra valahol 250 és 300 között legyen; azaz egy gyerekre három öregember jut majd.
Hogy mindez mit jelent a mindennapokban, azt nehéz elképzelni, de ha megpróbáljuk, nagyjából a következő eredményeket kapjuk:
Az elöregedés persze nem Magyarország sajátossága, de legtöbb helyen van valamiféle koncepció. Japán például időseket gondozó robotokban gondolkodik, míg mások – Németország, Ausztria, Olaszország stb. inkább a bevándorlásban látják a választ.
Ez utóbbi nyilván macerás és kockázatos vállalkozás, de hogy mi lesz a végső mérlege azt nem a magyar kormány óriásplakátjai, ál- és bérszakértői, hanem majd a történelem fogja megmondani.
Eközben nálunk a közbeszédben mintha tabu lenne maga a téma is, a kormány és szoros pórázon tartott médiája kommunikációs gumicsontokat hajigál a lakosságnak, akik lelkesen csócsálják az aktuális Soros-kérdést, vagy éppen azt, hogy éppen ki kit utál az ellenzéki minipártok közül.
Pedig mennyivel súlyosabb kérdés, hogy mit látunk majd, ha 20-30 év múlva autózunk Zalalövő és Lenti között.
Ön szerint?
