Más szemében a szálkát...
Az ülést Ipkovich György nyitotta meg napirend előtti bejelentésével. A szocialista frakció vezetője tájékoztatta a testületet arról, amit immár az egész város tud: a bíróság első fokon bűnösnek találta Czeglédy Csabát, aki a jogerős ítéletig - ígéretéhez híven - nem vesz részt a testület munkájában, körzete képviseletét a szocialista frakció veszi át. Rettegi Attila, a Fidesz városi elnöke eztán a polgári frakció "meghökkenését" tolmácsolta az okirat-hamisítás és adócsalás miatt, és hangsúlyozta: a képviselőnek valóban le köllene mondania.
A közbűntényektől való azonnali elhatárolódás és természetes irtózás gesztusa elsősorban azért bájos, mert még emlékezhetünk, milyen megértőnek mutatkozott ugyanezen frakció, amikor "egyet közülük" sikkasztásért jogerősen elítéltek. Az a képviselő azóta is ott ül a városi közgyűlésben, akárcsak azon társai, akiknek adócsalós ügyében még nem született ítélet, vagy a polgármester, akinek okirat-hamisítása el se jutott a bíróságig...
A napirend és a sorrend
Az áprilisi közgyűlésre a "választások" emlegetése nyomta rá bélyegét. Volt ennek pozitívuma is - a nyilvános ülés napirendjére csak kilenc előterjesztés került fel -, mégis nehéz volt mosoly nélkül hallgatni, hogyan hivatkozik a polgármester a hivatal a választások miatti leterheltségére, valahányszor nem úgy mentek a dolgok, ahogyan menniük kellett volna. Az első napirendi pontot, a 2001-es év gazdálkodásának zárszámadását (s vele a könyvvizsgáló jelentését, a pénzmaradvány jóváhagyásáról szóló előterjesztést, sat) például csak délután tárgyalhatta meg a testület, mert a gazdasági bizottság az előző napon nem volt határozatképes. (Igaz, hogy a GaB nem a polgármesteri hivatal része, de a választások nyilván őket is igénybe vették...) A polgármester javallatára a testület úgy döntött, a gazdasági bizottság délután 3 és 4 között gyűljék egybe, oszt határozzon a függőben maradott ügyekben, hogy ezt a közgyűlés is megtehesse végre. És úgy is lett!
Korszerűsítik a szennyvíztisztítót
A délelőtt gyorsan és szakszerű munkával telt el, gazdasági és közhasznú társaságok mérlegbeszámolóit, alapító okiratok módosítását fogadta el villámgyorsan a testület, vita szinte csak a szennyvíztisztító telep korszerűsítéséhez szükséges pályázat, pontosabban ennek beruházási programja körül bontakozott ki. (A GaB határozata híján erről is csak ebéd után született meg a végső döntés...) Minthogy milliárdos költségről van szó, a vita valóban helyénvalónak ítéltetett: jogos aggályokat fogalmazott meg Vígh Gábor (Fidesz) és Wagner András (SZDSZ), óvatosságra intett Csermelyi András (MSZP) és Szűcs Gábor (MSZP), bizakodásának adott hangot Szabó Gábor, Böröcz Miklós, László Győző és Sákovics Csaba (László Csaba kivételével mindhárman a Polgári Együttműködési Frakció tagjai). Végül megszületett a döntés: belekezdenek a szennyvíztisztító modernizálásba.
A fölösleges és a visszataszító
Kevésbé tűnt helyénvalónak a Gépipari Szakközépiskolában akkreditált szakképzés elindítása kapcsán kibontakozott vita, melynek során teljesen mondvacsinált ürügyekkel lopták az időt. Rettegi Attila és Wagner András nem értettek egyet abban, érinti-e a Berzsenyi Dániel Főiskola érdekeit az akkreditáció; Szabolcs Károly a műszaki értelmiség dicséretét zengte; Ipkovich György a különböző képzési formák összehangolása érdekében halasztást javasolt; a polgármester hitet tett a főiskola mellett és a rektort is föltétlen be akarta vonni a megbeszélésbe. Azt nem mondta meg senki, hogy amennyiben a BDF-en nincs villamosmérnök-képzés (mint ahogyan nincs is), a gépiparis akkreditálás hogy a bánatban zavarhatná a főiskola érdekeit?... Még szerencse, hogy végül hallgattak a szakemberre, és halasztás nélkül - négy tartózkodás mellett - megszavazták az előterjesztést.
A közgyűlés és az ő kulturális bizottsága
A kulturális bizottság beszámolója egészen egyszerű mutatványnak tűnt - amíg Horváth György ki nem egészítette a Nagyasszony szavait meg az írásos előterjesztést ama unalomig ismert tényekkel, amelyek a helyi kulturális életet nemcsak átlengik, de lassan helyettesítik is. A közgyűlés és az ő kulturális bizottsága közti antagonisztikus ellentétről van szó, amely a bizottsági határozatok sorozatos figyelmen kívül hagyásában is megnyilvánul - lásd: Bloomsday -, s amelyet aztán Prugberger alpolgármester egyértelműen kézzelfoghatóvá is tett.
Szerinte a bizottság sokkal többet is tehetett volna a város kulturális életéért: aminek bizonyítékait hosszan sorolta a színház-alapítási fiaskótól egészen odáig, hogy a bizottsági tagok nem járnak kulturális eseményekre. Wagner András elsősorban a "szabad kulturális kezdeményezések" beszűkülését fájlalta, László Győző elismerte, hogy számos olyan javaslata volt a bizottságnak, amit a közgyűlés "gazdasági, vagy politikai okból" nem fogadott el. A Savaria Karnevál kapcsán aztán gyors vitába keveredett Németh Györgyi tanácsnok a polgármesterrel és az alpolgármesterrel afölött, hogy ki emlékszik pontosabban a részletekre. Az előterjesztést - 1 nem, 3 tartózkodás mellett - elfogadták, s ekkor végre eszébe jutott Szabó Gábornak, hogy "azért ilyenkor illik megköszönni" a bizottságok külső, nem képviselő tagjainak többéves munkáját... Szép volt, fiúk!
A könyvvizsgáló vitriolja
Az éves gazdálkodásról szóló zárszámadás mindig is elég fontos volt ahhoz, hogy szó nélkül el lehessen mellette menni egy magára valamit adó, virtigli ellenzékinek. (Csermelyi András például közölte, hogy nem a mérlegbeszámoló adatai, hanem a tavalyi év gazdálkodásában mutatkozó tendenciák miatt nem szavazza meg.) Mondom, abban nincs semmi különös, hogy egy zárszámadás vitájában kvázi egymásnak esnek a pártok és frakciók képviselői. De hogy a könyvvizsgáló jelentése fölött törjön ki az égiháború, az mégiscsak meglepő. Már csak azért is, mert a könyvvizsgálói jelentést a testületnek nem tárgyalnia kell, hanem egyszerűen tudomásul venni - amit viszont a jelentés "vitriolos hangvétele" nem könnyített meg számukra.
Balogh József (Polgári Koalíció) például azt kezdte firtatni, milyen szerződés alapján tartózkodik a könyvvizsgáló a polgármesteri hivatalban, fizet-e bérleti díjat a rendelkezésére bocsátott iroda után - később kiderült, ez a kérdés nagy, távoli összefüggések ködébe vezet -, valamint sérelmezte, hogy őt (mint a Jóléti Alapítvány elnökét) a könyvvizsgáló csak úgy "felszólítja, hogy számoljon el". Horváth Imréné a vitriolt élőszóban nem alkalmazta, nagyon visszafogottan tájékoztatta a felbolydult testületet arról, hogy neki - mint könyvvizsgálónak - AZ A DOLGA, hogy ellenőrizze a zárszámadás adatait, a város és intézményei gazdálkodásának dokumentáltságát, jogszerűségét.
Rossz hír termoforkémény ügyben
A két közgyűlés közti beszámolóhoz viszonylag kevés kérdés érkezett, de már a polgármesteri hivatal (s főleg vezetője) kapott a fejére rendesen. A szép csak az, hogy a jegyző "bűneitől" teljesen függetlenül záporoztak az ütések. Kezdődött a balhé a termoforkémények "kiváltásának támogatásáról" szóló helyi rendelettel.
Mint emlékszünk, novemberben kábé 340 lakásban szűnt meg a meleg víz szolgáltatása a kéményseprők által életveszélyesnek nyilvánított egycsatornás gyűjtőkémények miatt. Akkor a testület belátta, hogy a zömmel panelházakban lakók önerőből aligha tudják megoldani ezt a problémát, a karácsony is közeledett, felebaráti szeretetből úgy döntöttek hát, hogy néhány milliót fordítanak e gond orvoslására. Azt már akkor is tudták, hogy a támogatás csak "eseti és egyszeri" lehet, mert sem pénze, sem módja nincs az önkormányzatnak ahhoz, hogy ezt az országosan is égető problémát maga oldja meg. A kémények ellenőrzése (és életveszélyessé nyilvánítása...) azonban zavartalanul folyik, ami az egyéni képviselők számára csaknem akkora gondot jelent, mint az érintett lakók számára. Központi jogszabályváltozás lenne szükséges ahhoz, hogy valamit érdemben lépni lehessen, ám ezt idáig politikai lobbizással sem lehetett kiszorítani az illetékesekből. Végül Kövesdi Zoltán (Polgári Koalíció) kimondta: minthogy helyileg ezt a kérdést nem lehet megoldani, előkészítése sem folyik ilyen rendeletnek, hiába volna igény további támogatásra.
Nem vagyunk korruptak, ne is kísérletezzenek!
Kaczmarski János a polgármesteri hivatal vezetőjeként megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon a szombathelyieknek a választások előkészítésének időszakában tanúsított türelemért. Az elmúlt hetekben-hónapokban több ízben előfordult, hogy az Okmányiroda gépeit is be kellett vonni a választások lebonyolításába, ezért az ügyfélforgalmat szüneteltetni kellett. A jegyző elmondta azt is, hogy a türelem nem volt általános és felhőtlen: a közgyűlés napján például ketten is megpróbáltak vesztegetéssel gyorsabb ügyintézésre venni rá hivatali dolgozót. A kísérlet sikertelensége miatti jogos büszkeséggel jelentette ki a jegyző: nem vagyunk korruptak, ne is kísérletezzenek!
Jár-e a városházán iroda az országgyűlési képviselőknek?
A Jegyző Baráti Köre azért nem adta fel... Balogh József a Sági József országgyűlési képviselő által használt iroda lezárását tette szóvá. A városháza hatodik emeletén lévő irodában számítógépes adatbázis maradt - nemcsak az országgyűlési képviselőé, hanem a Jóléti Alapítványé is -, ami onnan eltűnik, azért valakinek vállalni kell a felelősséget, jelentette ki Balogh József.
A jegyző elmondta, az irodában csak a hivatal gépei voltak, ezeket az országgyűlési képviselők csak használták. Mikor az országgyűlés úgy határozott, hogy pártok és képviselőik ingyenesen nem vehetik igénybe a hivatal helyiségeit és felszerelését, Sági képviselő megígérte, hogy 2001 januárjában kiköltözik a városházáról. (A másik országgyűlési képviselő ezt azonnal megtette.) Wagner András és László Győző úgy emlékeztek, az előző ciklus idején közgyűlési határozattal döntöttek az országgyűlési képviselők irodahasználatáról, a jegyző ezt vitatta. Balogh József szerint az, amit a jegyző mond, "jogilag félig-meddig lehet szép", de az országgyűlési képviselő nem pártját, hanem a várost képviseli, ezért járna neki az a fránya irodahasználat. László Győző (MSZP) - a népfelség elvét is megemlítve - kijelentette, hogy "ez a vita méltatlan a mi közgyűlésünkhöz".
Ebben az egyben szerintem az ex-alpolgármester hatalmasat tévedett...
